Ablak alatt fütyül a szél

Mostoha körülmények között tanulnak a Hegyvidéken az értelmileg sérült gyerekek.

Komoly feladatokhoz, nagy ívű célokhoz méltó körülményekre volna szükség. A hegyvidéki Fekete István Általános Iskola és Speciális Szakiskolába lépve azonban megdöbbentő kép fogadja az odaérkezőt, az épület ugyanis teljesen lelakott. Az Orbánhegyi úti intézmény valaha fehérre meszelhetett falai sok helyen már-már feketék, több részen pedig pereg a vakolat. Itt-ott ugyan átvakolták a lehullott nagyobb darabok helyét, ám úgy tudjuk, sok éve festés sem volt az épületben. A logopédia egy körülbelül kétszer öt méteres kicsiny helyiség; a küszöb utáni első lépésre különösen érdemes vigyázni, mert a több évtizedesnek tűnő linóleum egy bokatörő padlómélyedést rejt.

A folyosókat ódivatú, olykor sérült lambéria borítja. Az ebédlőben orrfacsaró a bűz, de a tornatermi öltözőkben is áporodott szag terjeng. Ne csodálkozzunk: a helyiségeken egyszerűen nincs ablak

Az egyik földszinti terem sarkában, jó két méter hosszan öt centiméteres rés tátong, de nem csak ott, az ablakok alatt is érződik a huzat. (A hasadék egyébként az utcáról is látható.) Talán emiatt került a tanterembe egykor olajradiátor, ám hiába a gyerekek egészségéért érzett jogos aggodalom, a készüléket nem lehetett sűrűn használni, mert annyi energiát igényelt, hogy ha üzembe helyezték, néha lecsapta a biztosítékot.

Szerencsére már nincs szükség az eszközre: nemrég legalább a fűtést megjavították, így a gyermekeknek és a pedagógusoknak nem kell fagyoskodniuk, tudtuk meg a szülőktől. Ugyanakkor ottjártunkkor a nagyjából kilencven gyermekre öt számítógép jutott az informatikateremben, és ezek közül sem működött mindegyik. A gépeket egyébként is jobbára a szülők szerezték be munkahelyeiken meghirdetett leselejtezések alkalmával.

Ha azonban valaki az intézmény honlapján elérhető információk szerint próbálna tájékozódni, egészen más képet kap.

„Biztosítottak a megfelelő termek és szobák. Az osztálytermek, szaktermek, foglalkoztató szobák és egyéb helyiségek bútorzatainak, berendezési tárgyainak állagmegóvása a mindennapok folyamatos nevelési feladata. Tornaszoba, étkező, igényesen berendezett könyvtárszoba, szakkörök megtartására alkalmas helyiségek állnak rendelkezésünkre” – ilyen és hasonló mondatok szerepelnek ugyanis az iskola weboldalán.

Eközben a kerületvezetésnek más mondanivalója van.

„Látványos változás történt az Anna-réten, ahol teljesen megújult a korábbi játszótér” – újságolta a közelmúltban a helyi lapban Pokorni Zoltán, Budapest XII. kerületének polgármestere, és arról is örömmel számolt be, hogy olyan integrált játszótér született a Normafa melletti területen, amelyet a sérült és az egészséges gyerekek együtt tudnak használni. (Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a beruházás nem kerületi pénzből zajlott: a projektet a helyhatóság tájékoztatása szerint a Normafa rehabilitációjának keretén belül valósították meg, a játszótér megújítására 60 millió forint közpénzt költöttek.)

Úgy tűnik, olyan téren viszont kevésbé büszkélkedik az önkormányzat, ahol kötelessége volna. Tipikusan ilyen a Fekete István Általános Iskola és Speciális Szakiskola esete, amely több mint ötven éve gyógypedagógiai iskola, és ahol a sajátos nevelési igényű, a tanulásban akadályozott, értelmi sérült tanulók oktató-nevelő munkája folyik. Ugyancsak ez az iskola – amelynek fenntartója a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik), működtetője pedig a kerületi önkormányzat – biztosítja a hegyvidéki óvodákba és általános iskolákba járó beszédzavaros gyerekek logopédiai, valamint a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok által diagnosztizált, gyógypedagógiai fejlesztésre javasolt gyermekek ellátását.

Hogy a diákoknak a tanórákat, szakköröket, edzéseket mostoha körülmények között kell tölteniük, azért is szomorú, éppen hogy plusztámogatásra volna szükségük. A másik égető gond, hogy olyan tanintézmény, amelybe szellemileg enyhén sérült kisdiákok járhatnak, alig akad a fővárosban, a XII. kerületben pedig mindössze ez az egy található.

„A repedésekről tudomásunk van, azokkal kapcsolatban statikai vizsgálat is készült, amely megállapította, hogy bár esztétikailag rontják az épület képét, azonban nem jelentenek kockázatot az ott tanulókra és dolgozókra nézve. Az idei nagyobb felújítás után egyébként a repedéseket is meg fogjuk szüntetni” – válaszolta megkeresésünkre a hegyvidéki önkormányzat sajtóosztálya. Kérdésünkre, hogy milyen információval rendelkeznek az iskola állapotát illetően, azt válaszolták: az önkormányzat tisztában van azzal, hogy „az iskola épületével vannak problémák”.

„Miután nemcsak a kerületi iskolák, hanem az óvodák, bölcsődék, egészségügyi és szociális intézmények felújítási és karbantartási munkáit is el kell látnunk, ezért a nagyobb felújításokat előre próbáljuk ütemezni. 2016-ban több nagyobb értékű fejlesztést és felújítást is végre fogunk hajtani az intézményben, erről a képviselő-testület már decemberben döntött az idei költségvetés elfogadásával. Ezekre a munkákra összesen 28 millió forintos felújítási keret áll rendelkezésre” – közölte az önkormányzat.

Ami az épület fűtését illeti, az intézmény kazánján tavaly októberben több mint félmillió forint értékben nagyobb karbantartást végeztettek, az idei év költségvetésében pedig komplett kazánház-rekonstrukciót terveznek. A fűtés hatékonyságát a tető teljes hő- és vízszigetelésével is javítani tudják majd – írták. Megtudtuk azt is, hogy az idei munkálatok között szerepel az öltözők és a tornaterem kifestése. Tavaly 1,4 millió forintot költöttek az intézmény felújítására – ezt az iskolai állapotokról beszélő forrásaink nem tapasztalták –, azt megelőzően pedig 4,2 millió forintot egy úgynevezett térelválasztó mobilfal kiépítésére.

Kiemelték még: „annak ellenére, hogy nem az önkormányzat feladata lenne”, hanem a szakiskola fenntartójáé – vagyis a Kliké, amit az önkormányzat jelzett is neki –, a Fekete István Általános Iskolának néhány hete 14 működőképes, oktatási és demonstrációs célra alkalmas számítógép-konfigurációt adományoztak, és számítógépasztalokat is biztosítottak hozzá.