Vállalniuk kell az arcukat a „kopaszoknak”

A letelepedési kötvényeknél is közpénz van, így valamilyen mértékű átláthatóság elengedhetetlen – mondta lapunknak Péterfalvi Attila.

– Mondana rá példát?
– Idesorolható mondjuk az, amit a köznyelv, illetve a kritizálók egy része „kormányzati Facebooknak\" nevez, tehát a biometrikus arcképkezelő központ, de mondhatnám akár az e-kártyát, vagyis az elektronikus személyazonosító igazolványt is. Ezek alkotmányossági szempontból nálunk átmentek a szűrőn, de hosszú előzménnyel. A központnál egy évig tartott az egyeztetés, mire azt mondhattuk, hogy jó és elfogadható, alkotmányos megoldás született.

– Ha ugyanaz a szűrő, akkor nyilván ugyanaz mehet vagy nem mehet át rajta. Ezen logika alapján a jegybank és a Magyar Posta ügyében az AB-nek ugyanarra a következtetésre kellene jutnia, mint önnek, nem?
– Nyilván az Alkotmánybíróság mélyebben elemzi a kérdéseket. A postatörvény esetében nálunk a módosítás módosítása már átment. Ott az eredeti javaslat a mi álláspontunk szerint több ponton sértette volna az alaptörvényt, hiszen a közérdekű adatok fogalma alól vett volna ki komplett szerződéseket.

Viszont maga az alaptörvény mondja ki, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásnál közérdekű adatról van szó, azaz nyilvánosnak kell lennie. A nyilvánosságot pedig csak legitim módon lehet korlátozni, és ez nem érinthet komplett szerződéseket, legfeljebb csak adatokat. Ezt a módosító módosításával már rendbe tették, hiszen az a védelem illeti meg a postát, ami az üzleti érdekkel kapcsolatos adatkört érinti. Azt most külön nem néztük, hogy mi van a visszaható hatállyal, hiszen ha üzleti titokra szorítjuk a védett adatok körét, az jelenleg is, meg a múltban is védelem alatt állt. Az MNB-törvénynél más a helyzet. Nem csak azért, mert ott részben már jogerősen megítélt ügyekről, adatigénylési perekről beszélünk. A napnál is világosabb számunkra, hogy ott a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásról van szó még akkor is, ha ezek a pénzek a nemzeti bankos alapítványokhoz kerülnek. De magának az alapítványnak a feladata sem lehet más, mint közfeladathoz kapcsolódó, vagyis semmilyen szinten nem vész el a pénzeknek a közvagyon jellege.

– Épp erre mondták fideszes politikusok a parlamenti szavazás napján, hogy amikor a jegybanktól az alapítványaihoz kerül a pénz, akkor bizony elveszíti közpénz jellegét...
– Ez egyébként nem a normaszövegben jelent meg, hanem az indoklásban, illetve a nyilatkozatokban, ennek ellenére elfogadhatatlan érvelés. Főleg úgy, hogy ezzel kapcsolatban kifejezetten alaptörvényi rendelkezés van, sőt, az alaptörvény elfogadása utáni alkotmánybírósági gyakorlat is egyértelmű ebben a kérdésben.

– Vagyis ahol közpénz van, ott mindenképpen közérdekű adatról van szó?
– Így van. Azért azt meg lehet jegyezni, hogy az aktuális kormányzat és az ellenzéke mindig a saját pozíciója alapján alkot véleményt. Aki hatalmon van, szűkítéspárti, aki ellenzékben, az a nagyobb nyilvánosság pártján áll. Két kivétel mindenképpen van. Az egyik 2002 utáni, amikor a balliberális kormány idején elfogadták az üvegzsebtörvényeket, amelyek szélesítették a gazdasági átláthatóságot. Akkor lehetett úgy fogalmazni, hogy szinte a saját érdekük ellen döntöttek. A másik kivétel pedig az alaptörvény. Ráadásul ott még mélyebbre ment a jogalkotás, mert alaptörvényi szintre emelte, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás közérdekű adat, márpedig a nemzeti vagyon nyilván közvagyon. Az alaptörvénynek ezt a rendelkezését az AB sem jogosult felülbírálni.

