A magyar miniszterelnök jelenléte minden bizonnyal a kiváló amerikai–magyar kapcsolatokra és a Donald Trump által többször említett, Orbán Viktorhoz fűződő baráti viszonyára vezethető vissza. Továbbá az Izraellel és a térség arab államaival való szoros, stratégiai kapcsolatokra, a következetes magyar békepolitikára, illetve a konnektivitásalapú külpolitikára. Utóbbi körülbelül azt jelenti: akivel lehet (és az elsöprő többséggel azért lehet), azzal jóban kell lenni és üzletelni. Ideológiai maszlag és kioktatás nélkül.
Ennek eredménye, hogy évről évre rekordokat döntenek nálunk a külföldi befektetések. Munkahelyek tízezrei jönnek létre. Rágalomból gyúrt ellenzékünknek minderről annyi jut eszébe, hogy „összeszerelő üzem” meg „akkumulátorgyár”. Mikor fordult olyan elő utoljára, hogy Magyarország a világ vezető nagyhatalmaival olyan kiváló kapcsolatban legyen, mint most? Egyszerre vagyunk jóban az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal. Trump Orbánt hívja föl telefonon, mielőtt találkozik az orosz elnökkel.
Halljuk a huhogókat, hogyne. Hogy így a Putyin meg úgy a kínai kommunisták. Holott a Marx-szobrokat avató, Antifa-terroristák talpára mentelmi jogi útilaput kötő, a migrációkritikus nyugdíjasokat börtönbe záró, genderegyenlősítő Nyugat-Európa immár közelebb áll a bolsevizmushoz, mint Kína.
Brüsszel és kutyái ugatnak, a békekaraván meg halad. Most épp Sarm es-Sejkben. De ha a globalista bábmestereket meg a bábjaikat sikerül letekerni, előbb-utóbb talán Ukrajnában is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!