Mire végzünk, talán a tűzoltók is kiérnek – viccelődünk a pilon tövében Krisztiánnal, de szerencsésebbek vagyunk, mint a hídmesterek, akikre sokszor akkor is ráhívják a hatóságokat, ha előre bejelentik a mászást. Molnár kolléga még cikázik egy sort a híd közepén, a villamosvezetők élénk szemöldökrángásától kísérve, majd elhagyjuk a felszínt. Irány a hídszekrény!
Kellemesen bizsergető egy kicsit szélcsendesebb térben sétálni, főképp, ha közben olyan környezettel ismerkedhetünk, ahová emberfia sohasem juthat el. A híd pesti hídfőjétől indulva majdnem 500 méteres zárt folyosó vezet át Budára a híd alsó részében, a gyalogút alatt. Itt mennek a vízvezetékek és a kábelszekrények, ezekben régen a villanyt vezették át.
Rozsdásodásnak nyoma sincs. A lábunk alatt lévő acéllemezeken itt-ott 20 centis lyukakat fúrtak, ahol a pára távozhat. A lemezeket tartó irtózatos csavarok némelyikét zöldre és pirosra pingálták. Mielőtt nemzeti hevülettől fűtött tervezőkre gyanakodnánk, hídmesterünk tisztázza a helyzetet. A híd terhelését ellenőrzik szúrópróbaszerűen ezzel a módszerrel: ha valamelyik körül megreped a festék, baj van. Nem látunk roncsolódást itt sem.
Egyszer csak minden lámpa kialszik, és csak a fejünk felett elhaladó villamos tompa robaja visszhangzik. Béres kolléga szórakozik a villanykapcsolóval, ezt megúsztuk.
„De jó kis mágnes, biztos a geodéták hagyták itt” – örül idegenvezetőnk egy gazdátlan ásványnak, de nem ez az egyetlen itt felejtett darab. A fejünk feletti, 10-es számú acéllemezhez támasztva kissé gusztustalan tízórait tálalt valaki évekkel ezelőtt: a különleges vagdalt konzervhez Kalinka vodka dukált. A gourmand-nak takarítani már nem maradt ideje.
„Amikor az Erzsébet híd után megkaptam a Lágymányosi hidat (1995-től 2011-ig így hívták a Rákóczit – a szerk.), és először megláttam ezt a termet, egyből azt gondoltam: na, itt jó kis diszkót lehetne nyitni” – visszhangozzák Krisztián szavait a betonfalak immár a budai oldalon. A hídszekrényből ugyanis egy olyan térbe visz az utunk, ami valóban ideális bulihelyszín lehetne, leszámítva a gáz- és szennyvízvezetékeket. Egy-két pillantás a munkásgraffitikre („szeretlek Marcsi”), és már megyünk is tovább.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!