– Az utóbbi napokban többen is támadták, mert szándékosan szabálytalanul parkolt, és arról is írtak, hogy 435 ezer forintot költöttek az autója egyedi rendszámára. Tudatosan ad támadási felületet?
– Az egyedi rendszám a világban többfelé elterjedt a közjárműveknél, részben épp a nagyobb elszámoltathatóság miatt. A NAIH betűszóból álló rendszámnak reklámértéke van. Amikor vettük, egy reklámszakember még meg is dicsérte. Nemcsak a rendszám NAIH 01, hanem a kocsi hátulján rajta van a honlapunk címe is. A 435 ezer forint, amennyibe a rendszám került, az államhoz ment állami pénzből, tehát nem gazdasági társaságokhoz vagy magánzsebekbe vándorolt. Ráadásul a pénz nem a személyi ráfordítási keretből származik, tehát az említett összeget nem tudtam volna mondjuk jutalomként kiosztani a munkatársak között. Ha Magyarországon az az egyik vezető hír bizonyos felületeken, hogy hogyan parkolok, akkor azt gondolom, elégedettek lehetünk a közállapotokkal. És annak is örülök, hogy sikerült valakivel jót tennem, hiszen egy napilapban a parkolásról megjelent fotóért kapott 10 ezer forintot egy olvasó.
– Ettől még szabálytalan volt, ami újra előfordulhat, hiszen az autója nem lesz kisebb, a parkolóhely meg nem lesz nagyobb.
– Valóban nagyon kilógott volna a kocsim eleje, ha a megszokott módon parkolok, de legközelebb majd más helyen hagyom az autót. Viszont hazugság az a sajtóban megjelent állítás, hogy korábban tilosban parkoltam az Operánál.
– Várhatóan a húsvét utáni napokban dönt az Alkotmánybíróság (AB) az MNB és a Magyar Posta ügyében elfogadott módosításokról. A jegybank esetében az alapítványok gazdálkodását titkolhatnák el, a posta pedig szintén ezt tehetné bizonyos adatokkal. Saját sikerének tartja, hogy Áder János végül vétózott?
– Ez nem siker kérdése. Amikor alkotmányossági kérdések merülnek fel, akkor nyilván az adatvédelmi hatóságot is kötik az alkotmányossági elvek. Mi ugyanazon szűrők alapján vizsgálunk egy jogszabálytervezetet, mint amilyen mércével az Alkotmánybíróság mér. Ez a szükségesség, arányosság, alkalmasság. Persze mi véleményezünk és alkotmányossági aggályokról beszélhetünk, de abban, hogy valami alkotmányellenes-e vagy nem, kizárólag az AB jogosult dönteni. 2001 és 2007 között több esetben fordultam az Alkotmánybírósághoz. Akkor még megtehettem adatvédelmi biztosként, ma már közvetlenül nem fordulhatok hozzá. Nincs új a nap alatt: az adatvédelmi hatóság véleményez egy jogszabályt, és nem ért vele egyet. Sok jogszabálynál akceptálja is a kormány ezeket a véleményeket.
– Mondana rá példát?
– Idesorolható mondjuk az, amit a köznyelv, illetve a kritizálók egy része „kormányzati Facebooknak\" nevez, tehát a biometrikus arcképkezelő központ, de mondhatnám akár az e-kártyát, vagyis az elektronikus személyazonosító igazolványt is. Ezek alkotmányossági szempontból nálunk átmentek a szűrőn, de hosszú előzménnyel. A központnál egy évig tartott az egyeztetés, mire azt mondhattuk, hogy jó és elfogadható, alkotmányos megoldás született.
– Ha ugyanaz a szűrő, akkor nyilván ugyanaz mehet vagy nem mehet át rajta. Ezen logika alapján a jegybank és a Magyar Posta ügyében az AB-nek ugyanarra a következtetésre kellene jutnia, mint önnek, nem?
– Nyilván az Alkotmánybíróság mélyebben elemzi a kérdéseket. A postatörvény esetében nálunk a módosítás módosítása már átment. Ott az eredeti javaslat a mi álláspontunk szerint több ponton sértette volna az alaptörvényt, hiszen a közérdekű adatok fogalma alól vett volna ki komplett szerződéseket.
Viszont maga az alaptörvény mondja ki, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásnál közérdekű adatról van szó, azaz nyilvánosnak kell lennie. A nyilvánosságot pedig csak legitim módon lehet korlátozni, és ez nem érinthet komplett szerződéseket, legfeljebb csak adatokat. Ezt a módosító módosításával már rendbe tették, hiszen az a védelem illeti meg a postát, ami az üzleti érdekkel kapcsolatos adatkört érinti. Azt most külön nem néztük, hogy mi van a visszaható hatállyal, hiszen ha üzleti titokra szorítjuk a védett adatok körét, az jelenleg is, meg a múltban is védelem alatt állt. Az MNB-törvénynél más a helyzet. Nem csak azért, mert ott részben már jogerősen megítélt ügyekről, adatigénylési perekről beszélünk. A napnál is világosabb számunkra, hogy ott a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásról van szó még akkor is, ha ezek a pénzek a nemzeti bankos alapítványokhoz kerülnek. De magának az alapítványnak a feladata sem lehet más, mint közfeladathoz kapcsolódó, vagyis semmilyen szinten nem vész el a pénzeknek a közvagyon jellege.
