Fontos összejövetelt kezdeményezett a názáreti Jézus közvetlen társainak az előre hozott széder – a választott nép egyiptomi szabadulására emlékező – estén. A férfiak még Jézus érkezése előtt azon tanakodtak egy jeruzsálemi belvárosi ház emeleti termében, ki hol áll a tanítómester szerinti, általuk vélt ranglétrán. A tanácskozást a hagyományos ünnepi vacsora alkalmával keserűsalátával és egészben sült báránnyal tervezték lezárni, és természetesen bor is volt a tanácstermi asztalon. Jézus egyszer csak belépett az ajtón, feltűrte ruháját, és szótlanul a megdöbbent férfiak lába elé kuporodott, mosni kezdve az ő lábukat. A férfiak közötti hangadó, Péter vette először a bátorságot, hogy megszólaljon: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod!” Jézus erre így felelt: „Ti mesternek és úrnak szólítotok. Ha így van, vegyetek példát, tegyetek ti is így!”
A példamutatás szavait hirtelen megértették az addig versengésben lévő férfiak. És megértik a mai utódok is: Ferenc pápa római és Erdő Péter budapesti főpásztor rendszeresen börtönbe látogat ezen a napon, hogy bátorítsa azokat, akiket a jog egy időre kizár a társadalomból. Különös szimbólum a börtön mint jogszolgáltatási következmény megjelenése a napon, Jézust ugyanis ezen az estén fogják el, hurcolják a jogszolgáltatás legfelső fórumára a helytartóhoz és adják keresztre azért, mert a tanúk szerint királynak nevezte magát, és káromolta az Istent.
Nagycsütörtöknek csak az egyik üzenetértékű történése tehát a lábmosás, de az elfogás előtt még egyháztörténeti jelentőségű (a hívők számára természetesen ennél jóval nagyobb) dolog is történik: az utolsó vacsorának nevezett összejövetelen Jézus ténylegesen bemutatja az első szentmisét, a keresztény katolikus hívek ezóta veszik minden szentáldozás alkalmával magukhoz Jézus valóságos testét – ezen az estén vérét is, az átlényegített kenyérrel és borral.
A nagycsütörtöki katolikus szertartások rögzült menetrendjében az első lényeges mozzanat a krizmaszentelés: a keresztelendők jelölésére használatos olaj „esik át” ezen az eljáráson. A magyar fővárosban és környékén szolgáló katolikus lelkipásztorok ilyenkor egyébként közösen adnak hálát – kvázi intézményeikért – délelőtt a budapesti bazilikában, és újítják meg papi ígéreteiket. Az esti szentmisén aztán megkezdődik „a szent három nap” bensőséges megünneplése, a templomon kívülről történő bevonulással. Felszáll a tömjénfüst, majd felharsan a Kyrie dallama, ami után a harangok zengzetes külsőségek közepette „Rómába mennek”.
