A „kommunista” Ajkán van most Európa demokratáinak szeme

Nagygyűlést tartott szerdán az MSZP Delhusa Gjonnal az iparvárosban. Előtte bejártuk a baloldali fellegvárat.

Kovács László szállóigéjét már Béressy Sándortól halljuk Pad Ferenc választási irodájában, amely nem mellesleg a bányászszakszervezet szomszédságában található. A helyiség pont olyan, amilyennek egy iparváros szocialista kampány-főhadiszállását gondolnánk: lambériázott falak, piros szalvéták, Orbán Viktort fricskázó képek a falakon, na és persze az EU-s zászló. Béressy háromesélyesnek tartja az időközit, mivel a körzet kis, javarészt fideszes falvaiban komoly változás állt be az elmúlt egy évben.

Szavait jól megrágja, többször megjegyzi, hogy a saját véleményét mondja, egyszer még azt is megjegyzi, hogy lehet, ezért a mondatáért a fejét veszik majd: szerinte Ajka bebizonyította, hogy nem kell ahhoz feltétlenül kormánypárti vezetés, hogy egy város fejlődni tudjon. Meglepő módon még azt is megjegyzi, hogy városa nem feltétlenül a baloldalisága miatt választja meg folyamatosan az egyébként szocialista politikusokat, hanem a személyes beágyazottság és a demokratikus gyakorlatok miatt. Csevejünk végén egy CCCP-felirat bukkan fel a falon. Közelebb lépve tűnik fel, hogy a négy betű Gagarin sisakján szerepel. Az űrhajós arca alatt pedig egy dátum: 1961. 04. 12. Rákérdezek, hogy csak nem a bajkonuri sikeres űrrepüléssel vonnak-e párhuzamot majd az ugyancsak április 12-ei időközi kapcsán, mire Béressy felnevet: ez eszébe sem jutott. Nagy sci-fi- és űrrajongó, mikor ezt mondja, akkor tűnik fel, hogy az MSZP-elnökség képe alatt a Csillagok háborújából ismert Millennium Falcon posztere lóg.

A Bányásztelep környékén nem volt könnyű szóra bírni a járókelőket. Négy, elutasítását határozott kézmozdulattal és/vagy szomorkás mosollyal jelző idős nő után rengeteg időnk marad a Munkáspárt vörös Ford Tranzit kisbuszába bepakoló aktivistával beszélgetni. Benyovszky Gábor olyan szívesen beszél a tapolcai időköziről, hogy még a szendvicsét is a kezében felejti, magyarázás közben azzal mutogat. Elmondja, hogy a céljuk az, hogy itt is megmutassák magukat, hogy aztán 2018-ra, amikor reményei szerint már mindenhol tudnak jelöltet állítani, megerősödjenek.

Szerinte amúgy Ajka nem kommunista város, mert nem a szocializmus nyertesei, hanem a rendszerváltás vesztesei vannak itt többségben, ami „nagyon nem mindegy”. Bizonytalan a vasárnapi eredményt illetően, és sokarcúnak mondja a választókerületet. A balra húzó Ajkával szemben ugyanis az a Tapolca áll, ahol szerinte csak a romák nem szavaznak a Jobbikra, a fideszes Sümegről pedig úgy vélekedik, hogy ott nagyon passzívak a kormánypártok hívei.

Jó ideig nem társalgunk senkivel ilyen hosszan, ugyanis a vörösiszap-katasztrófában hírhedetté vált Mal Zrt. telephelye felé vesszük az irányt. A szomszédos Bakonyi Erőműnél épp délutáni műszak kezdődik, két kucsmás, bőrkabátos férfi, ha kurtán is, de nyilatkoznak, hangjukban semmi bizakodás. „Reméljük, a Rig Lajos nyer, a jobbikos. Jókat mond, meg ígér a kórházról, meg a nyugdíjról.” A háttérben érkeznek a Szentgyörgyi Albert Szakközépiskola diákjai, sokan ugyanúgy energiaitalt lötybölnek a kezükben, mint az erőmű előtt elhaladó, a Mal felé tartó munkások. Egyikük sem nyilatkozik, mindegyikük rákapcsol, amint a választás szóba kerül, arcuk pedig azonnal gondterhelt lesz. Az overallos cigány emberé ugyanúgy, mint a vörösre festett hajú középkorú nőé, a copfos rockeré vagy a törött fogú rapperé.

Helyettük a repedező falak, az összegraffitizett vagonok beszélnek és az a parkoló melletti, dossziékkal és székkel megpakolt iroda, ahol mindössze egy rózsaszín kupakos ásványvizes üveg jelzi, hogy járt abban a szobában élő ember a rendszerváltás óta. És persze beszélnek a szomszédos, vasúti töltésre (!) épült Európa Kisvendéglőben is. A csapos hölgytől megtudjuk, hogy ebben a kocsmában sincs politizálás, csak hülyeség, de amúgy is feszült a helyzet a gyárban, nagy a bizonytalanság.

„Tízesével jönnek el az emberek. És nem maguktól” – mondja ezt már egy kávét szürcsölő férfi, aki egy az egyben úgy néz ki, mint Walter „Heisenberg” White a Breaking Badből: kopasz, szemüveges, körszakállas. Heisenberg megdicséri a csapos lyukas konyharuháját, aki felemeli a szövetdarabot, átnéz rajta és úgy mondja: na ez van itt, nem politika. A rongyot elteszi aztán, és úgy morfondírozik rajta, hogy milyen jó lenne, ha a politikusok csak fél évre annyiból élnének, mint egy átlagember. Mit szólnának, ha jönne a hitel, a rezsi, meg a gyerek költségei? – töpreng tovább.

Választ nem tudunk adni, mert már a város közepe felé tartunk, itt lesz ugyanis az MSZP nagygyűlése. Az esőben összegyűlt mintegy 50 szimpatizánst Delhusa Gjon melegíti be. Őt és az énekes ismert zeneszámát, a Nika Se Perimenót Botka László szegedi polgármester követi, aki a szegedi demokratáktól azt az üzenetet hozta az ajkai demokratáknak, hogy ne féljenek, mert Európa demokratáinak most rajtuk van a szeme, ahogy korábban Veszprémen volt.

Őt a liberális Bősz Anett váltja, aki Botkával ellentétben inkább a Jobbikra fókuszál. A liberális politikus óva int: ne ennek a körzetnek legyen a szégyene, ha Rig Lajos bejut az Országgyűlésbe. Ebben az esetben elmondhatja majd magáról, hogy ő lesz az első jobbikos, aki képviselheti ott az ajkaiakat, tapolcaiakat.

A veszprémi győző, Kész Zoltán is a Fideszhez csatolta a Jobbikot, még a szlogenszerűvé vált mondatot is felemlegette „Orbán Viktor és Vona Gábor közös polgári köréről”. Ehhez képest Schwartz Béla ajkai polgármester arról beszélt, hogy vasárnapig még az ellenségeiket is győzzék meg arról, hogy szavazzanak Pad Ferencre, aki ért az egyszerű emberek nyelvén. Pad Ferenc ezek után arról szónokolt, hogy városa egy színes virág a narancs tengerben, meg hogy nem szabad bedőlni a kormány ígéreteinek.

Egy MSZP-s rendezvény után logikusnak ígérkezett, hogy megpróbáljunk szóra bírni valakit a Bányásztelep Szegfű utcájában, de igyekezetünk hiábavaló: egy lélek sem járt a felújított sorházak között.