Vértesaljai: Ferenc pápa olyan, mint egy körzeti orvos

Könyv jelent meg a katolikus egyházfő közgazdászokhoz szóló gondolatairól és az ezeket érő kritikákról.

„Ez a pápa jópofa, közvetlen, haladó, formabontó, igazi tényező a világban, ebben hasonlatos II. János Pálhoz, folytatja az ő hagyományait.” „Ez a pápa túl sokat beszél a szegényekről, a kirekesztettekről, az utolsókról. Ez a latin-amerikai pápa semmit sem ért a gazdasághoz. Ez a világ végéről jött pápa démonizálja a kapitalizmust.” Elég volt néhány mondat, egy keményebb megfogalmazás a gazdaságról, „amely öl”, néhány bíráló frázis a 2013 novemberi, Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításban (lásd keretes írásunk), s a dokumentum megjelenése után kevéssel az amerikai konzervatív körök máris rásütötték a pápára a „marxista” bélyeget, míg mások védelmükbe vették őt.

Nos, 2013-ban egy olyan pápa kezdett a katolikus egyház kormányzásába, aki közelről ismerte egy bizonyos kapitalizmus katasztrófáit. Sokakat kényelmetlenül érint, hogy annyit beszél a szegénységről, kritizálja a pénz kizárólagos értékként való elfogadását. Pedig Ferenc pápa nem tesz mást, mint radikálisan – nem fundamentalista módon – hirdeti Jézus társadalmi tanítását.

Egy Andrea Tornielli és Giacomo Galeazzi (a La Stampa olasz lap két Vatikán-szakértője) által írt és most magyarul megjelenő könyv átfogóan tartalmazza Ferenc pápa felhívásait, mintegy „közgazdasági üzenetre” lefordítva a szentatya által az elmúlt két évben folytonosan hangoztatottakat. A szerzők ugyanakkor a megnyilatkozások mellett számba veszik a bírálatokat, és még ezeknek a kritikáját is – elmélyíteni kívánva a párbeszéd lehetőségét mindezekről.

Nem volt véletlen tehát, hogy a pesti Párbeszéd Házában mutatták be szerdán az „Ez a gazdaság öl” című kötetet – az intézményt éppen Ferenc pápa magyarországi jezsuita rendtársai tartják fenn a Horánszky utcában.

Mit üzen tehát Ferenc pápa a közgazdasági gondolkodásnak?

– A pápa Jézusból indul ki. Hogy Jézus honnan indul, hogyan működik és hogyan végzi. Názáretben Jézus elmondja a programját: szabadulást hirdet, gyógyulást a betegeknek; Lukács evangéliumának 4. fejezetében voltaképpen egy társadalmi programmal találkozunk, amiben még nincs szó kegyelemről, rózsafüzérről, Szűz Máriáról. Lukácsnál és Máté evangéliumának 25. fejezetében is egy szociális programot látunk. Így kezdi és így is végzi Jézus, a kettő között pedig „csinálja” – idézi fel Vértesaljai László magát az üzenetet, amiből szerinte Ferenc pápa merít. Mint rávilágít, az első pápáknak nem érsekeik, bíborosaik voltak, hanem „szociális miniszterük”. – A könyv folyamatosan hivatkozik Jézusra és az első három évszázadra. Hogyha Jézust szereted, akkor azt ne csak a templomban öltöztesd selyembe, hanem a templom előtt fekvő „Jézust” is. Mondják is ezzel kapcsolatban Ferenc pápára, hogy marxista... – húzza alá a jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió munkatársa.

Az egyház szociális programalkotása, mint Vértesaljai felidézi, ritkább, majd sűrűsödő léptekkel végigmegy a századokon, mígnem XIII. Leó pápa kiadja az első, szociális tárgyú pápai körlevelet, a Rerum novarumot, amely az osztályharcos logikára, a munkásosztály tarthatatlan helyzetére és a magántulajdon minden területre kiterjesztésének veszélyeire hívja fel a figyelmet.

– 1929-ben, a nagy világválság idején kivándorolnak a Bergoglio szülők, 1931-ben pedig, a válság közepette megszületik XI. Pius pápa nagy hatású műve, a Quadragesimo anno – folytatja László atya, említve az első dokumentum 40. születésnapján napvilágot látott folytatást. Ferenc pápa szerinte „válsággyerek”, aki a szeretetben látja a kiutat (Caritas et veritate enciklika), gondolatai viszont kiverték a biztosítékot, és nem csak a liberális közgazdaságtanban. – Értsük meg Ferenc pápát! Ő Argentínában élt, a nép iránti fogékonyságot hozza magával. Ferenc pápa elválasztja egymástól és kimondja a dolgokat, ezt érzi küldetésének. Ő hordozza szerintem a prófétaság karizmáját. A szívét kell megtalálni a szava után. Ha így olvassa a közgazdász, úgy, mint aki aggódik a szegényekért, meg fogja érteni – szól végül Csaba Lászlóhoz.