– Épp erre mondták fideszes politikusok a parlamenti szavazás napján, hogy amikor a jegybanktól az alapítványaihoz kerül a pénz, akkor bizony elveszíti közpénz jellegét...
– Ez egyébként nem a normaszövegben jelent meg, hanem az indoklásban, illetve a nyilatkozatokban, ennek ellenére elfogadhatatlan érvelés. Főleg úgy, hogy ezzel kapcsolatban kifejezetten alaptörvényi rendelkezés van, sőt, az alaptörvény elfogadása utáni alkotmánybírósági gyakorlat is egyértelmű ebben a kérdésben.
– Vagyis ahol közpénz van, ott mindenképpen közérdekű adatról van szó?
– Így van. Azért azt meg lehet jegyezni, hogy az aktuális kormányzat és az ellenzéke mindig a saját pozíciója alapján alkot véleményt. Aki hatalmon van, szűkítéspárti, aki ellenzékben, az a nagyobb nyilvánosság pártján áll. Két kivétel mindenképpen van. Az egyik 2002 utáni, amikor a balliberális kormány idején elfogadták az üvegzsebtörvényeket, amelyek szélesítették a gazdasági átláthatóságot. Akkor lehetett úgy fogalmazni, hogy szinte a saját érdekük ellen döntöttek. A másik kivétel pedig az alaptörvény. Ráadásul ott még mélyebbre ment a jogalkotás, mert alaptörvényi szintre emelte, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás közérdekű adat, márpedig a nemzeti vagyon nyilván közvagyon. Az alaptörvénynek ezt a rendelkezését az AB sem jogosult felülbírálni.
– Ön szerint a kormány hozzáállásában bekövetkezhet szemléletváltás a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban?
– Alapvető szemléletváltás nyilván nem. Az már beivódott a köztudatba, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jog alapjog. Az a fő szabály, hogy személyes adatával mindenki maga rendelkezik, és mindenfajta korlátozás csak alkotmányos alapú lehet. Az ugyanakkor nem ment át ilyen mértékben a köztudatba, hogy amikor az állam bármit csinál, és nemcsak gazdálkodik, hanem bármit szabályoz, dönt, ott viszont a fő szabály a nyilvánosság. Mert a közfeladat közérdekű adatokat hoz létre, a közérdekű adatok pedig nyilvánosak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez az érem két oldala. Az egyik a magánadatok zártsága, a másik a közadatok nyilvánossága. A totalitárius államban egyébként ez épp fordítva van. Szerintem még nem ment át eléggé a köztudatba, hogy minden, amit az állam csinál, nyilvános. Az állam nem kegyet gyakorol, amikor adatot szolgáltat, hanem az a természetes. Az a kivételes, hogy valamiről ne mondja meg, hogy miért csinálja.
– Mégis szinte mindennapos a titkolózás, elég csak a századvéges tanulmányokra gondolni...
– Igen, de hogyha igazságosak akarunk lenni, meg kell említeni – hiszen adatvédelmi biztos voltam 2001 és 2007 között –, hogy akkor meg Ron Werber tanulmányával történt hasonló. Nem adták ki, csak betekintést engedtek az adatokba. A közérdekű adat eltitkolása, meghamisítása bűncselekmény. Nem véletlenül kaptam 2006-ban az őszödi beszéd után állampolgári beadványt, hogy hazudhat-e a miniszterelnök. Az nem bocsánatos bűn, hogy valaki nem fejti ki az igazság minden részletét. Viszont ahogy az üzleti titoknál is, nagyon nehéz róla lefejteni a politikai összefüggéseket. És ilyen politikai közállapotoknál nem nagyon lehet értelmes, szakmai vitát folytatni.
– Miért nincs átláthatóság a letelepedési kötvényeknél? Pedig ott egyértelműen közpénzekről van szó.
– Ha valaki le akar telepedni, és azért itt fizet, akkor az közpénz, így valamilyen fokú átláthatóság mindenképpen elengedhetetlen. Az a kérdés, hogy a valamilyen fokú mit jelent, és van-e más olyan védendő érték, ami miatt nem az egész átlátható. Részleteket azért nem tudok mondani, mert ezt nem elemeztük végig, nem volt ilyen beadványunk.
– Tervezik, hogy vizsgálják ezt a gyakorlatot?
– Nem, mivel nem kaptunk beadványt. A hatályos szabályok szerint az adatvédelmi hatóság hivatalból hatósági eljárást tud indítani, vizsgálati típusú eljárást nem. Ehhez bejelentés kellene.
