– Arról, hogy kik kapják meg a szerveket, a donor hozzátartozói jelenleg nem juthatnak információhoz, a transzplantáció titkos – tudtuk meg Mihály Sándortól, a Szervkoordinációs Iroda igazgatójától. – Ennek ellenére vannak olyan családok, amelyek időnként összejönnek, mert a szülők örömmel nézik, hogy az a másik kisgyermek, aki az övék szívét kapta, hogyan cseperedik – mondta dr. Skaliczky Zoltán. Hozzátette, ezek többéves, évtizedes kapcsolatok is lehetnek. – A szülőknek a tény, hogy az a másik gyermek meghalt volna, ha az ő gyermekük nincs, egy erős, ösztönzés, segítség lehet – vélekedett.
Ezzel távolról sem ért egyet Szalamanov Zsuzsa, a Transzplantációs Alapítvány kuratóriumi elnöke. Szerinte egyáltalán nem jó kapcsolat tartani. – Ez nagyon rosszul is alakulhat. Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik felajánlották a gyermekük szerveit, de ha tudnák, kik azok, akiknek segítettek, az átalakulhat egy olyan erős ragaszkodássá, ami terhes kapcsolatot eredményezhet – mondta.
Akik a transzplantációs listán szerepelnek, mindennap összecsomagolva várják, hogy megcsörrenjen a telefon, és elmondják nekik, találtak alkalmas szervet a számukra. Ez a várakozás gyakran túl hosszúnak bizonyul, és a beteg, gyenge szervezet nem állja a harcot, de ha sikerül, az egy új életet kezdetét jelenti. Így volt ez a 11 hónapos Tímea esetében is. Lapunknak édesanyja, Siposné Bikali Éva mesélt.
– Timi koraszülöttként jött a világra, hamar kiderült, hogy komoly baj van, nem működik megfelelően a mája, többször majdnem elvesztettük. 2006-ban operálták meg Hamburgban, májátültetésre volt szüksége, de nagyon legyengült, az úton agyvérzést is kapott. Mire kiértünk, a vészhelyzeti lista élére került, ezért 48 órán belül megműtötték. A 11 hónapos várakozás minden napja kihívás volt. A szülőknek, akit felajánlották a szerveket, üzenném, hogy minden tiszteletem az övék, és valójában mindegy, kik kapták meg őket, mert biztos, hogy jó helyre kerültek, a legbetegebbekhez – fogalmazott.
