Kizárólag a Mahirral nem volt baj

Évekig vizsgálták a fővárosi hirdetőoszlopokat, de fix bevételt egyedül a felrúgott szerződés hozott – perek várhatók.

A harmadik fővárossal szerződő társaság, a Városbútor és Média Kft. tevékenységét homály fedi. Szerződésük szerint nekik 30 automata illemhelyet, 500 reklámberendezést, 100 parki padot, 100 kerékpárállványt és 250 hulladékgyűjtőt kellett volna üzemeltetniük és karbantartaniuk. – A cég egyetlen közcélú utcabútort sem helyezett ki, és pénzügyi elszámolás sem volt – állapította meg hat évvel a szerződéskötés után György István.

Ugyanakkor beszámolója szerint a Mahir teljesítette a kötelezettségét: a 761 hirdetőoszlop közül csaknem 150-et felújított, lecserélt és modernizált. Az elszámolással elégedettek voltak: a cég reklámfelületeinek hasznosításából származó nettó árbevétele 15 százalékát, de legalább 45 millió forint plusz áfát évente rendben befizetett.

A városvezetés ezt követően nem forszírozta az ügyet, azonban a volt LMP-s Hanzély Ákos 2013. február 21-én már független képviselőként fordult Tarlós Istvánhoz, ismét az utcabútor-szerződések ügyében. A politikus levelében a hűtlen kezelés alapos gyanúját sem zárta ki. A főpolgármester írásos válaszában a helyzet rendezését ígérte. Hozzátette: ezek a szerződések kedvezőtlenek, de a városvezetés kihasználja és a főváros javára fordítja a „lehetőségeket”. Tarlós a Mahirról egy rossz megjegyzést sem tett, sőt leszögezte, hogy több szerződéses pontban a főváros nem élt a számára biztosított jogokkal.

Hanzély ezt a választ nem fogadta el, és az ügyészségen feljelentést tett, amelyet azonban a hatóság elutasított. – Nem állt meg a vád – hangsúlyozta még a Fővárosi Közgyűlés 2015. szeptember 30-i ülésén is a főpolgármester.

Mindennek ellenére döntött úgy a közgyűlés, hogy felmondja a Mahirral kötött szerződést (Tarlós az erre vonatkozó előterjesztést sem írta alá, de az ahhoz csatolt felmondólevél aláírását is helyettesére bízta). Kocsis Máté azzal magyarázta a helyszíni kiosztással, bizottsági vélemények mellőzésével elfogadtatott döntést, hogy „egyszerű szerződés-felülvizsgálat történt”. A döntés szerint a Mahirnak december végéig kellene elbontania hirdetőoszlopait. A felmondás alapjául szolgáló iratban a szerződéssel kapcsolatban fontos közérdek sérelméről, elmaradt haszonról, néhány hirdetőberendezés és a wifi-szolgáltatás hiányosságairól értekeztek, de mindezeket elfelejtették alátámasztani. A levegőszennyezettséget mutató tábláknál például azt kifogásolták, hogy azok nem mérnek, csak mutatnak, és ez szerződésszegés. A javaslattevők nyilván nem olvasták azt a 2013-as Tarlós-levelet, amelyben az áll: a légszennyezés mérésére alkalmas berendezést „a környezetvédelmi szakágazat javaslatára” nem kell telepítenie a Mahirnak, mert már működnek az állami mérőhelyek. Így a cég másfél évvel ezelőtt minden kétség nélkül megkaphatta a fővárosi tulajdonosi hozzájárulást a most kifogásolt kijelzős készülékek telepítésére.

A lapunkkal közös érdekeltséghez tartozó cég törvénytelennek tartja a rendkívüli felmondást, amit a mai napig nem kézbesítettek számára, és bírósághoz fordul. Az ügyben polgári per és büntetőeljárás is indulhat.