Troll Demokrácia Párt: A politika egy takonnyal teli medence

Kővári Endre, a Troll Demokrácia pártigazgatója szerint választójogi cenzusra van szükség – interjú.

– A Troll Demokrácia egy Kétfarkú Kutya Párt-szerű vicc?
– Semmiképpen nem az. Véresen komoly, azt leszámítva, hogy szeretünk poénkodni, ironizálni, görbe tükröt tartani a rendszernek meg a többi pártnak. Önmagunkat teljes mértékben komolyan vesszük. A párt nevében található troll szó sem ránk vonatkozik, a rendszerben lévő pártok azok, amelyek hülyére veszik a rendszert és az embereket. A Kétfarkú egyébként szerintem lejáratta magát; elvileg egy viccpárt, de onnantól, hogy komolyan veszi magát, önmegsemmisítő üzemmódba vált. Most már ők is részt vesznek „a játszmában”, a pártkatonáskodásban és az ország kettéosztásában.

– Miért kellett emiatt pártot alapítani?
– Politikailag tájékozatlanabb koromban volt egy olyan elgondolásom, hogy akik nem vesznek részt a demokráciában, az egy ilyen butább réteg, akiknek semmi alapjuk sincs, hogy a rendszert kritizálják. Ez a gondolkodás az évek során kicsit megváltozott bennem. Úgy látom, ez fordítva van, rengeteg politikailag tájékozott és értelmes ember van a nem szavazó vagy kisebbik rosszra szavazó emberek között, akik nem akarnak demokratikus bábszínházat. Akkor lenne igazságos a rendszer, ha a szavazólapon lenne egy olyan rubrika, hogy „egyik sem”. Eredetileg a Troll Demokráciát egy gőzleeresztésnek szántuk. Párt úgy lett, hogy azon vettük magunkat észre, igazából minden pártot egyformán ekézünk; s mivel rengeteg, a pártja után vakon menő pártkatona van, akik szívesen jelentgetnek fel a Facebookon tartalmakat, így, ha már úgyis politikával foglalkozunk, miért ne hitelesíthetnénk magunkat pártként?! Azt már nem lehet csak úgy törölni, és adott esetben még szókimondóbban tudunk fogalmazni.

– Ön „takonnyal teli medenceként” írja le azt a világot, amibe most pártként fejest ugranak
– Adott egy politikai játéktér. Ha ebbe akármilyen, tisztának látszó, új pártmozgalom beszáll, mire odáig eljuthatna, hogy változást érjen el, már átalakul minden tekintetben, és egy lesz a sok közül. A takonnyal teli medence lételeme lesz, és nem lesz érdeke ebből kimászni. Csak úgy lehet szerintem politizálásba kezdeni, hogy mi ebbe nem ugrunk bele. Nem leszünk a klasszikus értelemben vett párt. Nem célunk a hatalomszerzés. A rendszerváltás az igen.

– Hogy nézne ki ez?
– Egy széles társadalmi konszenzuson alapuló rendszerkép kellene, később volna csak egy lehetséges következmény, hogy a Troll Demokrácia többségi támogatást szerezne. Új alapok kellenek, azután új választás.

– Mióta a múlt héten megalakultak, nem túlságosan hangosak, legfeljebb a virtuális térben jelentkeznek egy-egy üzenettel. Miből építkeznek, milyen a párt „infrastruktúrája”?
– Nincsenek alkalmazottak, abszolút jó szándékból összeverbuválódott társaságról van szó, zömében fiatalokról. A médiában látható akciónk sem volt még, és igazából még a hivatalos bejegyzésen sem vagyunk túl. Az építkezés a jövő zenéje. Az biztos, hogy klasszikus értelemben vett megmozdulásokat, felvonulásokat nem fogunk szervezni, ahol 10-20 ezer ember kiabálhat. Ez alapvetés. Megvetjük a pártok mechanikáját. Ez a párt nem azért jött létre, hogy pártéletet éljen és a vezetői zsíros fizetéseket vegyenek fel. A párt egy rendszer adta eszköz, ha széles körű konszenzuson alapuló új rendszert sikerülne népszerűvé tenni, befejeződött a küldetésünk.

– Nem éri váratlanul a kérdés: mit csinálnak, ha bekerülnek a parlamentbe?
– Pártélet, az nem lesz úgy, ahogyan az emberek most látják. Bármi fizetést, amit adott esetben majd felvehetnénk, az emberek szemének a felnyitására szeretnénk fordítani, illetve számítunk arra is, hogy különféle bírságokat fognak ránk kiszabni Aki hozzánk csatlakozik, azok felé elvárás, hogy biztosítsa megélhetését a politikán kívülről.

– Vannak netán szakpolitikai elképzeléseik is?
– Hogyne. A választójogot egészen karakteresen át kellene alakítani. Kettő vagy akár három különféle cenzust is be lehetne vezetni, műveltségi, tájékozottsági és iskolázottsági területen. Nyolc általános mondjuk elég lenne, és mondjuk ilyen alapismeretek tudása, hogy ki a miniszterelnök, illetve mi az ország államformája. Ma olyan emberek is szavazhatnak, akik ezeket nem tudják. Tele van az ország Szalacsikkal, Legyen tánc!-emberekkel

Ne lehessen megvenni embereket egy lejárt konzervvel! Aztán, ha valaki nem menne át egy teszten, a következő választáson újra próbálkozhat!

