Két ok miatt is jogosult lenne Erika és családja az ingyentankönyvre: egyrészt nagycsaládosak, másrészt egyik gyermekük elsős, a másik pedig másodikos, az általános iskolák első három évfolyamán pedig nem kell fizetni a tankönyvekért. Legalábbis elvileg.
„Kínunkban már azon nevettünk a férjemmel, hogy most, hogy duplán is jogosultak lennénk, fizetnünk kellett a csomagért”
– mondta az MNO-nak a váci édesanya.
Az „ingyenesség” valójában úgy néz ki, hogy az iskola köteles annyi darab könyvtári példányt beszerezni, ahány jogosult gyerek van, és azt kell odaadni, használatra – magyarázta portálunknak Salamon Eszter matematika–angol szakos tanár, az Európai Szülők Egyesületének (EPA) elnöke. A szülő nem választhat a könyvtári példány és a megvásárlás között, hanem év végén – ha befejezték a tananyagot, ha nem – vissza kell adni a könyvtárnak a taneszközt.
Nincs tehát lehetőség arra, hogy később átismételjék a tudnivalókat a gyerekek, ráadásul ha nem tökéletes állapotban adják vissza a könyvet – ami a kisiskolások esetében szinte borítékolható –, fizethetnek a szülők. De – és ez az igazán meglepő – még akkor sem kaphatják meg a tankönyvet, miután kiperkálták a lestrapált példány árát.
Visszatérve konkrét példánkhoz: Erikáéknál tavaly, amikor nagyobbik gyermekük megkapta a csomagot, a szülőknek alá kellett írniuk, hogy a következő évfolyam számára használható állapotban, kiradírozva szolgáltatják vissza a példányokat az év végén. Azt is vállalták, hogyha mégsem sikerül megőrizni a könyveket, kifizetik a azok árának háromnegyedét. Az anyuka szerint az egyébként körülbelül nyolcezer forintba kerülő, tízdarabos pakkból kettő volt tulajdonképpeni tankönyv, a többi munkatankönyv. Ez utóbbiak ugye éppen arra valók, hogy bennük gyakorolják az ákombákomokat a kicsik. „Pár oldal után feladtam a radírozást, nincs az az ember, aki egy elsős görcsösen bevésett betűit képes lenne eltüntetni. Főleg, hogy sokszor színes ceruzát is használnak a gyerekek, a tanárok pedig a javításhoz piros tollat.”
Összeült tehát a családi kupaktanács, és megállapodtak, lesz, ami lesz, ők bizony úgy adják vissza a használt paksamétát, ahogy van. Mivel az osztály többi szülője is hasonlóan járt, a tanító néni kénytelen volt úgy dönteni, hogy saját maga fog – fű alatt, erről később – új tankönyveket rendelni a könyvtárnak, a használtakat pedig megkapják a gyerekek. Erika elmondása szerint ezt az eljárást nagyon ködösítve tárták eléjük egy szülői értekezleten.
„Hiába van három diplomám, nem értettem, csak később esett le, hogy a könyvek nem csak 75, hanem 100 százalékát bizony nekünk, ingyentankönyvre jogosultaknak kell kifizetnünk.”
Egy évvel később, kisebbik gyermeke első szülőién már ő maga vezette elő, hogy hiába minden erőfeszítés, tapasztalatból tudja, nem lehet kiradírozni a munkatankönyveket. Észrevétele süket fülekre talált, úgyhogy most kíváncsian várja, hogy év végén mit fog lépni az iskola. Erika hozzáteszi: szörnyűnek tartja az intézmény kommunikációját, azt, hogy ködösítenek, és nem közlik előre, hogy az ingyentankönyvért valójában fizetni kell, mert lehetetlen eleget tenni az elvárásnak.
„Ennél rosszabb rendszer nincs”
– szögezi le Salamon Eszter.
Külföldön is sok helyen haladnak az ingyenesség felé, amit nem mellesleg az unió alapjogi chartája is előír. A megoldások sokszínűek, van ahol jár a gyerekeknek a könyveken túl írószer és ingyenes tömegközlekedés is. A szakértő szerint egyre több országban a szülői szervezetek kapják meg az ezeket fedező forrásokat. A sógoroknál például évek óta leül a tantestület a szülőkkel, és egyenként vitatják meg a pedagógusok által beszerzésre ajánlott tankönyvek és iskolaszerek szükségességét. Így a tanárok is kénytelenek végiggondolni, mi az, ami valóban kell. Nálunk sok megvetetett eszközt aztán egyáltalán nem használnak a diákok – mondta Salamon Eszter.
