A menzaprogram szeptemberi bevezetése és az első szülői értekezlet után több helyről hallani, hogy az óvónők arra kérik a szülőket, amennyiben lehetséges, hozzanak sót és cukrot vagy egyéb édesítőszert (lekvár, méz) az óvodába. A pedagógusok tapasztalatai szerint ugyanis a közétkeztetési rendelet bevezetése óta a gyerekek sokszor az első kanál után tolják el maguktól az előírásoknak eleget tevő, ám ízetlen ételt. Többségük a dolgozók beszámolói szerint nem hajlandó megenni például – talán kevéssé meglepő módon – a sótlan levest és a lekvár nélküli grízes tésztát.
Természetesen nem azoknak az óvónőknek a magatartásával van a probléma, akik utólag ízesítik az ételt, így érve el, hogy a gyerekek legalább valamit egyenek, amiért hálásak is a szülők. A kérdés inkább az, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott átalakításnak tényleg az – eddig két teáskanálnyival, most az egészségesség jegyében két csepp lekvárral ellátott – grízes tésztában kell-e kimerülnie?
„Megint az történt, hogy kiöntöttük a fürdővízzel a gyereket”
, fontosabbá vált ugyanis, hogy egészséges legyen az étel, minthogy a gyermek táplálkozzon – mondta az MNO-nak Buday Péter séf, aki még hat évvel ezelőtt végigkilincselte az illetékeseket saját menzareformprogramjával, de az ötletmag sehol nem fordult termőre. Egy évvel később Miskolc országgyűlési és önkormányzati képviselője, Simon Gábor vezetésével és Buday közreműködésével helyi szinten elindult egy hasonló kezdeményezés, ami egy évig működött három iskolában, az intézmény tulajdonosváltása után pedig elhalt, pedig a gyerekek szerették, és az igazgató is sikeresnek ítélte.
Jelenleg ott tart az ügy, hogy többszöri csúszást követően, de idén szeptemberétől országosan – Buday kezdeményezésétől függetlenül – elstartolt a várva várt, ígéretes program, melynek célja, hogy változatos és főként egészséges ételek kerüljenek a menzaasztalokra. A közétkeztetés megreformálása szükségszerű és üdvözlendő. Végre elindult valami, ami azért is nagyon fontos, mert mintegy 15 éven keresztül (3-tól 18 éves korig) élvezi az átlagos nebuló a különböző menzák remekműveit, ez pedig meghatározó a későbbi táplálkozási szokások kialakulásában is. A reform alapvető koncepciója, hogy a legfogékonyabb időszakban szoktassa a jövő nemzedékét az egészséges ételekre. A történet azonban a jelek szerint a gyakorlatban – eddig legalábbis – nem a legjobb úton halad.