Úgy tűnik, Budapesten is helyreáll a hamburger becsülete; alig bújtak ki a földből a hagyományos – vagy hagyományteremtő – hamburgerek sütödéi Budapesten, máris fesztivált, evő- és készítőversenyt szervezhetnek a főváros egyik legmenőbb kiállítóhelyén. A harmadik Hamburger Days ráadásul már nem is csak egy hétvégés, hanem mindjárt négynapos. Kissé félénken, de már a csütörtöki nyitónapon kimerészkedtünk, és a munkaidő ellenére döbbenetes mértékű érdeklődéssel találkoztunk a Millenáris Park déli felében.
Mielőtt körbementünk, jó tanuló módjára alaposan rákészültünk a hamburgerre, és nem csak azzal, hogy gyakorlatilag nem ettünk fél napja, hanem „tudományosan” is. Feltétlenül érdekeltek minket például olyan kérdések, hogy hol van a hamburger Neander-völgye, illetve hogy mikor történt az „ősrobbanás”. Nos, akármennyire is kapirgálunk a képzeletbeli spaklival, legfeljebb az időbeli első hamburger születésének megtippelésére vállalkozhatunk.
Az ókori Rómában a kezdetleges emeletes üzletházak alagsoraiban aranykora lehetett a gyorsétkezésnek, és ezen ágazat szereplői gyorsan ki is kutyulták az első hasonló ételt: darált marhahúshoz sót és borsot tettek – már ekkor élt a keleti fűszerkapcsolat –, majd az elegyet egy crocaum nevű (fehérbor, olívaolaj) keverékkel gyurmázták össze és forrósították fel tűzön, vaslapon. Időben jóval később, a tatárjáráskor érkezett Európába a ma tatár bifsztekként ismert étel, ami német földön vált igen sikeressé. Hasonló technológiával gyártott húsgolyót az angliai Sandwich grófja, John Montagu, aki már két szelet kenyérke közé tette a kisütött darálékot, ami szintén meghódította Közép-Európát. A kenyeret akkor váltotta fel szép lassan a zsemle, amikor a kereskedővárosok éhes járókelő népe már nem akart feltétlenül egy helyben várakozva enni, kellett tehát valami, amiből nem potyog ki a hús, a zöldség és az egyéb finomságok. Az Atlanti-óceánt is már ebben a formájában „úszta át” az étel a 19. századi nagy kivándorlás időszakában, és mivel Hamburgból rengetegen keltek útra, a „jenkik” nem is sokat bíbelődtek azzal, hogyan nevezzék el a gyorsan fogyasztható és laktató finomságot. Az elterjedéshez azonban szükség volt a nagy gazdasági világválságra is, amikor 5 centes árával a legolcsóbb utcai étellé lépett elő, olyannyira, hogy a divathullámot meglovagló, akkoriban alapított McDonald’s is gyorsan átnyergelt hot-dogról a hamburgerre – azóta tudjuk, mi lett a brandből. Ma már persze nem csupán marhahúspogácsa kerülhet a zsemlébe, és az alakjukra és gyomrukra kényesebb fogyasztókat is kiszolgálja a hamburgeripar – így történik ez a budai Hamburger Days fesztivál evő- és készítőverseny esetében is.
Veégh Viktor, a fesztivál szervezője nagy lelkesedéssel meséli az MNO-nak a négynaposra hízott esemény nyitónapján, hogy paleó-, vegetáriánus, cukor- és laktózmentes hamburgereket is kóstolhat a látogató.
– Idén is Budapest legjobb helyei és hamburgerei vannak itt velünk, 22 készítő számtalan ételét meg lehet találni – osztja meg a legfontosabbakat Veégh, aki elégedett azzal, hogy már csütörtök ebédidőben is ilyen sokan ellátogattak a Millenáris Parkba. Úgy látja, Budapesten robbanásszerűen nő az érdeklődés a jó hamburger iránt, a magyar szendvicsek ráadásul a világ bármely pontján megállnák a helyüket – Amerikától Japánig. Valóban, még siitake gombás burgert is fogyaszthat az a japán turista, aki a napokban ide téved.
