vagyis nagy kérdés, hogy a kormányzatnak hogyan jöhetett ki még ennél is jelentősen nagyobb arányszám. És akkor azt még nem is említettük, hogy 2015-ben 2-3 százalékkal még magasabb is lehetett a nemzeti össztermék a 2014-esnél, Rétvári tehát nagyobb összeg jóval nagyobb hányadáról beszélt.
Az önkormányzati és központi költségvetési intézmények minden évben az államháztartási törvényben előírtak szerint – pontosan kitérve a bevételekre és kiadásokra – beszámoló jelentést készítenek. A KSH ez alapján számol. Mivel ezekből az adatokból készül a költségvetési zárszámadás, a Nemzetgazdasági Minisztérium komolyan ellenőrzi, hogy az intézmények pontosan jelentsék, amit kell – hangsúlyozta érdeklődésünkre Bedekovics István, a statisztikai hivatal nemzeti számlák főosztályának vezetőhelyettese. „Meg lennék lepődve” – felelte, amikor azt kérdeztük, hogy szerinte elérhette-e a GDP-arányos ráfordítás a 6,14 százalékot 2015-ben. Mint mondta, 2011-ben nagyjából annyit költöttünk, mint 2014-ben, 2012–13-ban még ennél is kevesebbet, nem hinné, hogy a 2015-ös adat nagyon mást mutatna. A 0,9 százalékpontos eltérésen rugózni elsőre szőrszálhasogatásnak tűnhet ugyan, de valójában 300 milliárd forintos differenciát jelent.
„Ez rengeteg pénz, nem tartom valószínűnek”
hogy ennyivel növeltük volna az oktatási ráfordításokat – szögezte le a szakértő. Radó Péter szerint pedig nemhogy 300 milliárddal nem emelkedett, de reálértéken 400 milliárddal még csökkent is a költés a 2010-es szinthez képest.
A Rétvári által említett mutatószám irreális voltára enged következtetni az is, hogy a 2015. évi költségvetési törvényben, illetve a 2016-os törvényjavaslatban szereplő tervadatok szerint tavaly a GDP 4,8, 2016-ban pedig 4,6 százalékát célozta meg a kormány a Policy Agenda adatai szerint.
Összehasonlításképp: a 2014-es OECD-jelentés adatai alapján Ausztria a GDP 5,6, Csehország 4,8, Németország 4,3, Lengyelország 5,5, Szlovákia 3,9, Szlovénia pedig 6,4 százalékát költi tanításra. A legendás hírű oktatási rendszert működtető Finnországban ugyanez a mutató 5,9 százalékon állt akkor. Radó Péter szerint az 5,5 százalékos kiadás már egy stabil, kiegyensúlyozott, normális működést tenne lehetővé, de ehhez sok száz milliárdot vissza kellene pótolni a rendszerbe.