– Ön szerint a kormány hozzáállásában bekövetkezhet szemléletváltás a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban?
– Alapvető szemléletváltás nyilván nem. Az már beivódott a köztudatba, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jog alapjog. Az a fő szabály, hogy személyes adatával mindenki maga rendelkezik, és mindenfajta korlátozás csak alkotmányos alapú lehet. Az ugyanakkor nem ment át ilyen mértékben a köztudatba, hogy amikor az állam bármit csinál, és nemcsak gazdálkodik, hanem bármit szabályoz, dönt, ott viszont a fő szabály a nyilvánosság. Mert a közfeladat közérdekű adatokat hoz létre, a közérdekű adatok pedig nyilvánosak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez az érem két oldala. Az egyik a magánadatok zártsága, a másik a közadatok nyilvánossága. A totalitárius államban egyébként ez épp fordítva van. Szerintem még nem ment át eléggé a köztudatba, hogy minden, amit az állam csinál, nyilvános. Az állam nem kegyet gyakorol, amikor adatot szolgáltat, hanem az a természetes. Az a kivételes, hogy valamiről ne mondja meg, hogy miért csinálja.

– Mégis szinte mindennapos a titkolózás, elég csak a századvéges tanulmányokra gondolni...
– Igen, de hogyha igazságosak akarunk lenni, meg kell említeni – hiszen adatvédelmi biztos voltam 2001 és 2007 között –, hogy akkor meg Ron Werber tanulmányával történt hasonló. Nem adták ki, csak betekintést engedtek az adatokba. A közérdekű adat eltitkolása, meghamisítása bűncselekmény. Nem véletlenül kaptam 2006-ban az őszödi beszéd után állampolgári beadványt, hogy hazudhat-e a miniszterelnök. Az nem bocsánatos bűn, hogy valaki nem fejti ki az igazság minden részletét. Viszont ahogy az üzleti titoknál is, nagyon nehéz róla lefejteni a politikai összefüggéseket. És ilyen politikai közállapotoknál nem nagyon lehet értelmes, szakmai vitát folytatni.

– Miért nincs átláthatóság a letelepedési kötvényeknél? Pedig ott egyértelműen közpénzekről van szó.
– Ha valaki le akar telepedni, és azért itt fizet, akkor az közpénz, így valamilyen fokú átláthatóság mindenképpen elengedhetetlen. Az a kérdés, hogy a valamilyen fokú mit jelent, és van-e más olyan védendő érték, ami miatt nem az egész átlátható. Részleteket azért nem tudok mondani, mert ezt nem elemeztük végig, nem volt ilyen beadványunk.

– Tervezik, hogy vizsgálják ezt a gyakorlatot?
– Nem, mivel nem kaptunk beadványt. A hatályos szabályok szerint az adatvédelmi hatóság hivatalból hatósági eljárást tud indítani, vizsgálati típusú eljárást nem. Ehhez bejelentés kellene.

– Az adatnyilvánosság a népszavazási kérdéseknél is előkerült. Miért nem nyilvános adat az, hogy milyen kérdést akartak beadni februárban a Nemzeti Választási Irodánál (NVI) történt botrány idején az ott megjelent kigyúrt, kopasz férfiak, akik – mint kiderült – Erdősi Lászlónét segítették? Ezt senki, a Nemzeti Választási Bizottság sem vizsgálta, csak egy fotó alapján derült ki, hogy egyiküknél épp Erdősiné kérdése volt a mappában. Az sem világos, hogy miért kellett kitakarni a felvételeken a „kopaszok\" arcát.
– Az adatvédelmi hatósághoz olyan kérdés érkezett, ami arra vonatkozott, hogy milyen formában lehet kiadni az ott készült felvételeket. A Nemzeti Választási Iroda kért tőlünk állásfoglalást. A felvételek között különbséget kell tenni aszerint, hogy az épületen belül vagy kívül készültek-e. A külső felvételeknél ugyanis lehetnek az utcán járókelők, akik más megítélés alá esnek, mint aki valamilyen tevékenysége folytán bent van az NVI székházában. Az Alkotmánybíróságnak egy konkrét, eseti ügyben hozott döntése – ami arról szólt, hogy a rendőrök arca mutatható-e a képeken, felvételeken vagy sem – azt mondta ki, hogy a jelenkor eseményeinek a dokumentálása, illetve a közügyek szabad megvitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében a közéleti szereplők személyiségi jogának védelme alacsonyabb szintű, mint a nem közéleti szereplőké. Így hát mi azt mondtuk, hogy a felvételeknél az arcképeket – tehát a konkrét esetben az ott megjelent kopaszokét – nem kell eléletleníteni, ez ugyanis belefér az Alkotmánybíróság döntésébe.

