Úgy tűnik eldőlt: a Klik, azaz a magyar iskolahálózatot üzemeltető Klebelsberg Intézményfenntartó Központ a jelenlegi formájában megszűnik. Az Index hírportál ma arról írt, hogy helyét nagyjából hatvan kisebb szervezeti egység, ún. menedzserközpont veszi át, miközben a még önkormányzati kezelésben lévő iskolákat is államosítják.
Bár egy központi szerv megmarad, valószínű, annak már nem Klebelsberg lesz a névadója.
Nos, talán ez jó apropó arra, hogy pár érdekességet a jelenlegi és a majd egy évszázaddal ezelőtti oktatási reformelképzelésekből villanásszerűen összevessünk – természetesen a tudományosság igénye nélkül.
Igen érdekes szövegekkel találkozhat ugyanis az ember, ha a Horthy-korszak oktatáspolitikájáról olvas. A húszas-harmincas évek szakpolitikáját két kiemelkedő személy határozta meg: Klebelsberg Kuno (1922–31), akiről a Fidesz 2012 szeptemberében elnevezte az oktatást központosító hivatalát, és az ellentmondásosabb megítélésű Hóman Bálint (1932–42).
Mégis, aki ezeket a 80-90 éves szakpolitikusi megnyilatkozásokat és döntéseket olvassa, sokszor úgy érezheti, hogy a pedagógusok valamelyik mai kiáltványát betűzi.
Mi Pukli Istvánék Civil Közoktatási Platformjának 12 pontját vettük ebből a szempontból górcső alá. No nem azért, mert az ifjú igazgatót Klebelsberghez hasonlítanánk, hanem mert talán ezek a pontok váltak a leginkább ismertebbé az elégedetlenkedő tanárok követelései közül.
Arra is jó előre fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a hasonlóságok mellett már csak a társadalmi viszonyok különbözősége miatt is rengeteg a különbség (erre cikkünk végén térünk ki röviden). Tehát ez az összevetés igencsak önkényes lesz. Inkább csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy mint megannyi más területen, úgy tűnik, az oktatásban is sok olyan fájdalmas ügy van, amely igen nehezen változik ebben az országban: sokszor régi-régi problémák bukkannak elő újként. Ami a változtathatatlanság elszomorító volta mellett mindenképp érdekesség is.
Lássuk!
Bár Pukliék 1. pontja – miszerint az érettségi vizsgakövetelményeket ne egyik pillanatról másikra, hanem felmenő rendszerben változtassák meg – aktualitás helyzetre reagál, beszédes, hogy ez a fajta erőből rendezés Klebelsbergékben fel sem merült. (A felmenő rendszer azt jelenti, hogy a bevezetett újítások mindig csak az oktatásba újonnan belépőkre vonatkozik: tehát a változás például a soron következő első osztályos gimnazistákat már érinti, de a más rendszerben tanulmányaikat megkezdő másodikosokat még nem.) Az 1924-es középiskolai törvény bevezetése felmenő rendszerben, az 1931–32-es tanévben fejeződött be, hasonlóképpen Hóman reformjaihoz.