Az érdeklődés szózatával egyetért Máté János, a budai Finomító Kantin vezetője, aki egyike volt az első tíz fecskének, aki hamburgerezőt nyitott a fővárosban.
– Amint tudom, most már úgy 80-100 között lehet a hasonló éttermek száma Budapesten, de lehet, hogy már nem fog sokáig emelkedni ez a szám – bocsátkozott jóslatokba is a bárány-, grillkecskesajt- és Finomító-burgerrel érkezett üzletvezető, aki szombaton egy titokzatos halas szendviccsel igyekszik levenni a lábáról a zsűrit a készítők versenyén, melyen tavaly a harmadik helyen végzett. Az egészséges szendvicsek iránt érdeklődve megtudtuk, valóban szinte mindent meg lehet csinálni glutén- és laktózmentesen, de a gluténmentes zsemléből még nem lehet olyan tökéleteset készíteni, ami bárki elé odatehető.
A versenyre Balogh Dániel, a W35 konyhafőnöke is nagyon készül:
– A helyben sütött bucitól kezdve mindent mi magunk állítunk elő. Amit nálunk kapni lehet, arról nagyon keveset árulhatok el a konkurencia miatt, legyen elég annyi, hogy a szószunk 9-10-féle összetevőből áll, és van olyan erős burgerünk is, amely csak csiliből tartalmaz 6-8 félét. Húsból aztán van marhán kívül bárány és kacsa is, szezonálisan pedig halburgerrel is jelentkeztünk, ez lesz az idei versenyhamburgerünk is.
Balogh a többi versenyzőhöz hasonlóan tudja már, miről szól a szombati verseny: külön pontozzák a buci és a hús minőségét, a szószok összetevőinek arányát, és figyelik a tálalást, valamint az összhatást is.
A szombat 10 órakor kezdődő versenyen kívül, amikor is gazdára talál a Best Of Hamburger vándordíj – mint Veégh Viktor ecseteli –, 14 órakor a Spíler bisztró séfje a színpadon egyszerre kétszáz burgert készít majd el és oszt szét a látogatók között, de aki nem szeretne ilyen olcsón jóllakni, bátran benevezhet a 17 órakor kezdődő, 8 perces hamburgerevő versenyre. A fődíjért, ami idén százezer forint, tavaly és tavalyelőtt is 9 darab 10 dekás burgert kellett legyűrni, de Veégh szerint ez idén valószínűleg már kevés lesz.
A készítők között megpörgettük azt a kérdést is, hogyan látják a versenyt a gyorséttermi, jóval olcsóbb hamburgerekkel – nincs nagy egyetértés.
– Nem szoktam kritikával lenni senki felé, a gyorséttermeket sem ítélem el, megvan a közönségük De mivel nagyon sok úgymond kézműves hamburgeres jelent meg a piacon, úgy érzem, ezek előbb-utóbb szépen el fogják szipkázni a normális hamburgert kereső vendégeket – ez Balogh Dániel véleménye. A wasabis lazacburgerek világából érkező Varsányi Ferenc (üzletvezető, Spíler) a gyorséttermi hamburgerek kiszorítására semmiféle esélyt nem lát, és a hamburgerekkel kapcsolatos általános látásmód megváltozására sem lát jeleket. Tudja, a hamburger a köztudatban egészségtelen ételként él, de amit nem lehet elvitatni tőle, hogy végtelenül ízletes. A Spíler egyébként a szombati versenyre sem készül különlegességgel: a hétköznapokhoz akarnak hűek maradni, hogy a közönség igényeit tudják kielégíteni. Arra is Varsányi mutat rá, hogy hamburgert enni és akár azt társaságban el is készíteni igazi közösségi élmény lehet, a klasszikus hamburgerízre pedig rá kell szánni azt a plusz négy-ötszáz forintot.
A 22 készítő burgereit első körben a fesztivál látogatóival teszteltettük, a tőlük beérkezett vélemények alapján pedig a legjobb kettőt magunk is megkóstoltuk, hogy nekünk is meglegyen a külön kis házi hamburgerversenyünk, már a hivatalos előtt. Ennek eredményét az MNO videóriportjában láthatják.
A rendezvényre a belépés ingyenes.