Egyébként ingyenesség ide vagy oda, már eleve a tankönyvválasztással is óriási gondok vannak. A pedagógusok az állami monopólium megszüntetésével bővebb, minőségibb választékot sürgetnek, és zsigerből tiltakoznak az ellen, hogy tartalmilag hibás könyvek kerüljenek a gyerekek kezébe. Erről szól a sztrájkbizottság egyik követelése is. Salamon Eszter szerint viszont létezik szabad tankönyvválasztás, csak a valóságban nem tud működni. Pedig sem a jogi szabályozás, sem a tapasztalat nem azt mutatja, hogy muszáj volna olyan könyvet használni, ami a tanár szerint nem jó. A probléma ott van, hogy az állam az általa kijelölt cégen – Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kelló) – keresztül nem teszi lehetővé azoknak a könyveknek a rendelését, amelyeket ő maga is engedélyezett.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hiába bólintott rá az Oktatási Hivatal viszonylag sok könyvre, ezek többsége nem rendelhető a Kellótól, viszont csak ezen a cégen keresztül juthatnak ingyentankönyvhöz a diákok. Az ingyentankönyv pedig számos esetben előírás: például az első három (jövő évtől már négy) évfolyamon vagy a nagycsaládosok, a fogyatékkal élők, a tartósan betegek és a gyermekvédelmi támogatásban részesülők számára. Így az iskola kénytelen a csekély számú – olcsónak olcsó, de szakmailag sokat támadott – kísérleti tankönyv közül rendelni.
Mint azt egy debreceni gimnázium névtelenséget kérő tanárától megtudtuk, korábban az is előfordult, hogy hiába rendeltek a Kelló-listáról a pedagógusok, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) határidők lejártára és arra hivatkozva, hogy bizonyos tankönyvek nem felelnek meg a kerettantervnek, nem engedélyezte annak használatát. Így fordulhatott elő, hogy hiába rendelték meg az iskola által jónak vélt könyveket, azok nem jutottak el a diákokig. Mint azt a pedagógus elmondta, intézményükben emelt szinten oktatják a természettudományos tárgyakat, szakmai elvárásaiknak a Mozaik Kiadó könyvei felelnének meg. Hiába próbáltak azonban ezzel érvelni a tankerületnél, semmit nem sikerült elérniük. Úgy véli, ezzel a rendszerrel az állam az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet – szerinte sokszor silányabb minőségű, de olcsóbb – tankönyvei felé igyekszik terelgetni a tanárokat.
„Az új kerettanterv azzal a felkiáltással született, hogy korszerűbb ismereteket kapjanak a gyerekek, ennek megfelelően kellett átdolgozniuk a kiadóknak a korábbi anyagokat, és bár ez az átdolgozás jelentősen nem változtatott a tanítandókon, az iskolák csak az új példányokat vehették meg” – mondta az MNO-nak Odlerné Kabát Ildikó, a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium könyvtáros tanára. Mint kifejtette, ennek pedig komoly pazarlás lett a következménye: tornyokban állnak a raktárban azok a könyvek, amelyeket emiatt nem tudnak már használni.
Fogalma sincs Hajnal Gabriellának, a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium igazgatójának a kerettantervnek való megfelelésről, ő inkább úgy gondolja, egész egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos kiadók nem voltak tűzközelben, így kiestek a pixisből.
Bár a szülők nem szólhatnak bele a tankönyvválasztásba, sokszor a pedagógusok maguk mennek elébe az általuk vélelmezett elvárásoknak, és hogy biztosítani tudják az ingyenességet, igyekeznek a Kelló listájáról rendelni. „Az egyik legfontosabb szempont az ingyenesség és a jogosultak figyelembevétele” – mondta lapunknak egy borsodi kis falu neve elhallgatását kérő tanítója.
A VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium könyvtáros tanára szerint is fontos, hogy ne legyen túl drága a könyv, mint mondja, „az ember nem mer újabb terhet róni a szülőkre”. Amúgy a kilencedik évfolyamon kerül a legtöbbe a csomag, 25 ezer forintot kell leszurkolniuk a szülőknek. A könyvek mindössze tizedét veszik „külön”, tehát nem a Kelló-listáról, de mint mondja, ez a rendelés „nem hivatalos”.
Az ingyenességre jogosultak adagját fejenként 12 500 forintos normatívából kell kigazdálkodniuk az iskoláknak, ami Odlerné Kabát Ildikó szerint évről évre komoly feladat a felelősöknek. Többször előfordult, hogy nem sikerült kijönniük az említett összegből, ilyenkor engedélyt kellett kérniük pluszpénz elköltésére a Kliktől, amit eddig minden évben meg is kaptak.
Az egyik debreceni iskolában a pénzek átpántlikázásával igyekeznek megoldani a problémát. Az intézmény tankönyvfelelőse azt mondta, akadnak olyan családok, amelyek jogosultak ugyan az ingyenességre, mégis szeretnének saját példányt, így – mivel sokszor anyagilag is megtehetik – megvásárolják. Ilyenkor a nekik szánt pénzt más gyerekre tudja fordítani az intézmény. Továbbá minden év végén arra kérik a végzős diákokat, ha már nincs szükségük könyveikre, gazdagítsák példányaikkal a könyvtár állományát.
Az ingyenmenzához hasonlóan a pedagógusok többsége szerint vitatható az ingyentankönyvre jogosultak köre is.
„Úgy hülyeség, ahogy van, kőgazdag családoknak luxus az ingyenesség”
– mondta portálunknak Hajnal Gabriella. Az igazgató elfogadja, hogy nehéz kiszűrni, ki a valóban rászoruló, de a mostani rendszer akkor is elfogadhatatlan. Ugyanis a nagycsaládosok esetében a jövedelmet például egyáltalán nem veszi figyelembe, három gyerektől fölfelé jár az ingyenkönyv, és kész.
