Kizárólag a Mahirral nem volt baj

Évekig vizsgálták a fővárosi hirdetőoszlopokat, de fix bevételt egyedül a felrúgott szerződés hozott – perek várhatók.

Kizárólag a Mahir Cityposter Kft. teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeit 2006 és 2012 között – derült ki György István volt fideszes főpolgármester-helyettes több mint három évvel ezelőtti tájékoztatójából. A szerződést idén szeptember végén rendkívüli felmondással szüntette meg a Fővárosi Közgyűlés, ám az önkormányzat hivatalos dokumentumai cáfolják az abban szereplő indokokat.

Azt még egyébként Kocsis Máté (Fidesz–KDNP) fővárosi tanácsnok és Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes előterjesztése is elismerte, hogy a Simicska Lajos üzletember résztulajdonában álló cég 2014 végéig csaknem 400 millió forintot fizetett be a városkasszába, ami az idei használati díjakkal és áfával együtt a félmilliárdot is meghaladja.

Az interneten bárki számára elérhető iratok azt is világossá teszik, hogy a Fővárosi Közgyűlés nem most, kizárólag a Mahir-szerződés felmondása kapcsán foglalkozott a hirdetőtáblák kérdésével, 2011 óta többször is napirenden volt a téma (a Demszky-korszakban tabu volt az a három, 25 évre szóló utcabútor-szerződés, amelyet 2006 szeptemberében kötött az MSZP–SZDSZ-es városvezetés).

A jelenleg fővárosi kormánymegbízottként tevékenykedő György István 2012-es összegzéséből például kiderült, hogy egyedül a Mahir volt az a cég, amely mindenben eleget tett kötelezettségeinek. A főváros által három céggel kötött szerződések teljesülését az akkor még létező LMP-frakció kezdeményezésére vizsgálta a kormánypárti többségű közgyűlés. Hanzély Ákos egy 2011. augusztus 31-i közgyűlési felszólalásában ugyanis bírálta, hogy a BKV-megállók reklámjaiért az Intermédia és az Epamedia Kft. sem fizetett (ezeknek a cégeknek a jogutódja a JCDecaux Hungary Zrt.). Hanzély egy vélhetően 2010-es jelentésre hivatkozott, amelynek alapján közel 660 millió forint be nem fizetett közterület-használati díjat, valamint el nem végzett karbantartási, tisztítási és javítási munkákat hiányolt.

Kiderült ugyanakkor, hogy a JCDecaux-nak és jogelődjeinek tényleg nem kellett használati díjat fizetnie (a JCDecaux ma sem fizet egy fillért sem az általa használt 713 utasvárós reklámhelyért), csak áfát. Figyelemre méltó, hogy az önkormányzati dokumentum szerint forgalmi adót is csak 2011-ben utalt először a vállalkozás, 155 millió forintot. Az azt megelőző évekről a városvezetés nem talált adatot, viszont megállapították, hogy csaknem 30 utasvárón engedély nélkül helyeztek ki reklámokat. Ezzel kapcsolatban Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ volt vezérigazgatója 2013 áprilisában jelezte a távirati irodának, hogy jogi eljárást indítottak szerződésszegés miatt.

A harmadik fővárossal szerződő társaság, a Városbútor és Média Kft. tevékenységét homály fedi. Szerződésük szerint nekik 30 automata illemhelyet, 500 reklámberendezést, 100 parki padot, 100 kerékpárállványt és 250 hulladékgyűjtőt kellett volna üzemeltetniük és karbantartaniuk. – A cég egyetlen közcélú utcabútort sem helyezett ki, és pénzügyi elszámolás sem volt – állapította meg hat évvel a szerződéskötés után György István.

Ugyanakkor beszámolója szerint a Mahir teljesítette a kötelezettségét: a 761 hirdetőoszlop közül csaknem 150-et felújított, lecserélt és modernizált. Az elszámolással elégedettek voltak: a cég reklámfelületeinek hasznosításából származó nettó árbevétele 15 százalékát, de legalább 45 millió forint plusz áfát évente rendben befizetett.

A városvezetés ezt követően nem forszírozta az ügyet, azonban a volt LMP-s Hanzély Ákos 2013. február 21-én már független képviselőként fordult Tarlós Istvánhoz, ismét az utcabútor-szerződések ügyében. A politikus levelében a hűtlen kezelés alapos gyanúját sem zárta ki. A főpolgármester írásos válaszában a helyzet rendezését ígérte. Hozzátette: ezek a szerződések kedvezőtlenek, de a városvezetés kihasználja és a főváros javára fordítja a „lehetőségeket”. Tarlós a Mahirról egy rossz megjegyzést sem tett, sőt leszögezte, hogy több szerződéses pontban a főváros nem élt a számára biztosított jogokkal.

Hanzély ezt a választ nem fogadta el, és az ügyészségen feljelentést tett, amelyet azonban a hatóság elutasított. – Nem állt meg a vád – hangsúlyozta még a Fővárosi Közgyűlés 2015. szeptember 30-i ülésén is a főpolgármester.

Mindennek ellenére döntött úgy a közgyűlés, hogy felmondja a Mahirral kötött szerződést (Tarlós az erre vonatkozó előterjesztést sem írta alá, de az ahhoz csatolt felmondólevél aláírását is helyettesére bízta). Kocsis Máté azzal magyarázta a helyszíni kiosztással, bizottsági vélemények mellőzésével elfogadtatott döntést, hogy „egyszerű szerződés-felülvizsgálat történt”. A döntés szerint a Mahirnak december végéig kellene elbontania hirdetőoszlopait. A felmondás alapjául szolgáló iratban a szerződéssel kapcsolatban fontos közérdek sérelméről, elmaradt haszonról, néhány hirdetőberendezés és a wifi-szolgáltatás hiányosságairól értekeztek, de mindezeket elfelejtették alátámasztani. A levegőszennyezettséget mutató tábláknál például azt kifogásolták, hogy azok nem mérnek, csak mutatnak, és ez szerződésszegés. A javaslattevők nyilván nem olvasták azt a 2013-as Tarlós-levelet, amelyben az áll: a légszennyezés mérésére alkalmas berendezést „a környezetvédelmi szakágazat javaslatára” nem kell telepítenie a Mahirnak, mert már működnek az állami mérőhelyek. Így a cég másfél évvel ezelőtt minden kétség nélkül megkaphatta a fővárosi tulajdonosi hozzájárulást a most kifogásolt kijelzős készülékek telepítésére.

A lapunkkal közös érdekeltséghez tartozó cég törvénytelennek tartja a rendkívüli felmondást, amit a mai napig nem kézbesítettek számára, és bírósághoz fordul. Az ügyben polgári per és büntetőeljárás is indulhat.