A polgári kormány még 2011-ben vezette be a családi adókedvezményt, ami gyermekenként az egy- és kétgyermekes családok esetében 10 ezer forintot, a három vagy annál több gyermeket nevelők esetében pedig 33 ezer forintot hagy a családok zsebében. Tavaly óta a kedvezmény a személyi jövedelemadó mellett a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék terhére is érvényesíthető. Az adatok szerint azonban ez utóbbinak érdemi hatása csak a legalább három gyermeket nevelőknél volt, az egy- és kétgyermekesek esetében nem, és a 10 ezer forintos kedvezmény évről évre egyre kevesebbet ér a szegénység elleni harcban.
A nagycsaládosok helyzete ugyanakkor egyre jobb. Tavaly a három- vagy többgyermekesek reálbére 15 százalékkal nőtt, miközben havi nettó 202 ezer forintos keresetük az egy évvel korábbi 28 ezer helyett már több mint 49 ezer forinttal haladta meg a gyermektelenekét. A vásárlóerő is a nagycsaládosok esetében nőtt a legnagyobb mértékben: az elmúlt négy évben esetükben ez a mutató 37 százalékkal emelkedett, míg a gyermektelenek körében a növekedés nem érte el a 6 százalékot sem. Azonban nem minden gyermekes család vonatkozásában ilyen pozitív a kép, az egy gyermekről gondoskodók körében átlag alatti volt a vásárlóérték növekedése, és a két gyermeket nevelőknél sem sokkal jobb a helyzet.
Az adókedvezmény ráadásul csak azoknak a családoknak jár, ahol legalább az egyik szülő dolgozik, vagyis a mélyszegénységben élő családok gyermekeit nem segíti. Ezenkívül persze vannak egyéb családtámogatási formák is, amelyek szintén a gyermekes háztartások helyzetét hivatottak javítani. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint az összes családtámogatási forma esetében csökkent az ellátásban részesülők száma 2014-ben, mind az előző évhez, mind 2005-höz viszonyítva.
Terhességi gyermekágyi segélyt (mai nevén csecsemőgondozási díjat) például ötödével kevesebben kaptak, mint 2005-ben. A gyermek születésétől mintegy féléves koráig járó ellátás ugyanis biztosítási jogviszonyhoz kötött, vagyis a jogosultak számának drasztikus csökkenése nemcsak azt jelzi, hogy 2012-ig évről évre kevesebb gyermek született, hanem azt is, hogy a nők mind nagyobb hányadának nincs munkaviszonya a szülést megelőzően. Hasonlóan biztosítási jogviszonyhoz kötött ellátás a napi kereset alapján megállapított gyermekgondozási díj is, ennek havi átlagos összege 2013-ban 97 ezer forint volt, aminek reálértéke 2005 óta több mint 13 százalékkal emelkedett.
A fix összegű, alanyi jogon járó juttatások összege azonban 2014-ben nem változott, ami szintén a legszegényebb, munka nélküli családok gyermekeit sújtja. A gyermekgondozási segély és a 3 vagy annál több kiskorú gyermek nevelése után járó gyermeknevelési támogatás a legkisebb öregségi nyugdíjhoz kötődik, ennek 28 500 forintos összege pedig 2008 óta nem emelkedett, így ezeknek az ellátásoknak az összege sem nőtt. A családi pótlék összegét pedig már 10 éve nem emelték, és várhatóan jövőre sem fogják.
Az adatok ráadásul azt mutatják, hogy a kedvező családpolitikai intézkedések ellenére nem csökken a gyermektelen családok aránya, a gyermekeseken belül pedig határozottan nő az egygyermekesek és csökken a kétgyermekesek aránya, miközben enyhén emelkedik a nagycsaládoké. A demográfiai adatok szerint ugyanakkor, ha lassan is, de két éve folyamatosan nő a születések száma: 2014-ben 2819 fővel született több gyermek, mint egy évvel korábban, ez 3,2 százalékos emelkedés, az idei év első negyedéve pedig a tavalyi azonos időszakot is felülmúlta: idén március végéig 703-mal jött világra több gyerek, mint 2014 azonos időszakában, a növekedés mértéke 3,3 százalékos.
2013-ban a gyermekes háztartásokban az egy főre jutó nettó jövedelem 793 ezer forint volt, ez 1,1 százalékkal több, mint az előző évben. A gyermeket nevelő háztartások közül azonban a két gyermeket nevelők jövedelme nominálértéken is csökkent, ráadásul jelentősen, 3,5 százalékkal. Az egyszülős háztartások jövedelme 4,8, a nagycsaládosoké 2,8, az egy gyermeket nevelőké 2,3 százalékkal emelkedett. Figyelembe véve az 1,7 százalékos inflációt, reálértéken a kétgyermekesek jövedelmi helyzete jelentősen romlott. Ezzel szemben a gyermektelen háztartások jövedelme 2,9 százalékkal emelkedett, és az országos átlagnál 25 százalékkal magasabb volt. A gyermeket nevelő családok nettó jövedelme az országos átlag alig 78, a gyermektelen családok egy főre jutó jövedelmének alig 62 százalékát tette ki.
Az Európai Unióban elfogadott konvenció szerint az adott országra vonatkozó mediánjövedelem 60 százalékának megfelelő, vagy annál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számítanak szegénynek. Ezzel a számítással Magyarországon 2013-ban a teljes népesség 14,6 százaléka bizonyult szegénynek, azaz 1,4 millió ember élt a relatív szegénységi küszöb alatt. A jövedelmi szegénység kockázatát Magyarországon leginkább két tényező befolyásolja: az egyik a munkaerő-piaci aktivitás, a másik pedig a gyermekvállalás. A KSH szerint a munkanélküliek között 8,5-szer nagyobb a szegények aránya 2013-ban, mint a foglalkoztatottak között, de sajnos az igaz, hogy minél több gyermek él egy háztartásban, annál nagyobb valószínűséggel lesz a család szegény.
Összességében 2013-ban is nőtt a szegénységben élő gyermekes családok aránya: míg 2012-ben e csoport 19,1 százaléka számított szegénynek, addig 2013-ban már a 20,7 százalékuk. A legveszélyeztetettebbek az egyszülős és a három vagy több gyermeket nevelő családok, de a családtámogatási rendszer sokat segít rajtuk, ugyanis a támogatások esetükben a KSH szerint a kétharmadára csökkentik a szegénységi kockázatot. A nagycsaládosok körében csökkent a szegények aránya, 2013-ban az ilyen családok 31,5 százaléka számított szegénynek, szemben a 2012-es 33,4 százalékos mutatóval. Az egy- és a kétgyermekesek körében azonban fordított a helyzet: előbbiek esetében 12-ről 13,2 százalékra, utóbbiaknál 12,3-ról 14,2 százalékra nőtt a szegény családok aránya. A kétgyermekesek helyzetén valamit javíthat, hogy jövőre gyermekenként 2500 forinttal nő a kedvezmény, és a kormányzati ígéretek szerint 2019-ig megduplázzák annak összegét. A szegénység kockázata a korral csökken: míg a gyerekek 24,6, százaléka szegény, addig az aktív korúak 14,5, a 65 év felettieknek pedig mindössze 4,2 százaléka az.
