A szociális segélyezésre felhasznált összeg 2013-ban 138,9 milliárd forintot tett ki. A 2012. évi stagnálást követően ez 4,4 százalékos csökkenést jelent az előző évhez viszonyítva – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss, Szociális segélyezés 2013 címet viselő elemzéséből. Ezzel megtört a korábbi évek növekedést mutató trendje, ami főként a közfoglalkoztatás bővülésére vezethető vissza, hiszen a közfoglalkoztatottak nem segélyt, hanem fizetést kapnak. A segélykiadások csökkenésében szerepet játszott még a rendszeres szociális segély és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás maximálisan adható összegének csökkenése, és az is, hogy a legalsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartásokban az egy főre jutó nettó jövedelem 1,7 százalékkal emelkedett, így a kettő különbözeteként megállapított segélyek összege csökkent. 2013-ban a segélyek négyötödét pénzbeli ellátások formájában kapták meg a rászorulók, a korábbi évekhez képest ugyanakkor mérsékelt arányeltolódás történt a természetbeni támogatások javára, ezzel erősödött a segélyek felhasználhatóságának célhoz kötöttsége.
A segélyeket két nagy kategóriába sorolják: a jövedelempótló, valamint a kiadáskompenzáló támogatások csoportjába. A jövedelempótló támogatásokban (foglalkoztatást helyettesítő támogatás, rendszeres szociális segély) részesülők száma 9,5 százalékkal csökkent az előző évhez képest, 248 ezren kaptak ilyen támogatást, ezen belül foglalkoztatást helyettesítő támogatásban havonta átlagosan 211 ezren részesültek a 2012-es 236 ezer fővel szemben.
A kiadáskompenzáló támogatások túlnyomó többségét a lakhatási és a gyermekvédelmi támogatások alkotják. 2013-ban átlagosan minden ötödik 25 éven aluli lakosnak, 547 ezer fiatalnak folyósítottak rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt. A jövedelmi szegénység kockázata a 18 év alattiak körében a legmagasabb, 2013-ban a gyermekek szegénységi kockázata 10 százalékponttal haladta meg az országos átlagot, vagyis minden negyedik gyermek olyan háztartásból kerül ki, amely a relatív szegénységi küszöb alatt él. A gyerekek szegénységi aránya 2009 óta 2013-ban volt a legmagasabb.
Lakásfenntartási támogatást 385 ezren kaptak, a teljes népesség 3,9 százaléka, a segítség ugyanakkor az egész háztartást érinti, így a tényleges rászorulói kör lényegesen magasabb, mint a jogosultak száma. A támogatott lakások aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb, ahol tízből három lakásra vesznek igénybe lakásfenntartási támogatást, ez az országos átlag több mint háromszorosa. A közgyógyellátást 2013-ban 281,9 ezren, a népesség 2,9 százaléka vehette igénybe, holott a legutóbbi felmérés szerint a 16 éves és idősebb lakosság 36,9 százalékának van valamilyen tartós vagy krónikus egészségi problémája.
2013-ban az egy lakosra jutó éves átlagos segélyösszeg 14 036 forint volt, ez nominálértéken 4,2 százalékkal kevesebb a 2012. évinél, vásárlóereje a 2000. évi szintet sem éri el. A szociális támogatások elértéktelenedéséhez a fogyasztói árak emelkedése mellett az is hozzájárult, hogy számos segély összegének megállapítási alapját képező öregségi nyugdíjminimum 2008 óta 28 500 forint.
Óriási a különbség a segélyek elosztásában a régiók között: a támogatások csaknem egynegyedét Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (12, és 11,4 százalék) fizették ki, az egy lakosra jutó segélyek éves átlagos összege szintén itt a legmagasabb, míg Komárom-Esztergom és Vas megye lakói az összes segély 1,8, illetőleg 1,4 százalékát kapták. Az egy lakosra jutó segélyek éves átlagos összege is Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legmagasabb, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében a legalacsonyabb. A településtípusok között is nagyok a különbségek: 2013-ban az aprófalvakban a szociális segélyek 5,1 százalékát folyósították, holott az itt élők csak a népesség 2,9 százalékát teszik ki. Az aprófalvakban egy lakosra jutó éves átlagos segélyösszeg 24 778 forint volt, a fővárosi átlag háromszorosa.
Mint arról beszámoltunk, márciustól jelentősen átalakul a szociális támogatási rendszer. Több segély önálló formája megszűnik, és beleolvad az önkormányzatok által megítélhető települési támogatásba. Így például nem lesz külön óvodáztatási támogatás, adósságkezelési szolgáltatás és lakásfenntartási támogatás sem. A rendszeres szociális segély helyett egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti díjat vezetnek be, amely a korábbinál szűkebb körnek jár majd.