– Mi a helyzet a feminizmussal? Igencsak ráharaptak a témára
– Múltkor megosztottuk a Facebookon a Nők a feminizmus ellen csoport egyik bejegyzését, velük nagyon egyet tudunk érteni, a feminizmus rettenetesen káros. De más társadalmi kérdésről is megvan az álláspontunk. Persze nem szeretnénk bezárkózni semerre. Nagyon szeretnénk elkerülni, hogy minket is valamilyen oldalra besoroljanak. Ha lehetne, betiltanám a jobboldali, baloldali jelzőt is, semmi értelme sincs.

– Migránsok
– Ha a Fidesz át mond, a baloldal okvetlenül bét. Ha fordítva lenne, akkor fordítva. Nem ügyek mentén kommunikálnak, hanem oldalak mentén. Minden egyes nemzeti kérdést arra próbálnak felhasználni, hogy kettészakítsák a társadalmat. Az egyik helyről leszakítsanak szavazatokat, a másik helyre pedig begyűjtsék. Ügyek mentén képtelenek politizálni.

– Tehát a migránsok: mi az önök véleménye, hogyan látják a helyzetet, és mi a megoldási javaslatuk?
– A Fideszből érdemes kiindulni, mert ők a viszonyítási pont ebben a kérdésben, mindenki hozzájuk képest foglal állást. Nekem picit déja vum van. Mintha 2006-ban lennénk.

– Nocsak!
– Az őszödi beszédre és az elégedetlenségre gondolok. A Fidesszel kapcsolatban ugyanaz az érzésem, mint akkor volt: hogy megvolt egy bizonyos társadalmi felhajtóerő, megvolt az elégedetlenség. Szerintem, ha annyira akarták volna, és annyira borzalmas lett volna szerintük az országnak, akkor ki tudták volna békés úton is erőszakolni azt, hogy előre hozott választás legyen. De jobb volt nekik inkább csak egy mérsékelt szinten fenntartani a lángot. Ha akkor választani kell, lehet, hogy csak 51 százalékkal nyernek, így viszont ki tudták várni 2010-et, amíg kétharmadig nem jutnak. Addig spannolták az embereket Gyurcsánnyal meg ilyesmikkel. Politikai érdekük volt, hogy kiteljen a baloldal ciklusa. Most is ez van, két nap alatt megoldhatták volna a problémát, de először még csak fokozatosan intézkednek, várják, hogy nagyobb legyen a társadalmi elégedetlenség, esetleg még a migránsokat is megtúráztatják indokolatlanul erre meg arra, hogy minél több ember testközelből szembesüljön ezzel a problémával. Ha két hónapja lépnek egy határozottabbat, 20 százalék tapsol, ha később, egyre karakteresebben, akkor 80 százalék. Ha a nemzet érdekeit nézi a kormány, akkor ugyanazt megléphette volna az elején, mint amit két hónap múlva fog. Kicsit még húzni kell az emberek agyát.

– És mi lesz „a lépés”?
– Amit gondolok, szerintem az a többségi álláspont. Teljes határzárat csinálnék, amit a Fidesz is mond valamennyire és a Jobbik is. Nekem azt nem lehet elmagyarázni, hogy miért van az, hogy valaki széttépi a papírjait, ha menekült. Vagy hogy miért kell háromezer kilométerrel arrébb menekülni, ha elég lenne egy-kétszáz is. Aki tényleg háborús országból és a határon jön, azt el kell látni és adott esetben továbbengedni akár regisztráció nélkül is. Ezt azonnal meg lehetne tenni. De a honvédséget sem értem, mit keres a határon; a határőrséget kellene visszaállítani. A honvédség egy esetben értelmezhető, tűzparanccsal. Nem azt mondom, hogy lőjenek, de a felvetés csak akkor lehetne értelmes.

– A virtuális térben rövid idő alatt összegyűjtöttek 10 ezer támogatót. Ezeket Önök szimpatizánsként tartják nyilván vagy érdeklődőkként?
– Ön nem feltétlenül látja, adott esetben tényleg csak mi, de nem is csak a lájkok száma érdekes, hanem ugyanúgy az elérésszám. Aztán van az a kategória, hogy „beszél róla”, ami azt jelenti, hogy interakcióban van az oldallal. Ebben most a 170 ezer lájkos Fidesszel kezdve mindent oldalt verünk, azt hiszem, csak a Jobbikot nem. Előfordult, hogy egy-egy posztunkat 300-400 ezer ember elérte. De nem akarunk most még nagyot húzni, időben vagyunk. Megvárjuk az előttünk álló egy-két hónapot a bíróságon, addig tervezgetünk.

– A párt vezetése: Hornyák Szabolcs, Szele Balázs és ön, Kővári Endre. Kik önök?
– Gyorsan leszögezném, hogy a pártként való működésünket az állam által megkívánt minimálisra fogjuk. Összedobtunk egy alapszabályt, évente elszámolunk és közgyűlést tartunk. Ezek formális dolgok, de ami formális eszközöket az állam felkínál egy pártnak, azokat ki fogjuk használni, hogy „a saját kardjába döntsük” a rendszert. Az alakulóülésünkön egy óra azzal ment el, hogy ki legyen az elnök, mert senki nem tolakodott, senki nem akart vállalni semmit. Alapszabály szerint be kellett írni három nevet. Szele Balázs kommunikációt végzett, most politológián mesterszakos, Hornyák Szabolcs pedig történész végzettségű. Én korábban egy webes vállalkozást működtettem, az műszaki okok miatt megszűnt, de most a start-up világában próbálkozom.

– Önök valóban arra készülnek, hogy elinduljanak a 2018-as választásokon?
– Én személyesen tudom megígérni, hogy ha akkor még részt fogok venni ebben a formációban, egészen biztos, hogy mind a 106 körzetben fel fognak állni a jelöltjeink. Azt is meg tudom ígérni, hogy százalékban mérhető eredményt fogunk produkálni.