A baleset napján a 13 éves Brigitta és a 9 éves Edina a közeli játszótérre tartottak, megálltak a kereszteződésben, ám az rosszul belátható, ez okozhatta a bajt. A szombati balesetnél szemtanúk szerint a tragédiát okozó autó nem a megengedett 40 km/órás sebességgel közeledett, a gyerekeket elsodró jármű sofőrje egy harminc év körüli, hat hónapos várandós kismama volt, akivel két-három éves gyermeke is együtt utazott – írta tegnap a Bors.
Brigitta könnyebb sérülésekkel megúszta, de Edinát a helyszínen újraélesztették, súlyos sérülései miatt a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházba szállították mentőhelikopterrel. (A gyermekek édesapja az RTL Klub híradójával közölte, az asszony SMS-t küldött a családnak, amelyben azt írja, hogy imádkozik a lányokért.) Edina dr. Skaliczky Zoltán idegsebész főorvoshoz került, aki lapunknak elmondta, a kislánynak nagyon súlyos koponya- és agysérülése volt.
– A gyermeket szombaton 15 óra után hozták be, megoperáltuk, de ekkor már látszott, nem lehet megmenteni – mondta a szakember.
Az idegsebész szerint egy ilyen felfoghatatlan, megérthetetlen és feldolgozhatatlan tragédia esetében a szülők egyetlen vigasza lehet, hogy a gyermekük egy része más testében tovább él. – Az, hogy a saját gyermeke révén egy másik életben maradhat, egyfajta menekülés, kapaszkodó lehet az agy számára. Úgy vélem, jobb az, ha elfogadják a megváltoztathatatlant, de gyakran megtagadják a hozzájárulást, ami emberileg érthető, hiszen ilyenkor képtelenség objektíven gondolkodni. Ezt maximálisan tiszteletben tartjuk, hiszen ha ezt bármilyen módon erőltetnénk, azzal a tragédia traumája mellett csak további sebeket ejtenénk. A legnehezebb annak belátása lehet, hogy ha már így történt, akkor próbáljunk életet adni valaki másnak, akinek lehet, hogy e nélkül halál lenne a sorsa – hangsúlyozta.
– Éves szinten nagyon alacsony a kórházban az agyhalott, transzplantációra alkalmas gyermek szervdonorok száma – mondta a Magyar Nemzetnek dr. Tamás László, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgató főorvosa. Kifejtette, átalakult a rendszer, 2013-tól hazánk is csatlakozott az Eurotranszplanthoz, így akár külföldről is érkezhetnek a betegekhez alkalmas szervek. De fordítva is igaz, ha Magyarországon nincs olyan várakozó, akinek szüksége van az adott szervre, akkor a nemzetközi hálózat más országokban keres beteget.
Itthon szív-, máj-, vese-, hasnyálmirigy-transzplantáció is zajlik, a tüdőátültetéseket Bécsben végzik. A gyermekek szerveit az esetek legnagyobb részében szintén gyermekek kapják. Az átültetések Budapesten, Pécsett, Debrecenben és Szegeden történnek.
– Arról, hogy kik kapják meg a szerveket, a donor hozzátartozói jelenleg nem juthatnak információhoz, a transzplantáció titkos – tudtuk meg Mihály Sándortól, a Szervkoordinációs Iroda igazgatójától. – Ennek ellenére vannak olyan családok, amelyek időnként összejönnek, mert a szülők örömmel nézik, hogy az a másik kisgyermek, aki az övék szívét kapta, hogyan cseperedik – mondta dr. Skaliczky Zoltán. Hozzátette, ezek többéves, évtizedes kapcsolatok is lehetnek. – A szülőknek a tény, hogy az a másik gyermek meghalt volna, ha az ő gyermekük nincs, egy erős, ösztönzés, segítség lehet – vélekedett.
Ezzel távolról sem ért egyet Szalamanov Zsuzsa, a Transzplantációs Alapítvány kuratóriumi elnöke. Szerinte egyáltalán nem jó kapcsolat tartani. – Ez nagyon rosszul is alakulhat. Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik felajánlották a gyermekük szerveit, de ha tudnák, kik azok, akiknek segítettek, az átalakulhat egy olyan erős ragaszkodássá, ami terhes kapcsolatot eredményezhet – mondta.
Akik a transzplantációs listán szerepelnek, mindennap összecsomagolva várják, hogy megcsörrenjen a telefon, és elmondják nekik, találtak alkalmas szervet a számukra. Ez a várakozás gyakran túl hosszúnak bizonyul, és a beteg, gyenge szervezet nem állja a harcot, de ha sikerül, az egy új életet kezdetét jelenti. Így volt ez a 11 hónapos Tímea esetében is. Lapunknak édesanyja, Siposné Bikali Éva mesélt.
– Timi koraszülöttként jött a világra, hamar kiderült, hogy komoly baj van, nem működik megfelelően a mája, többször majdnem elvesztettük. 2006-ban operálták meg Hamburgban, májátültetésre volt szüksége, de nagyon legyengült, az úton agyvérzést is kapott. Mire kiértünk, a vészhelyzeti lista élére került, ezért 48 órán belül megműtötték. A 11 hónapos várakozás minden napja kihívás volt. A szülőknek, akit felajánlották a szerveket, üzenném, hogy minden tiszteletem az övék, és valójában mindegy, kik kapták meg őket, mert biztos, hogy jó helyre kerültek, a legbetegebbekhez – fogalmazott.
A kilencéves Tímea jelenleg Balatonszemesen nyaral 87 transzplantált társával együtt a Transzplantációs Alapítvány 12. nyári táborában. Ők azok, akik az életüket köszönhetik a donoroknak.
