A kormányzati és az egészségügyi erőfeszítések ellenére sem sikerült jelentősen csökkenteni a dohányzók számát Magyarországon. A legfrissebb adatok szerint a felnőtt lakosság 29 százaléka dohányzik, szemben a 2009-es 31 százalékos aránnyal. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2014-es, napokban nyilvánosságra hozott egészségfelmérése szerint a két időpont között azonban csak az alkalmilag cigarettázók aránya esett vissza, a rendszeres dohányosoké még nőtt is (2014-ben 28 százalék, 2009-ben 27 százalék gyújtott rá naponta). Jelentős a különbség a két nem dohányzási szokásai között: a nőknek csak kevesebb mint negyede, a férfiaknak viszont egyharmada tartozik a rendszeresen dohányzók körébe.
A különböző korcsoportokat tekintve jelentősen eltérnek a dohányzási szokások. A 15–18 évesek között a lányok 14 százaléka dohányzik, ugyanebbe a korcsoportba tartozó fiúknak viszont csaknem a negyede. A nőknél a következő két korosztályban (18–34, illetve 35–64 év közöttiek) jelentősen magasabb ez az arány, mint a fiatalkorúak körében, előbbiek 29, utóbbiak 27 százaléka rendszeres dohányzó. A 65 év feletti nőknek viszont már csak mindössze 7 százaléka tartozik ebbe a körbe. A férfiaknál a fiatal felnőtt korcsoportban (18–34 évesek) csaknem kétszer akkora, 42 százalék a dohányosok aránya, mint a fiatalkorúak között. Ez jelentős növekedést mutat a 2009-es 36 százalékhoz képest. A középkorúaknál nincs lényeges változás, 35 százalék a 2009-es 36 százalékához képest. Végül a legidősebb férfiaknak csak 18 százaléka szív rendszeresen cigarettát, és közülük szoktak le a legtöbben az elmúlt öt évben, amikor még 38 százalékuk dohányzott.
Összességében 2000 óta a férfiaknál 4 százalékos csökkenést mértek, a nőknél azonban stagnált a rendszeresen cigarettázók aránya, ezzel a férfiak harmada, a nőknek pedig negyede gyújt rá naponta.
Az Eurostat legutóbbi felmérése szerint a vizsgált európai uniós országok közül a magyar férfiak a középmezőnyben helyezkednek el, a nők viszont a második helyen állnak a negatív rangsorban, csak a görög nők dohányoznak náluk nagyobb arányban. A két nem között számottevők a különbségek, a dohányzó nők aránya lényegesen alacsonyabb, ám mivel a férfiak körében csökken ez a tevékenység, a nőknél viszont nem, a nemek közötti olló szűkül. Mindkét nem esetében az idősebbek dohányoznak a legkisebb eséllyel. Míg a nőknél a középkorúak számítanak a legnagyobb fogyasztónak, addig az erősebbik nem tagjai esetében a fiatalok és középkorúak közötti eltérés elhanyagolható. Érdekes, de a dohányzás szempontjából is nagyok az országon belüli regionális különbségek: a Dél-Dunántúlon cigarettáznak a legtöbben, ott a lakosság harmada gyújt rá mindennap, a Közép-Dunántúlon, illetőleg a Dél-Alföldön viszont csak a negyede.
Kimagasló a magyarok körében a dohányzással összefüggő halálozási arány is: az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint a százezer lakosra jutó standard halálozási ráta (SDR) Magyarországon több mint kétszerese (411,5) az EU-tagországok átlagának (192,7). Hazánkat csak a Baltikum két országa, Litvánia és Lettország, valamint Románia múlja felül ezen a téren. Jó hír ugyanakkor, hogy a hazai halálozási mutató értéke határozottan csökkent az elmúlt évtizedekben: 1980-ban még 566,24, 1990-ben 536,76, 2000-ben pedig 489,53 volt a százezer főre jutó, dohányzással összefüggő halálozási ráta Magyarországon.
A dohányzás bizonyítottan összefüggésben áll számos daganatos, szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi betegség kialakulásával. Az anyák dohányzása emellett komplikációhoz vezethet a teherbeeséssel, a terhességgel és a szüléssel kapcsolatban is, növeli a koraszülés és a bölcsőhalál esélyét is. A káros szenvedély emellett egyes fertőző betegségek esetében is szerepet játszhat: a HIV-fertőzöttek gyenge immunrendszerük miatt különösen veszélyeztetettek, ahogy a tbc-megbetegedésekből fakadó halálozások magas számához is hozzájárul a betegek dohányzása.
A KSH elemzése szerint a megromlott egészségi állapot nemcsak a dohányzó ember számára okozhat problémát, hiszen az egészségügyi ellátások gyakoribb igénybevételéhez, illetőleg a táppénzes napok számának emelkedéséhez vezethet, ez pedig jelentősen növeli a társadalmi költségeket is. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (NFFK) célként fogalmazza meg az egészségkockázatos magatartási formák arányának mérséklését. A KSH megjegyzi, ehhez a kormányzás számára az egészségre káros termékekkel kapcsolatos tájékoztatás, tiltás vagy adóztatás szolgálhat eszközként a lakosság egészségi állapotának javítása érdekében.