– Az alapvető kérdés nem is a járókelőkkel, hanem az épületen belül lévő kopaszokkal volt kapcsolatos. Utóbbiak ugyanis perrel fenyegették azokat, akik nem takarták ki az arcukat, emiatt a sajtóban sorra jelentek meg a kikockázott felvételek.
– A mi álláspontunk szerint ezek a személyek beletartoznak azok körébe, akik ha épületen belül tartózkodnak, akkor egyértelműen közéleti szereplők. Sőt, ők az utcán is azok, tehát a médiában megjeleníthetők. Ilyen szempontból nem a kapu határozza meg a pozíciójukat, hanem a tevékenységük. Ha bemennek az NVI-be, akkor már végképp közéleti szereplők. A járókelő viszont nem az.

– És mi a helyzet a kérdésükkel? Miért nem ismerhetjük meg, ha egyszer közéleti szereplőkről van szó?
– A releváns kérdés itt az, amit végül beadnak hitelesítésre. Az, hogy kinél milyen kérdés van, kinek mi van a zsebében vagy a mappájában, nem releváns. Megjegyzem, hogy még nem került hozzánk ez az ügy, úgyhogy nem szeretnék prejudikálni, ha esetleg mégis hozzánk kerülne. De elmondható, hogy ami közérdekű, az a beadott kérdés, illetve az arckép is belefér a közéleti tevékenységébe.

– Szinte naponta kerülnek elő a politikai csatározásoknál a vagyonosodási kérdések. Juhász Péter, az Együtt alelnöke a miniszterelnök meggazdagodását firtatja, miközben a Fidesz és a sajtó egy része az ő lakásbérlete körül kutakodik. Előkerült Juhász Péter élettársa vagy a kormányfőék Nárcisz kutyája is. Kinél meddig tart a nyilvánosság, és hol van a védendő adat?
– A vagyonosodással, illetve vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban határozott álláspontom, hogy az a közérdekből nyilvános adat, hogy valaki a közfeladatához kapcsolódóan, a közfeladatának az ellenértékeként milyen anyagi ellenszolgáltatásban részesül. Tehát az én felfogásom szerint az, hogy mije van valakinek, amikor megválasztják vagy kinevezik egy pozícióra, nem közérdekből nyilvános, hiszen az az ő privát vagyona. Ilyen esetekben aki igazából elszámoltathat, az az adóhatóság, hiszen birtokában van minden információ. A vagyonnyilatkozati rendszer pedig lényegében semmire sem jó, csak egy politikai fegyver, és csemegézésre alkalmas.

– Egy napilap szerint elképzelhető, hogy hamarosan eltörlik az FTC-nél a szurkolók belépéséhez kötelezővé tett vénaszkennert, és az Alkotmánybíróság a NAIH véleményét is kikérte ezzel kapcsolatban. Adatvédelmi szempontból mi a baj a módszerrel?
– Az FTC-nél alkalmazott vénaszkennernél a biometrikus azonosítót központi nyilvántartásban kezelik. Erről jogszabály rendelkezik. A magánszférához való jog oldaláról nézve azonban az a megoldás támogatható, amikor az azonosító a polgárnál lévő kártyán van, vagyis az üzemeltetésnél elkerülhető a központi adatbázis. Ez a korszerűbb és a magánszférát kevésbé korlátozó megoldás. Az a fő kérdés, hogy a nem a legkevésbé korlátozó mód önmagában alkotmányellenes-e, így fontos és előremutató döntés fog születni.