Ami a módszertant illeti, az egyetemeken sem sokkal jobb a helyzet. Hiába mesélik el nagy előadókban a leendő idegennyelvtanároknak a legalkalmasabb technikákat, az egyetemi oktatók maguk sem alkalmazzák a gyakorlatban ezeket az elemeket rendszeresen.
Tovább ront a helyzeten, hogy az eredménytelenség okait csak találgatják, ugyanis az elmúlt tíz évben nem készült olyan kutatás, ami objektíven vizsgálta volna a nyelvtanárok gyakorlatát a közoktatásban – tudtuk meg Rozgonyitól. Mint mondta, nyelvoktatási stratégia és elképzelések voltak ugyan az elmúlt években, de ezek tökéletesen nélkülözték a tényleges szembenézést a helyzettel, vagyis a cselekvési programokat megalapozó kutatásokat. Nincsen valós képünk tehát arról, hogy milyen rutint részesítenek előnyben a tanárok az idegennyelv-tanítás során, ahogy a diákok preferenciáiról és arról sem, hogy mit gondol a szakma a hazai gyakorlatról. A szakember szerint Magyarországon egyszerűen későn ismertük fel, hogy bármikor égetően szükségessé válhat a nyelvismeret. Csak az elmúlt pár évben tapasztalta a saját bőrén a társadalom egy szélesebb rétege, hogy bizony bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy akár csak átmenetileg is, de külföldön kell dolgoznia.
Nem a tanárok felkészültségével és az óraszámmal van a gond – szögezte le Salamon Eszter matematika–angol szakos tanár, az Európai Szülők Egyesületének (EPA) elnöke. Szerinte a helyzet pofonegyszerű: ott beszélnek sokan angolul, ahol nem szinkronizálják a sorozatokat. Mint mondta, az északi országokban tudatos döntés eredménye, hogy az angol nyelvű filmek eredeti változatát vetítik, persze feliratozva. Salamonnal ért egyet a váci angol szakos tanár is, szerinte
