Tizenhetedik évértékelőjére készül Orbán Viktor pénteken a Várkert Bazárban. Először 1999. február 4-én tartott hasonló beszédet az ország miniszterelnökeként a Pesti Vigadóban a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére. Akkor a történelmi jelentőségű NATO-csatlakozás adta beszéde gerincét. Már akkor hangsúlyozta, hogy szükséges az államadósság és az infláció visszaszorítása, s bírálta a Horn-kormányt, illetve jelképét, a Bokros-csomagot. A 2000-es országértékelőn hangzott el a szállóigévé vált „három szoba, három gyerek, négy kerék” jelmondat, egy évvel később pedig „a rendszerváltozás óta eltelt időszak legsikeresebb esztendejét” foglalta össze. Első kormányzati ciklusa utolsó teljes évét elemezve Magyarországot levegőbe emelkedett rakétához hasonlította, 2003-ban viszont már ellenzékből volt kénytelen áttekinteni az évet.
Első ellenzéki évértékelőjén a polgári kormányzás vívmányainak szociálliberális rombolását ostorozta, 2004-ben a családokat érintő sarcolást fájlalta leginkább. 2005-ben országértékelő beszélgetések előzték meg az az évi körcsarnoki eseményt. A választásokat megelőzően aztán a beletörődés keserűségéről beszélt, 2007-ben – alig pár hónappal az őszödi beszéd kiszivárgása és az utcai tüntetések elülése után – pedig a szociálliberális kormánnyal szemben kialakult „új többségről”. 2008-ban már a közelgő háromigenes népszavazás volt terítéken, Orbán akkor azt mondta, a referendum egy új korszak nyitánya lesz. A népszavazás utáni új irányról szólt a 2009-es évértékelő, 2010 februárjában pedig – a választások előtt csupán néhány héttel – azt jelentette be: készen áll a nemzeti ügyek kormányának vezetésére, legfontosabb ügynek a gazdaság talpra állítását nevezve.
A 2010-es választások után a kormányzat éveit a megújulás, az elrugaszkodás, az emelkedés és a gyarapodás jelszavakkal hirdette meg, jelezve: az új alaptörvény lezárja a múltat. 2012-ben azt mondta Orbán Viktor: a kabinet kész küzdeni, ha kell – de megegyezni is, ha az ország érdeke úgy kívánja.
Tizenhatodik évértékelőjén, 2013-ban a csökkenő államadósságról, valamint a múló energiafüggőségről beszélt.
Tavaly (alábbi videónk) aztán, ötven nappal a második kétharmados sikert termő országgyűlési választások előtt az egész kormányzati ciklust értékelte, „második rendszerváltozásnak” nevezve a 2010-es kétharmados sikert. Az országot „életerősnek”, a kormányt „cselekvőképesnek” nevezte, hazánkat pedig önbizalommal teli magyarok országának, amely már nem azt lesi, „hogyan feleljen meg a Nyugat vagy a bankvilág elvárásainak”.
Az idei évértékelő helyszíne szimbolikus: a Várkert Bazár az egyik leginkább veszélyeztetett világörökségi területéből éledt újjá a második Orbán-kormány utolsó, valamint a harmadik kabinet első évében. Ebből következik, hogy a miniszterelnök részletesen ismerteti a választási diadalév kormányzásának emblematikus eredményeit (devizahitelezés kivezetése, pénzügyi rezsicsökkentés), a főváros sok évtizedes sebeinek (a bazáron kívül a Kossuth tér, valamint a 4-es metró ügye feltétlenül ilyen) begyógyítását, megismételheti tavalyról az EU-átlaghoz képest viszonyítva még mindig jónak mondható gazdasági és pénzügyi adatokat, mindazonáltal – és ez a veszprémi elbukott időközi választást követő facebookos megnyilvánulásból egyenesen következik – magyarázatot adhat a kormányoldal drasztikus népszerűségvesztésére és az ehhez vezető, részben előkészítés nélküli intézkedésekre (konzultációra küldött internetadó, reklámadó, útdíj, drogteszt, vasárnapi zárva tartás), valamint új fazont szabhat a kormányzás stílusának, irányadó megállapításokat fogalmazhat meg a közbeszédben csak „urizálásként” emlegetett jelenséggel kapcsolatban. Az értékelőben biztosan szó lesz az elképesztő tempóban változó külpolitikai és külgazdasági helyzet próbatételeiről (Ukrajna, orosz szankciók, gázügyek), ez alkalommal pedig újra kritikát fogalmazhat meg a gázprojektek elakadása miatt az EU felé – amennyiben ezt a kormányfő kihagyja, az valóban jelezheti, hogy a kormány diplomáciai hangsúlyváltásra készül.
Délután 3-kor kiegyenesednek a kérdőjelek.
