Áder: Így győz az élet a felejtés felett

Az államfő Vácott elmondta: csak annak a nemzetnek van jövője, amely ismeri a föláldozott élet értékét.

„Ha felejtünk és nem törődünk a múlttal, önmagunk ellen vétkezünk”, de ahol az emberek összefognak, és az emlékeket féltőn megóvják, ott az élet győz a felejtés felett – mondta az államfő.

A nagy háborúban minden korábbinál érzéketlenebb hatalmak küldték csatába emberek millióit, ezért „nekünk, akik ma emlékezünk, minden egyes kioltott életet meg kell gyászolnunk” – emelte ki Áder János. Hozzátette: összeszámolni és egyesével számon tartani – több mint száz évvel a háború kitörése után az utódoknak mind a két munkát el kell végezniük.

Felidézte, hogy az első világháború négy esztendeje alatt több százezer magyar férfit hiába várt haza a családja. Ez a háború más volt, mint bármely korábbi: a totális mozgósítás mindenkit elért, a Magyar Királyság területéről behívott katonák fele meghalt, megsebesült vagy fogságba esett – közölte.

A köztársasági elnök emlékeztetett: a 20. századi technológiát felvonultató harc már nem a régi katonai erények vagy a vitézi szabályok szerint zajlott, a géppuskák, harci gázok, lángszórók és aknagránátok korában a túlélés gyakran csak a szerencsén múlt. Ezért a történelem első, gépezetként működő, tömegeket mozgató háborújában a hősiesség és a bátorság új értelmet nyert – mutatott rá.

Kiemelte: „a hősök áldozatok voltak, és az áldozatokból lettek a legnagyobb hősök”. A magyar katonákat feláldozták egy az országnak semmit sem ígérő, világméretű összecsapásban, de ők a végletekig kitartottak. Hűségükkel, átélt szenvedéseikkel – egy felfoghatatlan, célt tévesztett háborúban is helyt állva – a haza hőseivé váltak.

Áder János leszögezte: fel kell idézni az egyes ember sorsát és tudatosítani a nemzet veszteségének mértékét. Vácon az emberek sosem felejtettek, a váciak tudták, hogy bármilyen kíméletlen a háború és bármennyi az iszonyat, a veszteség mégsem arctalan tömeg, hanem egy ismerős, kedves arc az utcából, a szomszédból, a családi almanachból – mondta.

A köztársasági elnök szerint a váciak azt is tudták, hogy sírok híján szükség van egy helyre, ahol a város mind a 600 hősi halottjára emlékezhet, és a hazatértekért is hálát adhat. Az emlékezés kövei, a szoborcsoport alakjai az életnek üzenik, hogy ha felejtünk, és nem törődünk a múlttal, önmagunk ellen vétkezünk – hangsúlyozta. Hozzátette: vétkezett a kor, amely elbontatta a váci emlékművet.

De ahol az emberek összefognak és az emlékeket féltőn megóvják, követ kőhöz tesznek, ott az élet győz a felejtés felett – zárta szavait Áder János.

Fördős Attila (Fidesz–KDNP) polgármester felidézte: 1917-ben a magyar törvényhozás jogszabályt alkotott, hogy a világháború áldozatainak emlékművet kell emelni a magyar településeken, és Vácon 1933-ban közadakozásból állítottak emlékművet, amelyet a történelem több évtizedre eltüntetett a főtérről.

Úgy látja, az emlékműnek a győzelemről kell szólnia, hiszen „a katonák, a váci fiúk, akik innen mentek csatába megvédeni ezeréves határainkat, a győzni akarás vágyával indultak el szeretett városukból”. Nem haltak meg, akiknek nevét az utókor emlékezete aranybetűvel kőbe vési – mondta. Hozzáfűzte: az emlékmű visszaállítása a város főterére a győzelemről szól az ármánykodás, a bürokrácia felett, azt mutatja, hogy győzött a hagyománytisztelet, a kegyelet és a keresztényi szeretet.

Vácon az eredeti, több mint száztonnás emlékművet 1933-ban emelték a városháza főbejáratával szemben, majd az ötvenes években eltávolították és darabjait külön állították fel a településen. Hosszas egyeztetés után a szoborcsoport a főtér északi oldalára, a Bécsi kapu közelébe került, e hely mintegy hatvan méterre van az emlékmű eredeti helyszínétől.