A közgazdászprofesszor úgy vélte: ezt a „vészfékezés típusú” beavatkozást el lehetett volna kerülni, ha már az 1994 tavaszi kormányváltás után a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíció ősszel kisebb kiigazítást hajt végre, és az 1995-ös költségvetésbe beépítik a szükséges intézkedéseket.
Ez esetben kisebb mértékű lett volna a megszorítás, ráadásul jobban elő lehetett volna készíteni, szakszerűbb lett volna, és az Alkotmánybíróság nem semmisítette volna meg a csomag számos elemét – jegyezte meg.
Bod Péter Ákos felidézte: ez idő tájt nagy belső egyensúlytalanság jellemezte a magyar gazdaságot, 1994-ben már nagyjából 3 százalékos volt a növekedés, de az export ezt még nem követte, viszont a kereslet már élénkült. Ígéretes volt a közeljövő – ekkor már megszületett a döntés az Audi-gyár megépítéséről, valamint már jelen volt Magyarországon a Suzuki és az Opel –, de a pillanatnyi állapot szerint még törékeny volt a magyar gazdaság, Magyarország nem volt a befektetésre ajánlott kategóriában – idézte fel Bod Péter Ákos. Ugyanakkor rövid távon nem volt fizetőképességi probléma, mert magas volt a devizatartalék – tette hozzá.
Békesi László pénzügyminiszter és Horn Gyula kormányfő közötti belpolitikai „villongások” voltak, emellett a kormányfővel való konfliktusa miatt lemondott az MNB elnöke és a privatizációs miniszter. Mindez együtt oda vezetett, hogy megnőtt a hitelezők megnyugtatásának a szükségessége – közölte.
A korábbi jegybankelnök elmondása szerint „klasszikus megoldás” volt a Bokros-csomag: nagymértékű, viszonylag differenciálatlan kiadáscsökkentés, az adók emelése, és a forint leértékelése. Ez utóbbi erősíti az exportot, miközben a kereslet visszafogása gyengíti az importot; így javul a külkereskedelmi mérleg, és azon keresztül a folyó fizetési mérleg.
A hirtelen javulás a csomag mellett annak is köszönhető, hogy ekkortól „fordultak termőre” az 1991-től Magyarországra települt ipari kapacitások, amelyek azóta is a magyarországi ipari struktúra gerincét adják – jegyezte meg.
