Vértesaljai: Ferenc pápa olyan, mint egy körzeti orvos

Könyv jelent meg a katolikus egyházfő közgazdászokhoz szóló gondolatairól és az ezeket érő kritikákról.

Az egyház szociális programalkotása, mint Vértesaljai felidézi, ritkább, majd sűrűsödő léptekkel végigmegy a századokon, mígnem XIII. Leó pápa kiadja az első, szociális tárgyú pápai körlevelet, a Rerum novarumot, amely az osztályharcos logikára, a munkásosztály tarthatatlan helyzetére és a magántulajdon minden területre kiterjesztésének veszélyeire hívja fel a figyelmet.

– 1929-ben, a nagy világválság idején kivándorolnak a Bergoglio szülők, 1931-ben pedig, a válság közepette megszületik XI. Pius pápa nagy hatású műve, a Quadragesimo anno – folytatja László atya, említve az első dokumentum 40. születésnapján napvilágot látott folytatást. Ferenc pápa szerinte „válsággyerek”, aki a szeretetben látja a kiutat (Caritas et veritate enciklika), gondolatai viszont kiverték a biztosítékot, és nem csak a liberális közgazdaságtanban. – Értsük meg Ferenc pápát! Ő Argentínában élt, a nép iránti fogékonyságot hozza magával. Ferenc pápa elválasztja egymástól és kimondja a dolgokat, ezt érzi küldetésének. Ő hordozza szerintem a prófétaság karizmáját. A szívét kell megtalálni a szava után. Ha így olvassa a közgazdász, úgy, mint aki aggódik a szegényekért, meg fogja érteni – szól végül Csaba Lászlóhoz.

Lássuk, miben testesült meg a közgazdászi kritika Ferenc pápával kapcsolatban!

– Igen, ebben a könyvben beszél először Ferenc pápa, aztán két vatikanista egy baloldali olasz lapból. És hogy lehet eladni egy könyvet? Mert ez is kérdés, mi is vitatkoztunk ezen az MTA-n. De most van itt egy könyv, egy elég jó címmel, nem olyan, mint az ötsoros szovjet könyvcímek, amiről az ember sem tudta, hogy micsoda. A címben szereplő mondat viszont egy hosszabb fejtegetés részeként szerepel a könyvben, el kell olvasni hozzá az egész gondolatot – figyelmeztet Csaba László, aki szerint ez a könyvcím vetekedhet akár Marx Tőkéjéével is. Kiragadni persze veszélyes, mint mondja: a Bibliában is benne van, hogy nincs Isten, de a mondat úgy folytatódik, hogy ez van az oktalan szívében. A könyv alapján összességében az jön le neki, hogy a gazdaság és a hit világa között van párbeszéd, átjárás, szintézise, hogy a gazdaság nem lehet öncél.

A könyvre reflektálva ugyanakkor Csaba összeírt magának 15 pontot, de maradt benne némi hiányérzet, mert bár tényleg igaz, hogy fel kell emelni a szegényeket, és sok könyv van arról is, hogy a brókerek agyát hogyan önti el a pénz fétise, mégis zavarja valami.

– Veszélyes vonal a szegénység istenítése. Buenos Airesben sem csak nyomornegyed van, és Budapest sem a hajléktalanok városa, ott van a Művészetek Palotája is. És igen, összesen két ország van, ahol a szegénység aránya nagyon megnőtt: Zimbabwe és Irak. Mindenütt másutt csökken. Természetesen foglalkozni kell azzal, mit lehet tenni a szegénység ellenében, de „a pénz fetisizálását és a pénz elutasítását is el kell vetni”. A közgazdász nem kis áthallással megállapítja: – A legrosszabb, amit tehetünk, hogy mindenkinek a zsebébe beleteszünk 50 eurót. Abban kell a szegényeket segíteni, hogy megtalálják, kinek mi a jó. Személyhez szóló megoldásokat kell kitalálni.

Erre aztán Vértesaljai reagált: – A szegény ember helyzetében van valami, amin keresztül az Isten önmagát úgy tárja fel, ami egyéb más helyzetben nincsen meg. Az egyház nagy megújítói mindig olyan személyiségek voltak, akik ezt észrevették. A szegény „locus teologicus”, a teológia helye. Nem az a cél, hogy ezt a helyzetet szociális kérdéssé alakítsam át. A pápa nem egy nagy tudós, aki könyveket ír erről a problémakörről, hanem inkább, mint egy körzeti orvos. „Adtál a szegénynek? Hogyan adtál? Belenéztél a szemébe? Odadobtad?” Ebben a folyamatban, ahogy a szegényhez közeledünk, valami világossá válik. Nem arra való a karitász sem, hogy csak úgy „kapsz valamit”. És hát lehet úgy is szegény valaki, hogy nem tud élni, nem tud mit csinálni a javaival. Ez talán nem szegénység? Bárcsak Csaba László Isten prófétája lenne – dobta vissza a képzeletbeli labdát Csaba Lászlónak.

Vértesaljai nem látja, hogyan találnának rá a bankárok egy belső emberi tartásra, egy értékrendre. – Benedek pápa erre azt mondta: „Istentől tanulom a szeretetet.” Megnéztem a Forbes listáját. Kicsit növekedett a milliárdosok száma világviszonylatban. 76 milliárdról Bill Gates 86 milliárdra növelte a vagyonát, a növekedés üteme felveti a kérdést, hogy ha szabályos is, etikus-e ez. Ez a tőzsdén hogyan jelenik meg? És hol van ennek fóruma? Hol van a tekintély?

Abban ugyanakkor megengedően és Csaba László számára is szimpatikusan fogalmaz – egy, az olasz nyelvű könyvet kritika alá vevő olasz közgazdász gondolatait idézve –, hogy lehet, nem mindig ad helyes válaszokat Ferenc pápa, de a helyes kérdéseket teszi fel.

A 230 oldalas, Török jezsuita könyvet 2560 forintért a Jezsuitakonyvek.hu webshopjában is meg lehet vásárolni, valamint hozzáférhető a Párbeszéd Házában is.