Czeizel Endre megerősítette lapunknak, hogy figyelmeztetésben részesítette őt a Magyar Orvosi Kamara, amit meglepődve vett tudomásul. Mint mondta, az első tárgyalásra még őt is beidézték, ám első fokon felmentették. A napokban azonban kapott egy levelet, amely szerint az őt bepanaszoló intézet fellebbezett, ezután született az elmarasztaló döntés. Hozzátette: erre a tárgyalásra őt már nem hívták meg. A professzor elmondta, a lombikbébiprogramot végző Kaáli Intézet tapolcai társintézete kezdeményezte az eljárást vele szemben, mert szerintük egyik nyilatkozata rombolja a hazai szakma hírnevét.
Az ügyet kirobbantó Bors szerint az etikai bizottság megállapította: Czeizel kijelentései alkalmasak arra, hogy rontsák az orvostársak megbecsülését és szakmai hírnevét, megingassák az orvosi tevékenység iránti bizalmat. A panaszt tevő intézet szerint egyébként Czeizel maga is egy meddőségi intézet munkatársa, amely ellen az ÁNTSZ vizsgálatot folytat kísérleti stádiumban lévő eljárások alkalmazása miatt. A panaszos szerint Czeizelnek az is célja lehetett, hogy a páciensek az őt foglalkoztató intézethez forduljanak. Az orvosi kamara ugyanakkor ezt a véleményt nem osztotta.
A vitát egy interjú robbantotta ki, amit a genetikus a Hetek című lapnak adott még 2013 júniusában. Ebben a professzor egyebek között arról beszélt, hogy a természetes fogantatásnál egy férfinak 300 millió ondósejtje használódik fel – míg a nő kétmillió petesejttel indul neki az életnek – azért, hogy mindig a legjobb ondósejt és a legjobb petesejt találjon egymásra. A lombikbébiprogram során azonban az orvos azt a petesejtet és ondósejtet használja, ami éppen akkor adódik. Ezért fordulhat elő, hogy 50 százalékkal több a fejlődési rendellenesség a lombikprogram nyomán született gyermekeknél, mint a többi baba esetében. Czeizel beszélt arról is, a nyugati országokban már az a gyakorlat, hogy mielőtt beültetik a magzatkezdeményt, megvizsgálják.
A professzor ennek kapcsán lapunknak kifejtette: Magyarországon nem végeznek a beültetés előtt ilyen vizsgálatokat, pedig tíz magzatkezdeményből átlagosan hét életképtelen, vagyis hiába ültetik be, esély sincs arra, hogy valódi élet fejlődjön belőle. Hangsúlyozta azt is: ha a beültetés előtt megvizsgálnák a magzatkezdeményeket, elkerülhetők lennének az olyan traumatikus esetek, amikor a terhesség félidejében kell elvenni a már mozgó magzatot, mivel a vizsgálatok csak ekkor derítik ki, hogy a születendő gyermeknek olyan súlyos fejlődési rendellenességei lennének, amelyek összeegyeztethetetlenek az élettel.
