Valójában nem tudjuk, miért nem beszélünk nyelveket

Magológépeket nevelnek az iskolában. Rossznak tűnik a gyakorlat, de valamiért mégsem vizsgálják felül.

Ami a módszertant illeti, az egyetemeken sem sokkal jobb a helyzet. Hiába mesélik el nagy előadókban a leendő idegennyelvtanároknak a legalkalmasabb technikákat, az egyetemi oktatók maguk sem alkalmazzák a gyakorlatban ezeket az elemeket rendszeresen.

Tovább ront a helyzeten, hogy az eredménytelenség okait csak találgatják, ugyanis az elmúlt tíz évben nem készült olyan kutatás, ami objektíven vizsgálta volna a nyelvtanárok gyakorlatát a közoktatásban – tudtuk meg Rozgonyitól. Mint mondta, nyelvoktatási stratégia és elképzelések voltak ugyan az elmúlt években, de ezek tökéletesen nélkülözték a tényleges szembenézést a helyzettel, vagyis a cselekvési programokat megalapozó kutatásokat. Nincsen valós képünk tehát arról, hogy milyen rutint részesítenek előnyben a tanárok az idegennyelv-tanítás során, ahogy a diákok preferenciáiról és arról sem, hogy mit gondol a szakma a hazai gyakorlatról. A szakember szerint Magyarországon egyszerűen későn ismertük fel, hogy bármikor égetően szükségessé válhat a nyelvismeret. Csak az elmúlt pár évben tapasztalta a saját bőrén a társadalom egy szélesebb rétege, hogy bizony bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy akár csak átmenetileg is, de külföldön kell dolgoznia.

Nem a tanárok felkészültségével és az óraszámmal van a gond – szögezte le Salamon Eszter matematika–angol szakos tanár, az Európai Szülők Egyesületének (EPA) elnöke. Szerinte a helyzet pofonegyszerű: ott beszélnek sokan angolul, ahol nem szinkronizálják a sorozatokat. Mint mondta, az északi országokban tudatos döntés eredménye, hogy az angol nyelvű filmek eredeti változatát vetítik, persze feliratozva. Salamonnal ért egyet a váci angol szakos tanár is, szerinte

minden embert érdekelnek a történetek, a mesék, ezt pedig érdemes lenne kihasználni.

Salamon tragédiának tartja továbbá, hogy az idegennyelv-oktatás kikerült a szakmunkásképzésből, szerinte ez a tudatos röghöz kötés és a „buta gépek” nevelésének tudatos formája.

Rozgonyi szerint az sem kedvez az eredményességnek, hogy mindössze 45 perc áll a pedagógus rendelkezésére, így önmagában a más nyelvre átállással és egy valóban életszerű gyakorlat elindításával elmegy a tanóra egyharmada. További probléma, hogy a tanárok gyakran cserélődnek, ahogy az is, hogy túl gyakran a büntetés-jutalmazással próbálnak motiválni. Ezeken túl a családi háttér is nagyban befolyásolja az idegennyelv-oktatás eredményességét: nehéz azt a diákot motiválni, aki nem hoz otthonról a nyelvtudás fontosságát hangsúlyozó hátteret.

Sokszor éri a hazai nyelvoktatást az a kritika, hogy túl későn, 9 évesen kezdik elsajátítani a gyerekek az idegen nyelveket, miközben óvodás korban még gondtalanul és hihetetlenül gyorsan képesek erre. Vannak viszont, akik úgy gondolják, hogy ebben az időszakban a szabad játék a legfontosabb (erről korábban itt írtunk). Az ovis angoltanulással mindenesetre azt az attitűdöt adhatjuk át, hogy az fontos, hasznos, szórakoztató. Végső soron pedig még a statisztikákon is sokat javíthatnánk, ha ez a szemléletmód gyökeret eresztene.