Nehezített továbbtanulás

Tudásmérő teszttől tehetik függővé, hogy ki milyen típusú középiskolába juthat be.

Jelentős kihívás az oktatási rendszer számára, hogy a munkaerőpiac szempontjából nem megfelelők az arányok az iskolatípusok között – olvasható a lapunk birtokába került szakképzési koncepcióban, amely a szakképzés jelentőségének és vonzerejének visszaállítását és a képzés minőségének emelését célozza. Az anyag szerint a gazdasági igényekkel harmonizáló beiskolázási struktúrát kell kialakítani, ehhez pedig több megfelelően képzett szakmunkásra és technikusra van szükség, mint amennyit a jelenlegi oktatási rendszer képez.

A koncepció emlékeztet arra, hogy a sikeres szakképzési rendszerrel bíró, példaértékűnek tartott európai országokban a szakképzésben részt vevők aránya jóval meghaladja a gimnáziumba járókét. Ausztriában például a tanulók nagyjából 79 százaléka tanul a szakképzésben, és csupán 21 százaléka vesz részt gimnáziumi képzésben – ismerteti a dokumentum, amely rögzíti, hogy hazánkban az eltolódott beiskolázási adatok alapján indokolt a középfokú képzés szerkezetének átalakítása annak érdekében, hogy a szakképzésben minél többen vegyenek részt.

A beiskolázási arányok megváltoztatását a koncepció szerint a gimnáziumi képzés minőségének megtartása is indokolttá teszi, ugyanis mint írják, jelenleg 2,5-es átlaggal is be lehet kerülni ebbe az intézménytípusba, csakhogy ennél a szintnél nem várható a felsőoktatásba való továbblépés. Márpedig – ahogy azt korábban Czomba Sándor képzési államtitkár is egyértelművé tette – a gimnáziumok feladata elsősorban a felkészítés a felsőoktatási tanulmányokra.

Mindebből az következik, hogy ha direkt férőhelycsökkentő intézkedéseket nem hoz is a kormány a gimnáziumokban, a mostaninál szigorúbb bejutási követelmények meghatározásával elérhető, hogy a többség inkább a szakképzésbe kerüljön be. Az anyag ezzel összefüggésben egy konkrét intézkedést is említ a tervek között: pályaorientációs tanácsadással egybekötött képesség- és tudásmérést vezetnének be az általános iskolások körében, és ennek a meghatározott szinten történő teljesítéséhez kötnék a megfelelő középiskola-típusba való bejutást. A mérést a hetedik évfolyam végén – kilencosztályos általános iskola bevezetése esetén pedig nyolcadik végén – végeznék el.

A dokumentum emlékeztet arra is, hogy a demográfiai változásokra visszavezethető tanulólétszám-csökkenés elsősorban a szakiskolákat érintette, ráadásul további gond, hogy a szakiskolába bekerülő diákok jó része az alapvető készségek területén is gondokkal küszködik. A szakképzés népszerűsítésével összefüggésben a koncepció fontosnak tartja, hogy a leendő pedagógusok már a tanárképzésben kapjanak kifejezetten szakképzéssel kapcsolatos oktatást, és tanulmányaik alatt kötelező jelleggel eljussanak szakképző iskolába.

Szeretnék továbbá, hogy a szakképzés szorosabb kapcsolatban álljon az általános iskolákkal: mint írják, a szakképzési centrumok vonzáskörzetében lévő általános iskoláknak szakmai napokat kellene szervezniük a szakképző iskolákban és a környező vállalkozásoknál. Az anyag felveti továbbá, hogy már hetedik évfolyamon kezdődjenek üzemlátogatások az iparkamara szervezésében, és jelenjen meg pályaorientációval foglalkozó tantárgy is. Fontos része a reformnak az átjárhatóság elősegítése is a különböző oktatási rendszerek között. Ennek érdekében megteremtenék annak a kereteit, hogy a szakképzés és a felsőoktatás között mindkét irányba működjön a korábban megszerzett ismeretek beszámítása.

Mint Czomba Sándor néhány hete bejelentette: a kormány által is elfogadott átalakítási tervek szerint a jelenlegi szakiskolákat a jövőben szakközépiskolákká alakítanák, amelyekben 3+2 tanéves rendszerben szakmát, majd érettségit lehetne szerezni. A szakközépiskolák pedig szakgimnáziumokként működnének tovább, ezekben négy tanév alatt lehetne eljutni az érettségiig, majd plusz egy év alatt a technikusi minősítésig.