Pezsgő élet a zsidó negyedben

A kóser boltosok és éttermesek szerint mindenki szabadon megélheti identitását.

Zádor Éva nem veszi komolyan az interneten felbukkanó rosszindulatú kommenteket; szerinte ezekben az esetekben gerjesztett antiszemitizmusról van szó, s az is a fővárosban koncentrálódik, valószínűleg azért, mert a zsidó felekezetek központjai ugyancsak itt találhatók. A vidéki zsidóságot még annyi kellemetlenség sem éri, mint a Budapesten élőket, noha Szegeden, Debrecenben ugyancsak nagyszámú zsidó közösségek élnek.

Ritkán akadnak kirívó esetek a zsidó negyedben; az egyik ilyen pár éve történt, amikor egy férfi Schweitzer Józsefet, az idén elhunyt volt országos főrabbit szidalmazta az utcán. Nem bujkál senki, a Síp, a Dob, a Király, a Wesselényi vagy a Kazinczy utcákban beöltözött, vallásos zsidókkal találkozhat, aki ide ellátogat. A Macesz Huszár bisztró egyik alkalmazottja is azt mondja: nem tapasztalja, hogy rejtőzködnie kellene zsidó honfitársainknak, ugyanakkor bizonyos rasszokkal szemben azért érzékelhető diszkrimináció Magyarországon, teszi hozzá.

Kevesebb a magyar vendég, mint a külföldi a zsidó bisztróban; utóbbiak ellepik az egykori gettó utcáit, mindenre rácsodálkozva, érdeklődve hallgatják a szinte percenként elhaladó csoportok idegenvezetőit. Egyikük a Dob utca hentesüzlete előtt épp a kóser mészáros munkájáról mesél. A közeli Kazinczy utcában szuvenírbolt, kávézó, pékség várja a vendégeket. A Hanna Ortodox Kóser Étterem előtt találkozunk egy jelenleg Jeruzsálemben tanuló, neve elhallgatását kérő férfival. A szakállas, kalapot, kabátot viselő úr elmondja: Bécsben, Antwerpenben, Párizsban is vannak nagy zsidó közösségek, de ellentétben Budapesttel, az említett fővárosokban sok fizikai támadás érte, éri a zsidóságot. „Némelyek ugyan tapasztalnak beszólást, vagy megnézik őket, mert más a külsejük, a viseletük, de egyéb méltánytalanság Budapesten szerencsére nem történt” – fejti ki, miközben elmondja: az itteni közösség fejlődik, folyamatosan javul az infrastruktúra, találni kóser boltokat. „De ahol nagyobb a szegénység, ott mindig teret nyer a szélsőjobb” – jegyzi meg azért, majd betér az étterembe.

Egyik bolti eladó azt mondja: ki így, ki úgy éli meg zsidóságát, szerinte is akad olykor példa az antiszemitizmusra; például hogy valakit az öltözete miatt lezsidóznak. Vele is előfordult már, teszi hozzá. „Vannak, akik nem jelennek meg a közösségben, vagy nem tartanak igényt a kóser élelmiszerekre, de a lehetőség előttük is nyitva áll” – szippant egyet cigarettájába. Egy Dob utcai kávézó tulajdonosa ugyanakkor arról számol be: soha nem tapasztalt semmilyen atrocitást az utcában, itt élő zsidó honfitársaink szabadon járnak, kelnek, nem éri őket méltánytalanság, noha a környező utcákban koncentráltan vannak jelen. „Az itteniek szégyenérzet nélkül vállalják zsidóságukat, kipával a fejükön, a férfiak hosszúra növesztett pajesszel sétálnak mindennap” – magyarázza.

Csatlakozik megállapításához Sarró Mihály, a Carmel Glatt Kóser Étterem üzletvezetője, aki nem látja, hogy bárki is szégyellné errefelé az identitását, s nem tapasztalja ezt azok körében sem, akik az étterembe betérnek, noha sok náció megfordul itt. Elmondja, a napokban avattak egy emléktáblát az újlipótvárosi Hollán Ernő utcában, ott sem észlelt semmi viszszásságot. „Részegek nemcsak a zsidó, de az arab, az olasz vagy a magyar éttermet is leköphetik, ám ezek olyan emberek, akik kivetkőznek magukból” – állapítja meg Sarró Mihály.

Igaza lehet, hiszen mint elmondja, a közelmúltban rendezett Judafest utcafesztiválon hatezren is lehettek, mégsem történt még egy szóváltás sem. Volt itt minden, mi érdekes: chlodnik (lengyel céklaleves) készítése és kóstolása, szakácskönyv-bemutató, közös szombati kalácssütés, közösségi vacsora, gyermekprogramok, koncertek. De az érdeklődők részt vehettek vezetett sétákon a régi zsidó negyed rejtett zugaiba, vagy instant nyelvtanfolyamokon (lengyel, magyar, jiddis, héber), rendeztek kirakodóvásárt és piacot, volt mozisátor és a varsói zsidókat bemutató kiállítás az ottani közösség történetéről, jelenéről, múltjáról.