Lássuk, miben testesült meg a közgazdászi kritika Ferenc pápával kapcsolatban!

– Igen, ebben a könyvben beszél először Ferenc pápa, aztán két vatikanista egy baloldali olasz lapból. És hogy lehet eladni egy könyvet? Mert ez is kérdés, mi is vitatkoztunk ezen az MTA-n. De most van itt egy könyv, egy elég jó címmel, nem olyan, mint az ötsoros szovjet könyvcímek, amiről az ember sem tudta, hogy micsoda. A címben szereplő mondat viszont egy hosszabb fejtegetés részeként szerepel a könyvben, el kell olvasni hozzá az egész gondolatot – figyelmeztet Csaba László, aki szerint ez a könyvcím vetekedhet akár Marx Tőkéjéével is. Kiragadni persze veszélyes, mint mondja: a Bibliában is benne van, hogy nincs Isten, de a mondat úgy folytatódik, hogy ez van az oktalan szívében. A könyv alapján összességében az jön le neki, hogy a gazdaság és a hit világa között van párbeszéd, átjárás, szintézise, hogy a gazdaság nem lehet öncél.

A könyvre reflektálva ugyanakkor Csaba összeírt magának 15 pontot, de maradt benne némi hiányérzet, mert bár tényleg igaz, hogy fel kell emelni a szegényeket, és sok könyv van arról is, hogy a brókerek agyát hogyan önti el a pénz fétise, mégis zavarja valami.

– Veszélyes vonal a szegénység istenítése. Buenos Airesben sem csak nyomornegyed van, és Budapest sem a hajléktalanok városa, ott van a Művészetek Palotája is. És igen, összesen két ország van, ahol a szegénység aránya nagyon megnőtt: Zimbabwe és Irak. Mindenütt másutt csökken. Természetesen foglalkozni kell azzal, mit lehet tenni a szegénység ellenében, de „a pénz fetisizálását és a pénz elutasítását is el kell vetni”. A közgazdász nem kis áthallással megállapítja: – A legrosszabb, amit tehetünk, hogy mindenkinek a zsebébe beleteszünk 50 eurót. Abban kell a szegényeket segíteni, hogy megtalálják, kinek mi a jó. Személyhez szóló megoldásokat kell kitalálni.

Erre aztán Vértesaljai reagált: – A szegény ember helyzetében van valami, amin keresztül az Isten önmagát úgy tárja fel, ami egyéb más helyzetben nincsen meg. Az egyház nagy megújítói mindig olyan személyiségek voltak, akik ezt észrevették. A szegény „locus teologicus”, a teológia helye. Nem az a cél, hogy ezt a helyzetet szociális kérdéssé alakítsam át. A pápa nem egy nagy tudós, aki könyveket ír erről a problémakörről, hanem inkább, mint egy körzeti orvos. „Adtál a szegénynek? Hogyan adtál? Belenéztél a szemébe? Odadobtad?” Ebben a folyamatban, ahogy a szegényhez közeledünk, valami világossá válik. Nem arra való a karitász sem, hogy csak úgy „kapsz valamit”. És hát lehet úgy is szegény valaki, hogy nem tud élni, nem tud mit csinálni a javaival. Ez talán nem szegénység? Bárcsak Csaba László Isten prófétája lenne – dobta vissza a képzeletbeli labdát Csaba Lászlónak.

Vértesaljai nem látja, hogyan találnának rá a bankárok egy belső emberi tartásra, egy értékrendre. – Benedek pápa erre azt mondta: „Istentől tanulom a szeretetet.” Megnéztem a Forbes listáját. Kicsit növekedett a milliárdosok száma világviszonylatban. 76 milliárdról Bill Gates 86 milliárdra növelte a vagyonát, a növekedés üteme felveti a kérdést, hogy ha szabályos is, etikus-e ez. Ez a tőzsdén hogyan jelenik meg? És hol van ennek fóruma? Hol van a tekintély?

Abban ugyanakkor megengedően és Csaba László számára is szimpatikusan fogalmaz – egy, az olasz nyelvű könyvet kritika alá vevő olasz közgazdász gondolatait idézve –, hogy lehet, nem mindig ad helyes válaszokat Ferenc pápa, de a helyes kérdéseket teszi fel.

A 230 oldalas, Török jezsuita könyvet 2560 forintért a Jezsuitakonyvek.hu webshopjában is meg lehet vásárolni, valamint hozzáférhető a Párbeszéd Házában is.