Az elmúlt száz évben megváltozott a gyászkezelés, egyre többen fordulnak szakemberhez, és a segítő csoportok is népszerűek. Singer Magdolna gyásztanácsadó lapunknak arról beszélt, hogy korábban a normál gyászhoz nem volt szükséges a professzionális segítség, mert a közösség feladata volt „megtartani” a veszteséget elszenvedett családot, a gyászoló személyeket. Ezt nagyon jól szolgálták a pontosan meghatározott rítusok, a kialakult tradíciók. Most, hogy ezeket elveszítettük, sokkal inkább előtérbe kerültek az egyéb lehetőségek, azonban a halál, a gyász tabu volta miatt ma sem túlságosan jellemző a segítségkérés gyász esetén.
– A szakemberek különböző módszereket alkalmaznak. Az újabbak közé sorolható a komplex művészetterápia, a fókuszolás, a biblioterápia (válogatott olvasmányok felhasználása a segítő, fejlesztő munkában és pszichológiai problémák kezelésében – a szerk.), a haptonómia (a gyógyító érintés művészete, a terápia során a páciens fizikai kontaktust teremt a terapeutával, például megfogják egymás kezét – a szerk.), tánc- és mozgásterápia, sőt, az állatterápia is, hogy csak néhányat említsek a számtalan lehetőség közül – mondta Singer Magdolna, aki több, a veszteség feldolgozásáról és a vigaszkeresésről szóló könyvnek is szerzője.
A gyászoló szerinte sokszor csak akkor fordul hozzá segítségért, amikor a környezete már elfárad abban, hogy támogassa, vagy ha ő érzi úgy, hogy már nem terhelheti tovább a hozzátartozókat, barátokat. Amúgy is jellemző egyfajta elkerülő magatartás, a gyászolók sokszor magukra maradnak, de egy idő után az a kevés segítő is elkopik mellőlük, akik kitartottak.
– Súlyosabb esetben, amikor a gyász akadályozza a mindennapi életvitelt, a gyászoló nem tud aludni, enni, dolgozni, akkor hamarabb fordulnak segítségért – fejtette ki a gyásztanácsadó. Ilyenkor igen hatékony segítséget nyújtanak a sorstárs gyászfeldolgozó csoportok, amelyeket gyászcsoportvezetők, gyásztanácsadók vezetnek önkéntesen. – Örömteli tény, hogy egyre inkább elterjednek hazánkban ezek a díjtalan csoportok. A Napfogyatkozás Egyesület (a szervezetet Polcz Alaine magyar pszichológus, írónő, a halál- és gyászkutatás magyarországi úttörője hozta létre – a szerk.) képezi ki a csoportvezetőket, és az egyesület honlapján lehet tájékozódni az induló csoportokról – tudtuk meg a szakembertől.
Singer Magdolna elmondta, többféle felosztás létezik, amely taglalja, hogy az első sokk fázisától vagy a tagadástól kezdve hogyan jutnak el a feldolgozáson keresztül az elfogadásig, adaptációig a gyászolók, de a gyász rendkívül egyéni, ezért fontos, hogy a kezelés is személyre szabott legyen. Arra a kérdésre, hogy milyen különbségeket lehet felfedezni a gyászfeldolgozás folyamatában a különböző csoportok (nemek vagy etnikumok) esetében, úgy válaszolt: általában véve elmondható, hogy azok a személyek vagy közösségek, akik-amelyek teret adnak az érzelmek kifejezésének, ahol szabad folyása lehet a sírásnak, a hangos érzelemnyilvánításnak, könnyebben megbirkóznak a veszteség fájdalmával. – Vonatkozik ez a férfi-női különbségekre is. A nők sokkal inkább megengedhetik maguknak a panaszkodást, sírást, mint a férfiak, akik nem akarják kimutatni gyengeségüket, kétségbeesésüket, hiszen ez ellenkezne a férfiakkal szemben támasztott elvárásokkal, a férfiúi szerepükkel. Ez azonban megnehezíti a gyászuknak a feldolgozását – jelentette ki Singer Magdolna.
Nemcsak a gyász kezelése, hanem a temetkezési szokások is jelentős változáson mentek keresztül. Tóth Gábor, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. szolgáltatási igazgatója a társaság tapasztalataira hivatkozva elmondta: a 70-es évektől folyamatosan visszaszorult a koporsós temetkezés. – Akkoriban körülbelül 4:1 volt az arány a hamvasztással szemben, ez azonban mára megfordult – magyarázta Tóth Gábor, majd hozzátette: a jelenség nem korlátozódik kizárólag a fővárosra, vidéken is megfigyelhető, csak ott lassabban alakulnak át a szokások; a hagyományos, tehát a koporsós temetkezés országosan visszaszorulóban van.
Emögött praktikus és gazdasági okok is meghúzódnak. A hamvasztás nyilvánvalóan olcsóbb megoldás: az urnasír, az urnakripta és a kolumbárium (urnafülke) megváltása és a temetés kellékei jóval kevesebbe kerülnek, mint a koporsós temetésé. A gyászszertartásban ugyanakkor nincs lényeges különbség, csak a szó szoros értelmében vett temetés tér el valamelyest. Ami pedig a praktikumot illeti: sokan nem szeretnek temetőbe járni, főleg, ha messze van. Nekik kedvező, hogy az urnát akár haza is lehet vinni.
– Összességében megállapítható, hogy ma már Budapesten csak egy szűk, vallásos, illetve hagyománytisztelő réteg ragaszkodik a koporsós temetéshez. Az utóbbira jó példa a cigányság. Ők szinte kivétel nélkül koporsós temetést kérnek, és a lehetőségekhez mérten a legnagyobb pompával igyekeznek elbúcsúztatni a szeretteiket. Az is jellemző rájuk, hogy a sírt gazdagon feldíszítik, s időről időre étellel, itallal járnak vissza a halottaikhoz – jegyezte meg a temetkezési intézet szolgáltatási igazgatója.
