Mennyiségi lakáshiány ugyan nincs Magyarországon, de megfizethető, olcsó bérlakásból továbbra is kevés van. Hazánkban eleve csak a lakosság 11 százaléka él ilyen ingatlanban, ami messze alulmúlja a 30 százalékos európai arányt – mondja Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója. A civilszervezet csütörtökön bemutatott, tavalyi évről szóló jelentéséből kiderül: az önkormányzati bérlakások száma pláne alacsony, mindössze 115 ezer ilyen ingatlan van, amiből ráadásul 11,5 ezer üres vagy rossz állapotú. További probléma, hogy ebből csak 67 ezret adnak ki szociális alapon, ami a teljes lakásállománynak csupán 1,5 százaléka. Ráadásul a bérlakások állománya összességében is csökken, csak 2013-ban például 1700 ilyen otthont értékesítettek az önkormányzatok.
Ugyan az állomány az eszközkezelő működése óta növekedett is – közel 14 ezer lakást kezel ez a szervezet –, de a birtokukba került ingatlanok jelentős része olyan hátrányos helyzetű térségben található, ahol a családok nem tudnak érdemben boldogulni.
A legszegényebbeknek komoly problémát jelent az, hogy lakásfenntartási költségeik túl magasak a jövedelmükhöz képest. Emiatt egyre több családot érint eladósodottság, a lakás elvesztésének veszélye. „A három- vagy többgyerekes családok fele él a szegénység küszöbén, a 18 éven aluliak 22 százaléka pedig kifejezetten szegény. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adataiból kiderül az is, hogy a teljes magyar lakosság 15 százaléka elszegényedett” – sorolja az adatokat Átol Dorottya, a Habitat szakpolitikai munkatársa. Hozzáteszi, hogy honfitársaink 45 százaléka él túlzsúfolt körülmények közt, 240 ezer háztartásban pedig még vezetékes víz sincs. A lakosság 27 százaléka olyan lakásban lakik, amelynek falai vizesek vagy penészesek. Ez a komoly egészségügyi veszélyt is jelentő probléma a gyerekes családok közel harmadát – több mint félmillió embert – érinti.
A fenti problémák sokszor családok széteséséhez is vezetnek. Ugyan ezt a hazai és a nemezközi jog is tiltja, ez a leggyakoribb oka annak, hogy a kicsiket kiemeli a környezetből a gyermekvédelmi szakszolgálat. Ilyen ok miatt 21 ezer gyerek él állami gondozásban; közülük 13 ezer nevelőszülőkhöz, míg 8 ezer gyerekotthonba került. Ez pedig jóval drágább annál, mintha a családok lakhatását támogatnák, hiszen a nevelőszülőknél történő elhelyezés nagyjából havi 90 ezer, az intézeti gondoskodás 210 ezer forintjába kerül az államnak.
A rezsicsökkentés ellenére a háztartások bevételeiknek még mindig jelentős részét, átlagosan mintegy negyedét költik lakásfenntartásra. Beszédes adat az is, hogy a lakosság 11 százaléka nem tudja megfelelően fűteni otthonát, közel negyede pedig hitel-, lakbér-, vagy közműtartozás miatt van eladósodva. Ilyen körülmények között
„a kormány részéről nagyon kedvezőtlen lépés a mintegy félmillió, jellemzően alacsony jövedelmű háztartást elérő állami lakásfenntartási támogatás és adósságkezelési szolgáltatás megszüntetése\"
– emeli ki Koltai Luca, a Habitat programvezetője. Hozzáteszi, hogy ez idén márciusban történt, akkor bízták a kieső támogatás pótlását az önkormányzatok belátására. Emiatt komoly területi különbségek alakultak ki, a hozzáférhetőséget pedig nagyban befolyásolják helyi, akár szubjektív szempontok is.
A Habitat szerint a legnagyobb probléma az, hogy az állami támogatások közel kétharmada nem a rászorulókat segíti. Ez jól látszik abból, hogy a központi költségvetés lakhatásra szánt kiadásai továbbra is nagyrészt a középosztály és a magas jövedelmű rétegek lakástulajdon-szerzését támogatják, nem pedig a szegényebbeket. Például az idén nyártól elérhető családok otthonteremtési kedvezménye (csok) a legrászorultabbaknak aligha jelent segítséget. Ugyanez a helyzet a jelzáloghiteleseket célzó intézkedésekkel, amelyek szintén inkább azokat támogatják, akiknek nem volt hátralékuk és korábban fizetési könnyítést sem vettek igénybe.
