Egészen egyedi látványt nyújtott néhány héttel ezelőtt a Rákóczi hídon parkoló négy villamos és a húsz megpakolt teherkocsi. Jelentjük, a március 20-ai átadást megelőző 1000 tonnás terhelési teszt jól sikerült. Ahogy a sínpárok között állunk, alig érezni a centikre mellettünk elrobogó 1-es villamos okozta rezonanciát, sőt. Ahogy Molnár kolléga kecses mozdulattal a sínek közé helyezi kameráját, a gép fölött elhúzó monstrum meg sem mozdítja a képet.
De kezdjük az elején. A hét eleje óta a Kárpát-medencét kínzó viharos erejű szél továbbra sem csitul, a videós riportot is megnehezíti, minket viszont a szélsőséges időjárás sem tántoríthat el végcélunktól, hogy az Erzsébet híd után a Rákóczi hidat is bejárjuk. Miként tavaly szeptemberben, most is Tóth Krisztián hídmester vezet bennünket: a hévmegállóval szembeni „hídiroda” ajtajában, a pesti hídfőnél vár minket.
Odabent picit átmelegszünk, magunkra kapunk egy BKK-s mellényt, meg egy fejvédőt, biztos ami biztos. „A hídszekrényben elkél, meg a villamosvezetők sem hívják ránk egyből a rendőrséget, ha a sínek között bóklászunk majd a pilonnál” – mondja Krisztián, mi pedig nem kérdezünk feleslegesen.
A kamera forog, hídmesterünk pedig már a sínpálya negyedénél jár, iparkodunk tartani a lépést.
A pesti oldalról közelítjük az első pilont, amelynek ajtaja ugyanúgy egy U-Bootéra hajaz, mint az Erzsébet hídon.
Molnár kolléga már fintorog, az Erzsébet hídnál megküzdött a bejutással, most sem lesz egyszerűbb dolga. „Csak egyesével” – adja ki az ukázt vezetőnk, és már indulunk is. Jó 15-20 métert kell mászni felfelé a cingároknak tervezett pilonbelsőben, utunkat egy-egy elektromos doboz szegélyezi két oldalt.
Csapóajtó fel, még egy lépés, és íme, a madártávlat.
Lábunk előtt hever a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája, de balra sem kutya a panoráma. Az Infopark impozáns, a Gellért-hegy lenyűgöző innen is. Nehéz betelni a kilátással, elnézegetné még pár órát az ember.
Na, de kell a hely videósunknak, és Béres kollégának, aki a fotómasinát kezeli. Alászállunk.