Magyarországon 2013-ban a legtöbb ember a keringési rendszer betegségeiben halt meg, a második vezető haláloknak a daganatos megbetegedések számítanak. E két csoport az összes halálozás 76 százalékát teszi ki. A nők közül többen halnak meg keringési problémák miatt, mint a férfiak közül, a daganatos betegségek viszont – főleg a férfiak esetében – egyre nagyobb részét teszik ki a halálozásoknak. 2013-ban a nők 54,5 százaléka vesztette életét keringési rendellenességek miatt, míg a férfiaknak 44,6 százaléka. Daganatos megbetegedésekben viszont a nőknek „csupán” 23,4 százaléka, míg az erősebbik nem 29,2 százaléka hunyt el. Viszonylag magas az emésztőrendszer betegségeiben, az erőszakos eredetű halálokokban (férfiaknál 6,4 százalék), illetve a légzőrendszer betegségeiben elhunytak száma is.
Ezek a betegségek az összes halálozás 15 százalékát okozzák. Az elmúlt 14 évben a legjelentősebb javulás az erőszakos halálokok és az emésztőrendszer betegségeinél történt, de csökkent a keringési rendszer és a fertőző betegségek következtében elhunytak aránya is. Ezzel szemben számottevően emelkedett a légzőrendszeri betegségek okozta halálozások aránya és enyhe növekedés tapasztalható a daganatos halálozásokban is. 2000 és 2013 között Magyarországon a százezer lakosra jutó halálozások száma a férfiaknál csökkent, a nőknél viszont emelkedett. A férfiak körében 2013-ban magasabb volt a daganatos betegségekben, a légző- és az emésztőrendszer betegségeiben, valamint az erőszakos okok miatt elhunytak aránya, mint korábban, a nők között pedig sokkal gyakrabban vezettek halálhoz a keringési rendszer betegségei.
A magyar haláloki struktúra hasonló a fejlett egészségi kultúrájú országokéhoz, vagyis általában ugyanolyan betegségekben halnak meg a magyarok is, mint az Európai Unió többi országának polgárai, ám Magyarországon a vezető halálokokban többen és korábban halnak meg, mint másutt – írja a KSH. Leszögezik: Magyarország standardizált halálozási arányszáma 2010-ben az ötödik legmagasabb volt az uniós országok között, százezer lakosra 420-szal több halálozás jutott, mint a legjobb helyen álló Olaszországban. Az Európai Unióban százezer lakosra 595 halálozás jut, míg hazánkban 898,6. Az adatok szerint a magyar férfiak mutatói a kiemelt haláloki főcsoportok mindegyikében magasabbak, mint az EU-átlag: az emésztőrendszer betegségeiben meghaltak arányszáma 2,3-szorosa, a keringési rendszer betegségeiben meghaltak arányszáma kétszerese volt az EU-átlagnak.
Hatalmasak az országon belüli eltérések is, és az utóbbi 14 évben sajnos tovább nőtt a differencia az egyes régiók között. Míg Közép-Magyarországon jelentősen csökkent, Észak-Magyarországon stagnált a százezer lakosra jutó halálozások száma, és ezzel a halandósági hányadosa az országos átlaghoz képest romlott. A standardizált halandósági hányados (SHH) százalékos formában fejezi ki a régiók halandóságának országos átlagtól való eltéréseit. Ha egy régió halandósága magasabb az országos értéknél, akkor a hányados nagyobb, mint 100 százalék, ha az átlagosnál jobb a mutató, akkor kisebb ennél.
A legrosszabb helyzetű régió 2013-ban Észak-Magyarország volt 110 százalékos hányadossal, a legjobb helyzetű pedig Közép-Magyarország lett 92 százalékos mutatóval. Az elmúlt 14 évben Közép-Magyarország halandósága tovább javult, Észak-Magyarországé viszont romlott az országos átlaghoz képest, hiszen a két régió halandósági hányadosa közötti különbség 4 százalékponttal magasabb, mint 2000-ben. A halandóság területi különbségeinek hátterében a régió gazdasági fejlettsége, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés eltérő mértéke, illetve a társadalmi státus is állhat.
