A szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok csoportjának talán legismertebb tagja azért döntött úgy, hogy nemzetközi jogi fórumhoz fordul, mert a szlovák alkotmánybíróság (Ab) tavaly szeptemberi határozata után a Szlovákiában lehetséges összes jogorvoslati lehetőség kimerült számukra.
Lomnici az MNO kérdésére elmondta, hogy már nagyon féltek, hogy az öt hónapja határozatot fogalmazgató alkotmánybíróság miatt kicsúsznak a féléves határidőből, hogy Strasbourghoz forduljanak. Ugyanakkor nyilvánvalóan a kassai alkotmánybíróság is nagyon nehéz helyzetben volt, hiszen óriási belpolitikai nyomás alatt állt. Az viszont meglepte őket, hogy nem mondták ki azt, hogy alkotmányos a jogszabály, ez pedig kulcskérdés a magyarok számára.
Hiszen ha alkotmányos a törvény, akkor nincs további keresnivalónk sem belföldi, sem nemzetközi fórumokon, ha nem az, akkor kártérítés és a jogaik visszatérítése illeti őket, hiszen jelenleg érvényes személyigazolvány és lakcímkártya híján még egy bankszámlát sem nyithatnak, és egy időre a társadalombiztosítást is megvonták tőlük.
„Ilonka néni egyik lánya gyakorlatilag ebbe halt bele, hogy egy egyébként magyar orvos felsőbb utasításra még fizetés ellenében sem utókezelte infarktus után, ez pedig ilyen formában származás alapú diszkrimináció” – mondta.
Az EMT elnöke közölte azt is, hogy a beadványban soron kívüliséget kért Ilonka néni élemedett korára hivatkozva, ilyenkor pedig nem kell éveket várni, hanem néhány hónapon belül döntenek.
A jogfosztottak egyébként elvi kérdésnek tekintik az állampolgárság visszaszerzését – válaszolta kérdésünkre Lomnici, amikor azt firtattuk, hogy a belügyminisztériumi rendeletet nem lehetne-e kicselezni azzal, hogy minden meghurcolt felvidékit bejelentenek anyaországi lakcímre, azonban ettől mindegyikük elzárkózott. „Azt mondják, jogszerűtlenül – és alkotmányellenesen – vették el tőlük a szlovák állampolgárságot, hiszen aszerint senki nem fosztható meg akarata ellenére az állampolgárságától. Amit jogtalanul vettek el, azt nem akarják furfanggal visszaszerezni” – mondta. Abban mind a hat jogfosztott egyetért, hogy minden lehetséges fórumon megpróbálnak érvényt szerezni az igazságuknak, ennek utolsó lehetősége pedig Strasbourg.
A kassai székhelyű alkotmánybíróság többszöri elnapolást követően szeptemberben érdemi döntés nélkül zárta le annak a szlovák állampolgársági törvény alkotmányosságát vitató beadvány tárgyalását, amellyel a pozsonyi törvényhozás képviselőinek egy csoportja három évvel korábban fordult a taláros testülethez.
Az állampolgárságuktól megfosztottak már a szlovák Ab határozathozatalát követően bejelentették, jogi küzdelmüket nemzetközi fórumokon folytatják tovább, de erre csak a napokban nyílt gyakorlati lehetőségük, azután, hogy az alkotmánybíróság kézbesítette határozatát a beadvány benyújtóinak.
„A beadvány legfőbb jogi érve, hogy azzal, hogy nem döntött a szlovák Ab, Szlovákia megszegte azt az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglalt szabályt, amely szerint minden jog elvonása esetén jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az ügyfélnek” – mondta az MTI-nek Lomnici Zoltán, a beadvány előkészítője.
Hozzátette: mivel az EJEB-hez évente több tízezer beadvány érkezik, s a testületet nem köti határidő ezek elbírálásában, Tamás Ilonka beadványához soron kívüli elbírálást is kértek.
„Ilonka néni tisztában van azzal, hogy az ügyet két ország vitájának tekinti az Európai Tanács és az Európai Unió, és ezért nem akarnak beavatkozni, de mivel hazai jogorvoslati lehetőség nincs, azt a döntést hozta, hogy így folytatja a küzdelmet” – mondta Lomnici.
Hozzátette: tájékoztatta a panaszost arról is, hogy bár Szlovákia csatlakozott a diszkriminációt tiltó nemzetközi megállapodáshoz, máig nem lett ratifikálva. Lomnici szerint erre azért nem került sor, mert Szlovákiának így „szabad keze van az őshonos magyar kisebbség felett”.
A bíróság várható döntésével és az állampolgárságuktól megfosztottak várakozásaival kapcsolatban az EMT elnöke azt mondta: remélik a pozitív döntést, de nincsenek illúzióik.
A sokat vitatott szlovák állampolgársági törvény alapján – amelynek jelenlegi formáját 2010 júniusában fogadták el – februárig már 984-en veszítették el szlovák állampolgárságukat, köztük több tucatnyian a magyar állampolgárság megszerzését követően. A magyar könnyített honosításra reagálva elfogadott szlovák jogszabály ugyanis kimondja: „elveszíti” szlovák állampolgárságát az a személy, aki egy másik országét felveszi.
A szlovák belügyminisztérium februártól egy saját rendelete alapján megkezdte azoknak a kérvényeknek a befogadását, amelyek révén „államérdekből” az érintettek egy része visszakaphatja elveszített szlovák állampolgárságát. A felvidéki magyarok túlnyomó többségének azonban a miniszteri határozat nem hoz érdemi változást, mivel a kérvény elbírálásánál az egyik megítélési szempont az, hogy az igénylő rendelkezett-e bejegyzett lakhellyel abban az országban, amelynek állampolgárságát felvéve a szlovákot elveszítette.
Lomnici arról is beszámolt, hogy amikor az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága befogadta a szlovák állampolgársági törvénnyel kapcsolatos petíciójukat, „remekül” működött a kisantant: a román EP-képviselők egyből szlovák kollégáik mellé álltam, míg a magyarok magukra maradtak az európai politikusok közönyével körülvéve, miközben rengeteg cseh, osztrák és német állampolgárt is sújt a szlovák jogfosztás.
