Ha nem jön össze az iskola, belépek a seregbe

Északkelet-Magyarországon sokan választják hivatásul a katonaságot, többek között a térséget sújtó munkanélküliség miatt.

Tompos Ádám
2015. 04. 18. 16:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„A torkolattűz nem látszott a hegyek között, csak azt lehetett hallani, hogy lőnek. A terepjáró többet volt a hepehupás hegyi úton a levegőben, mint a földön, olyan gyorsan kellett hajtani. És valaki ezt végig filmezte.” Nyíregyházán vagyunk, egy paneldzsungel közepén egy taxiban. Ott meséli mindezt a barázdált arcú, ősz hajú sofőr. A fia látta a fenti amatőr videót, ám ez egyáltalán nem tántorította el attól, hogy hivatásos katona legyen, sőt. Május 8-án teszi le az esküjét. „Ő nem fél attól, ha esetleg Kurdisztánba vezénylik, erős fizikumú gyerek. De én igen” – mondja a taxis és már meg is érkeztünk úti célunkhoz, a Nyíregyházi Főiskolához.

Itt ugyanis innovációs és állásbörze zajlik, amelynek keretében a honvédség is kivonult a helyszínre toborzót tartani, erről beszélgettünk a taxissal, ennek kapcsán jött elő az afganisztáni menekülős történet. „Sokan mennek katonának, nagyon nincs állás errefelé” – panaszolja. A honvédségi kitelepülés a börze helyszínéül szolgáló Bessenyei aula egyik sarkában található. Igyekszik ugyan minden cég valamilyen egyedi látványelemmel kitűnni a többi stand közül, de a katonáknak ebből a szempontból nem is nagyon kell megerőltetniük magukat. Terepszínű egyenruhájuk, hatalmas képernyőn futó repülős szimulátoruk, na és persze az asztalra helyezett, hatástalanított fegyvereik által azonnal kitűnnek a klasszikus versenyszféra-ruházatban, azaz kosztüm-kendő-kitűző összeállításban feszítő hoszteszek közül.

Az első érdeklődőkkel lépünk be a börze helyiségébe, úgyhogy láthatjuk, amint egy mokány fiú egyből a honvédséghez megy. Azonnal a gépfegyvereket kezdi vizsgálni, még a ravaszt is meghúzza. Nagyot csodálkozik a kattanáson, pedig – tudjuk meg az egyik toborzó katonától – élesben még hangosabbat szól. Közben a színpadról népzene szól, egy pillanatra klasszikus verbunkos hangulata is lesz a rendezvénynek, pedig a népviseletbe öltözött lányok nem éppen Kossuth Lajos regimentjéről dalolnak: éppenséggel málészájú legényekről szól a nóta.

Mondjuk Kovács Dávid Andrásra pont nem illik ez a leírás. A 24 éves málhazsákos fiú komoly tekintettel és szemmel látható szakértelemmel forgatja a fegyvereket. Fegyverműszerészként végzett és éppen állást keres. Állítása szerint nem családi hagyomány, nem egy vadászó rokon, de még csak nem is az akciófilmek iránti rajongás miatt sodródott ide: „úgy tudnám ezt elmondani, mintha a génjeimben lenne a fegyverek iránti érdeklődés”. Igazát talán az is bizonyítja, hogy beszélgetésünk után ugyan továbbhaladt a börzén, de a nap folyamán még legalább kétszer láttuk a standnál matatni.

Mire a népdalelőadást felváltja az Ai Se Eu Te Pego technóváltozatára táncoló tornacsoport, addigra egy kisebb társaság a szimulátort fedezi fel magának. Egyikük ki is próbálja, harsány nevetések közepette irányítja képzeletbeli gépét. Kobály Edvárdot érdekelné is a repülés, meg a sereg is. Ananászfrizurájú cimborája állával bök felé egyet és úgy mondja: „hát per pillanat nem is állsz messze tőle”. A mozdulatból úgy tűnik, Edvárd felnyírt hajára céloz, de nem, egészen másról van szó. A 17 éves fiú ugyanis kettős állampolgár, a kárpátaljai Técsőről származik. Elmondása szerint ő nem fél a behívótól, „valamilyen szinten érdekelné is”, hogy mi zajlik a kelet-ukrajnai hadszíntéren, de az otthoniak bizony aggódnának emiatt. Rendszergazdának készül, de ha nem sikerülne befejezni az iskolát, akkor belépne hivatásos katonának.

„Hát lezuhantam, azért szállok ki” – ezt már egy szemüveges, feketére festett hajú lány mondja vidáman az egyik toborzó honvédnek, aki meggyőzi, próbálja meg még egyszer letenni a gépet. Barátai kicsit türelmetlenek már, de megvárják a lányt, akinek tetszett a repülés, és a honvédségtől sem riadna vissza. A srácok már nem ilyen lelkesek, egyikük például csak akkor lépne be, „ha a Hajni is tényleg menne” a katonákhoz. Nevetve állnak tovább nézelődni, Hajni például tíz perc múlva már egy bank prospektusait lapozgatja elmélyülten.

Egy ősz hajú úr viszont ugyanilyen lelkesen nézegeti a sereg kiadványait. „Nosztalgiázom kicsit, mindig is légügyi mániákus voltam” – mondja, közben egy hátizsákos fiú szórólapokat, újságot nyalábol fel, sőt még egy HM-logós sapkát is vesz. Opre Bence Tiszavasváriból érkezett, autószerelőnek tanul. Sok barátja dolgozik különböző beosztásban a seregnél és sokuknál nem „B terv” volt a katonaság alakulata, hanem „A”.

Kertész József százados is alá tudja támasztani ezt a jelenséget. „Ha megnézzük a korábbi kutatásokat, akkor Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Hajdú-Bihar megye, vagy Szabolcs-Szatmár megye nemcsak most, de a korábbi években is a magját adta a seregnek. Ez az utóbbi években valószínűleg a munkanélküliségnek is köszönhető, és hát ebben a régióban a legalacsonyabbak a bérek”. Több mint 50-re teszi az idén regisztráltak számát, szerinte ez már komoly szándékot feltételez.

A seregben jelenleg havi hetvenezer forint várja a belépőket, a Honvédelmi Minisztérium ezt tervezi nyárra felemelni. Az ehhez szükséges jogszabályt a héten el is fogadta az Országgyűlés. A százados azonban megjegyzi: az orvosi, fizikai, pszichológiai vizsgálaton sokan nem mennek át. „Vagy nem kellő komolysággal állnak a sereghez, vagy a fizikumuk nem megfelelő.” De a katonaságnál rengeteg képzésben vehetnek részt a jelentkezők, ennek oka a százados szerint az, hogy nekik is a legjobban felkészült munkavállalókra van szükségük.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.