Tizenhetedik évértékelőjére készül Orbán Viktor pénteken a Várkert Bazárban. Először 1999. február 4-én tartott hasonló beszédet az ország miniszterelnökeként a Pesti Vigadóban a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére. Akkor a történelmi jelentőségű NATO-csatlakozás adta beszéde gerincét. Már akkor hangsúlyozta, hogy szükséges az államadósság és az infláció visszaszorítása, s bírálta a Horn-kormányt, illetve jelképét, a Bokros-csomagot. A 2000-es országértékelőn hangzott el a szállóigévé vált „három szoba, három gyerek, négy kerék” jelmondat, egy évvel később pedig „a rendszerváltozás óta eltelt időszak legsikeresebb esztendejét” foglalta össze. Első kormányzati ciklusa utolsó teljes évét elemezve Magyarországot levegőbe emelkedett rakétához hasonlította, 2003-ban viszont már ellenzékből volt kénytelen áttekinteni az évet.
Első ellenzéki évértékelőjén a polgári kormányzás vívmányainak szociálliberális rombolását ostorozta, 2004-ben a családokat érintő sarcolást fájlalta leginkább. 2005-ben országértékelő beszélgetések előzték meg az az évi körcsarnoki eseményt. A választásokat megelőzően aztán a beletörődés keserűségéről beszélt, 2007-ben – alig pár hónappal az őszödi beszéd kiszivárgása és az utcai tüntetések elülése után – pedig a szociálliberális kormánnyal szemben kialakult „új többségről”. 2008-ban már a közelgő háromigenes népszavazás volt terítéken, Orbán akkor azt mondta, a referendum egy új korszak nyitánya lesz. A népszavazás utáni új irányról szólt a 2009-es évértékelő, 2010 februárjában pedig – a választások előtt csupán néhány héttel – azt jelentette be: készen áll a nemzeti ügyek kormányának vezetésére, legfontosabb ügynek a gazdaság talpra állítását nevezve.
A 2010-es választások után a kormányzat éveit a megújulás, az elrugaszkodás, az emelkedés és a gyarapodás jelszavakkal hirdette meg, jelezve: az új alaptörvény lezárja a múltat. 2012-ben azt mondta Orbán Viktor: a kabinet kész küzdeni, ha kell – de megegyezni is, ha az ország érdeke úgy kívánja.