– Az adatnyilvánosság a népszavazási kérdéseknél is előkerült. Miért nem nyilvános adat az, hogy milyen kérdést akartak beadni februárban a Nemzeti Választási Irodánál (NVI) történt botrány idején az ott megjelent kigyúrt, kopasz férfiak, akik – mint kiderült – Erdősi Lászlónét segítették? Ezt senki, a Nemzeti Választási Bizottság sem vizsgálta, csak egy fotó alapján derült ki, hogy egyiküknél épp Erdősiné kérdése volt a mappában. Az sem világos, hogy miért kellett kitakarni a felvételeken a „kopaszok\" arcát.
– Az adatvédelmi hatósághoz olyan kérdés érkezett, ami arra vonatkozott, hogy milyen formában lehet kiadni az ott készült felvételeket. A Nemzeti Választási Iroda kért tőlünk állásfoglalást. A felvételek között különbséget kell tenni aszerint, hogy az épületen belül vagy kívül készültek-e. A külső felvételeknél ugyanis lehetnek az utcán járókelők, akik más megítélés alá esnek, mint aki valamilyen tevékenysége folytán bent van az NVI székházában. Az Alkotmánybíróságnak egy konkrét, eseti ügyben hozott döntése – ami arról szólt, hogy a rendőrök arca mutatható-e a képeken, felvételeken vagy sem – azt mondta ki, hogy a jelenkor eseményeinek a dokumentálása, illetve a közügyek szabad megvitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében a közéleti szereplők személyiségi jogának védelme alacsonyabb szintű, mint a nem közéleti szereplőké. Így hát mi azt mondtuk, hogy a felvételeknél az arcképeket – tehát a konkrét esetben az ott megjelent kopaszokét – nem kell eléletleníteni, ez ugyanis belefér az Alkotmánybíróság döntésébe.
– Az alapvető kérdés nem is a járókelőkkel, hanem az épületen belül lévő kopaszokkal volt kapcsolatos. Utóbbiak ugyanis perrel fenyegették azokat, akik nem takarták ki az arcukat, emiatt a sajtóban sorra jelentek meg a kikockázott felvételek.
– A mi álláspontunk szerint ezek a személyek beletartoznak azok körébe, akik ha épületen belül tartózkodnak, akkor egyértelműen közéleti szereplők. Sőt, ők az utcán is azok, tehát a médiában megjeleníthetők. Ilyen szempontból nem a kapu határozza meg a pozíciójukat, hanem a tevékenységük. Ha bemennek az NVI-be, akkor már végképp közéleti szereplők. A járókelő viszont nem az.
– És mi a helyzet a kérdésükkel? Miért nem ismerhetjük meg, ha egyszer közéleti szereplőkről van szó?
– A releváns kérdés itt az, amit végül beadnak hitelesítésre. Az, hogy kinél milyen kérdés van, kinek mi van a zsebében vagy a mappájában, nem releváns. Megjegyzem, hogy még nem került hozzánk ez az ügy, úgyhogy nem szeretnék prejudikálni, ha esetleg mégis hozzánk kerülne. De elmondható, hogy ami közérdekű, az a beadott kérdés, illetve az arckép is belefér a közéleti tevékenységébe.
– Szinte naponta kerülnek elő a politikai csatározásoknál a vagyonosodási kérdések. Juhász Péter, az Együtt alelnöke a miniszterelnök meggazdagodását firtatja, miközben a Fidesz és a sajtó egy része az ő lakásbérlete körül kutakodik. Előkerült Juhász Péter élettársa vagy a kormányfőék Nárcisz kutyája is. Kinél meddig tart a nyilvánosság, és hol van a védendő adat?
– A vagyonosodással, illetve vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban határozott álláspontom, hogy az a közérdekből nyilvános adat, hogy valaki a közfeladatához kapcsolódóan, a közfeladatának az ellenértékeként milyen anyagi ellenszolgáltatásban részesül. Tehát az én felfogásom szerint az, hogy mije van valakinek, amikor megválasztják vagy kinevezik egy pozícióra, nem közérdekből nyilvános, hiszen az az ő privát vagyona. Ilyen esetekben aki igazából elszámoltathat, az az adóhatóság, hiszen birtokában van minden információ. A vagyonnyilatkozati rendszer pedig lényegében semmire sem jó, csak egy politikai fegyver, és csemegézésre alkalmas.
– Egy napilap szerint elképzelhető, hogy hamarosan eltörlik az FTC-nél a szurkolók belépéséhez kötelezővé tett vénaszkennert, és az Alkotmánybíróság a NAIH véleményét is kikérte ezzel kapcsolatban. Adatvédelmi szempontból mi a baj a módszerrel?
– Az FTC-nél alkalmazott vénaszkennernél a biometrikus azonosítót központi nyilvántartásban kezelik. Erről jogszabály rendelkezik. A magánszférához való jog oldaláról nézve azonban az a megoldás támogatható, amikor az azonosító a polgárnál lévő kártyán van, vagyis az üzemeltetésnél elkerülhető a központi adatbázis. Ez a korszerűbb és a magánszférát kevésbé korlátozó megoldás. Az a fő kérdés, hogy a nem a legkevésbé korlátozó mód önmagában alkotmányellenes-e, így fontos és előremutató döntés fog születni.
