Ha nem jön össze az iskola, belépek a seregbe

Északkelet-Magyarországon sokan választják hivatásul a katonaságot, többek között a térséget sújtó munkanélküliség miatt.

„A torkolattűz nem látszott a hegyek között, csak azt lehetett hallani, hogy lőnek. A terepjáró többet volt a hepehupás hegyi úton a levegőben, mint a földön, olyan gyorsan kellett hajtani. És valaki ezt végig filmezte.” Nyíregyházán vagyunk, egy paneldzsungel közepén egy taxiban. Ott meséli mindezt a barázdált arcú, ősz hajú sofőr. A fia látta a fenti amatőr videót, ám ez egyáltalán nem tántorította el attól, hogy hivatásos katona legyen, sőt. Május 8-án teszi le az esküjét. „Ő nem fél attól, ha esetleg Kurdisztánba vezénylik, erős fizikumú gyerek. De én igen” – mondja a taxis és már meg is érkeztünk úti célunkhoz, a Nyíregyházi Főiskolához.

Itt ugyanis innovációs és állásbörze zajlik, amelynek keretében a honvédség is kivonult a helyszínre toborzót tartani, erről beszélgettünk a taxissal, ennek kapcsán jött elő az afganisztáni menekülős történet. „Sokan mennek katonának, nagyon nincs állás errefelé” – panaszolja. A honvédségi kitelepülés a börze helyszínéül szolgáló Bessenyei aula egyik sarkában található. Igyekszik ugyan minden cég valamilyen egyedi látványelemmel kitűnni a többi stand közül, de a katonáknak ebből a szempontból nem is nagyon kell megerőltetniük magukat. Terepszínű egyenruhájuk, hatalmas képernyőn futó repülős szimulátoruk, na és persze az asztalra helyezett, hatástalanított fegyvereik által azonnal kitűnnek a klasszikus versenyszféra-ruházatban, azaz kosztüm-kendő-kitűző összeállításban feszítő hoszteszek közül.

Az első érdeklődőkkel lépünk be a börze helyiségébe, úgyhogy láthatjuk, amint egy mokány fiú egyből a honvédséghez megy. Azonnal a gépfegyvereket kezdi vizsgálni, még a ravaszt is meghúzza. Nagyot csodálkozik a kattanáson, pedig – tudjuk meg az egyik toborzó katonától – élesben még hangosabbat szól. Közben a színpadról népzene szól, egy pillanatra klasszikus verbunkos hangulata is lesz a rendezvénynek, pedig a népviseletbe öltözött lányok nem éppen Kossuth Lajos regimentjéről dalolnak: éppenséggel málészájú legényekről szól a nóta.

Mondjuk Kovács Dávid Andrásra pont nem illik ez a leírás. A 24 éves málhazsákos fiú komoly tekintettel és szemmel látható szakértelemmel forgatja a fegyvereket. Fegyverműszerészként végzett és éppen állást keres. Állítása szerint nem családi hagyomány, nem egy vadászó rokon, de még csak nem is az akciófilmek iránti rajongás miatt sodródott ide: „úgy tudnám ezt elmondani, mintha a génjeimben lenne a fegyverek iránti érdeklődés”. Igazát talán az is bizonyítja, hogy beszélgetésünk után ugyan továbbhaladt a börzén, de a nap folyamán még legalább kétszer láttuk a standnál matatni.

Mire a népdalelőadást felváltja az Ai Se Eu Te Pego technóváltozatára táncoló tornacsoport, addigra egy kisebb társaság a szimulátort fedezi fel magának. Egyikük ki is próbálja, harsány nevetések közepette irányítja képzeletbeli gépét. Kobály Edvárdot érdekelné is a repülés, meg a sereg is. Ananászfrizurájú cimborája állával bök felé egyet és úgy mondja: „hát per pillanat nem is állsz messze tőle”. A mozdulatból úgy tűnik, Edvárd felnyírt hajára céloz, de nem, egészen másról van szó. A 17 éves fiú ugyanis kettős állampolgár, a kárpátaljai Técsőről származik. Elmondása szerint ő nem fél a behívótól, „valamilyen szinten érdekelné is”, hogy mi zajlik a kelet-ukrajnai hadszíntéren, de az otthoniak bizony aggódnának emiatt. Rendszergazdának készül, de ha nem sikerülne befejezni az iskolát, akkor belépne hivatásos katonának.

„Hát lezuhantam, azért szállok ki” – ezt már egy szemüveges, feketére festett hajú lány mondja vidáman az egyik toborzó honvédnek, aki meggyőzi, próbálja meg még egyszer letenni a gépet. Barátai kicsit türelmetlenek már, de megvárják a lányt, akinek tetszett a repülés, és a honvédségtől sem riadna vissza. A srácok már nem ilyen lelkesek, egyikük például csak akkor lépne be, „ha a Hajni is tényleg menne” a katonákhoz. Nevetve állnak tovább nézelődni, Hajni például tíz perc múlva már egy bank prospektusait lapozgatja elmélyülten.

Egy ősz hajú úr viszont ugyanilyen lelkesen nézegeti a sereg kiadványait. „Nosztalgiázom kicsit, mindig is légügyi mániákus voltam” – mondja, közben egy hátizsákos fiú szórólapokat, újságot nyalábol fel, sőt még egy HM-logós sapkát is vesz. Opre Bence Tiszavasváriból érkezett, autószerelőnek tanul. Sok barátja dolgozik különböző beosztásban a seregnél és sokuknál nem „B terv” volt a katonaság alakulata, hanem „A”.

Kertész József százados is alá tudja támasztani ezt a jelenséget. „Ha megnézzük a korábbi kutatásokat, akkor Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Hajdú-Bihar megye, vagy Szabolcs-Szatmár megye nemcsak most, de a korábbi években is a magját adta a seregnek. Ez az utóbbi években valószínűleg a munkanélküliségnek is köszönhető, és hát ebben a régióban a legalacsonyabbak a bérek”. Több mint 50-re teszi az idén regisztráltak számát, szerinte ez már komoly szándékot feltételez.

A seregben jelenleg havi hetvenezer forint várja a belépőket, a Honvédelmi Minisztérium ezt tervezi nyárra felemelni. Az ehhez szükséges jogszabályt a héten el is fogadta az Országgyűlés. A százados azonban megjegyzi: az orvosi, fizikai, pszichológiai vizsgálaton sokan nem mennek át. „Vagy nem kellő komolysággal állnak a sereghez, vagy a fizikumuk nem megfelelő.” De a katonaságnál rengeteg képzésben vehetnek részt a jelentkezők, ennek oka a százados szerint az, hogy nekik is a legjobban felkészült munkavállalókra van szükségük.