Jelentést készített az Amnesty International arról, hogy milyen bánásmódban részesülnek a menedékkérők a Balkánon. Több mint száz eritreai, szomáliai, afgán és szír migránssal beszéltek Görögországban, Macedóniában, Szerbiában és hazánkban. A dokumentumból valóban balkáni viszonyok körvonalazódnak ki: nyílt titokként kezelik szinte, hogy a határőrök lefizethetők, Gárdos Tódor, az AI balkáni régióval foglalkozó kampányfelelőse elmondta például a keddi sajtótájékoztatón, hogy egy lap még az egyenruhások tarifáját is lehozta korábban. Ugyanő megjegyezte még azt is, hogy elenyésző azoknak a migránsoknak a száma, akik megússzák valamilyen jogsértés – kövesse el azt akár embercsempész vagy hatósági személy – nélkül balkáni útjukat.
Gárdos beszámolója elején úgy fogalmazott: nem szabadna az ország területére érkezőket kriminalizálni azzal, hogy illegális bevándorlóknak hívjuk őket, a későbbiekben ő az irreguláris jelzőt használta. Korábban Jeney Orsolya, az AI igazgatója is azt mondta az ATV-ben, hogy „emberek nem lehetnek illegálisak”, hozzátéve, hogy a zöldhatár átlépése valóban szabálytalan, ám a nemzetközi jog értelmében, ha valaki útlevél hiányában menekültnek nyilvánítja magát, akkor le kell folytatni az ilyenkor szokásos eljárást.
Erről az eljárásról a keddi sajtótájékoztatón később kérdésre válaszolva Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt mondta, hogy a maga nyolc-kilenc hónapos idejével jelenleg a magyar menekültügyi eljárás az egyik leggyorsabb Európában, pedig az ügyintézők elképesztően le vannak terhelve.
A jelentés alapján kijelentette, hogy a menekültekre leselkedő legnagyobb veszély, hogy sem Macedóniában, sem Szerbiában, sem pedig az egyébként uniós tag Görögországban nincs menekültügyi rendszer. Így a legvalószínűbb, hogy sorozatosan visszaküldik majd a migránsokat, akik így a Balkánon fognak majd bolyongani. Ám Gárdos a megoldást nem abban látja, hogy az országok határrendészetbe fektetett pluszforrással kezeljék a kérdést, hanem például az általa embertelennek leírt menekülttáborok körülményeinek javításával. Úgy fogalmazott: mivel a régió „egyre nagyobb számban tapasztalja meg a menekülteket és az általuk gerjesztett humanitárius problémát”, ezért az AI nevében arra kérték Magyarországot és az EU-t, hogy próbáljanak „több menekültet befogadni”.
Jeney Orsolya fogalmazta meg a sajtótájékoztatón az AI ajánlásait az érintett kormányok és az EU felé. Ezek között szerepelt, hogy ne legyen a menekültügy egyenlő a fogva tartással, utóbbit Jeney szerint csak akkor alkalmazzák a hatóságok, ha elkerülhetetlen. Kérte, hogy tisztességes és hatékony eljárást folytassanak le a migránsokkal szemben, minden egyes embernek vegyék figyelembe a kérelmeit, álljon a rendelkezésükre a jogorvoslat lehetősége, Szorgalmazta még az embertelen és megalázó körülmények megszüntetését a táborokban, valamint hogy ne fordítsák vissza Szerbiába a migránsokat.
Utóbbi, pontosabban a hétfőn elfogadott törvény kapcsán Pardavi Márta fogalmazta meg a Magyar Helsinki Bizottság aggodalmait. A várhatóan augusztusban életbe lépő törvénycsomagról megjegyezte, hogy ugyan „szövevényes láncolata van” mégis egy dolgot emelt ki belőle, a biztonságos harmadik ország fogalmát. Biztos benne, hogy Szerbia is ebbe a kategóriába fog esni, de szerinte az AI jelentése, ez a „szomorú horrortörténet” bizonyítja, hogy ez nem igaz. Innentől kezdve jövő időben fogalmazva mondta el, hogy mi lesz a várható következménye az új migránstörvényeknek. Bürokratikus eljárás lesz Pardavi szerint, mivel a háromnapos jogorvoslati határidő szinte kizárja, hogy érdemi beadvány születhessen, mivel a bíróságnak nyolc napon belül kell döntenie, így várhatóan a menedékkérő meghallgatása nélkül születik majd meg a döntés.
A törvénycsomag kapcsán hétfőn közleményt adott ki az Alapjogokért Központ is. Ebben azt írják, hogy a vonatkozó EU-s irányelvvel jóformán szó szerint megegyező módon pontosítja a menekültügyi kérelmek elfogadhatatlanságára vezető okok felsorolását, az „első menedék országának elvét” pedig nem kellőképpen fejti ki az új magyar szabályozás. Úgy látják, hogy nemcsak akkor lenne elfogadhatatlannak minősíthető egy kérelem, ha a kérelmezőt egy másik ország már elismerte korábban menekültként, hanem akkor is, ha a kérelmező az adott országban „egyébként elegendő védelmet élvez”.
