A keleti nyitást nem értékeli a könyvben orientációváltásnak Lánczi András sem: mint mondta,„az összes többi ország ugyanígy tesz, leszámítva a szlogeneket.” A Corvinus Egyetem tanára és a Századvég Alapítvány elnöke szerint mindez csupán azt mutatja, mennyire számít egy ország mérete a megítélésekor.
A tavalyi tusványosi fesztiválon Orbán által megemlített illiberális demokráciáról is úgy véli Lánczi a könyvben: annak több értelmezése is lehet, „csak mert Fareed Zakaria (neves amerikai újságíró, a CNN műsorvezetője, a szerk.) felruházta a kifejezést egy bizonyos jelentéssel vagy interpretációval, ez még nem kell senkit sem megakadályozzon abban, hogy a liberalizmus és a demokrácia közti összefüggéseket vitassa meg.” Lánczi szerint az orbáni illiberális demokrácia csupán a fukuyamai „történelem vége”-elméletnek egy eltérő verzióját jelenti. A miniszterelnök tanácsadója, Tellér Gyula pedig úgy véli, az illiberális demokrácia egyszerűen egy olyan politikai erőt jelent ebben a kontextusban, amelyik állítása szerint tudja, miben áll a közérdek.
Az interjút ritkán adó Tellér márciusban megszólalt a Heti Válaszban is, akkor többek között arról beszélt: „G. Fodor Gábor felfogásával szemben úgy látom, a Fidesz vezetői az amúgy szükségszerű napi birkózás mellett hosszú távú országépítésben gondolkodnak. Számukra a polgári Magyarország nem egyszerűen politikai termék, hanem életprogram, végcél, sors.”
A bemutatón O’Sullivan is felemlegette a tusványosi beszédet, de ő is úgy látta: félreértelmezték a kormányfő szavait, aki csupán a megválasztott testületek fontosságát igyekezett hangsúlyozni a nem megválasztottakkal szemben. A Danube Institute igazgatója példaként említette a demokratikusságra az internetadót is, melyet a kormány visszavont a tiltakozások hatására.
