2002-től dolgozott a közigazgatásban Osztolykán Ágnes, így látta, hogy a baloldal rossz romapolitikát folytatott. Ezt követően politizált az LMP-ben, amelynek képviselőjeként egy ciklust töltött a parlamentben, majd felhagyott a politizálással. Saját bevallása szerint egy éven keresztül pihent, olvasott, barátaival beszélgetett, majd miután a civil szférába nem engedték vissza („Megkaptam tőlük, hogy te már politikus vagy, ilyet nem lehet, hogy elmentél, aztán visszajönnél.”), az Oktatási Hivatal iskolaelhagyást megoldani hivatott EU-s programján kezdett dolgozni. Az OH projektigazgatóságának bezárását követően is próbált változtatni, ezért igent mondott Balog Zoltán hívására.
Mindezekről a Mandinernek adott interjújában mesélt a csengeri születésű Osztolykán, aki Miskolcon Lakner Zoltánnal és Zárug Péter Farkassal végzett egy évfolyamon, egy évvel azelőtt, hogy G. Fodor Gábor – portrénk róla itt – diplomát szerzett volna ugyanitt a kilencvenes évek végén.
„Felhívtam a figyelmét: egy sor kérdésben nem értünk egyet. »Nem baj. Legalább lesz kivel vitatkozni. Ha meggyőzöl, akkor majd másképp csináljuk.« Ezt válaszolta”
– mesélte a miniszterről Osztolykán Ágnes, aki nem érzi arcvesztésnek, hogy az Emminek dolgozik. Elmondása szerint a szegregációról nem úgy beszélt képviselőként, ahogy kellett volna. „Szegregáció mindig volt. ( ) Az is hiú ábránd, hogy a cigányság levetkőzhető” – jelentette ki az expolitikus.
Úgy véli, társadalmi attitűdváltás nélkül nem lehet felszámolni a szegregációt, amelyet szerinte a szülők csinálnak, akik nem engedik a cigányokkal teli iskolába a gyermeküket. Osztolykán Ágnes elmondta: a szegregáció miatti kötelezettségszegési eljárás megindítása „elégtétel volt a Huszár-telep-ügy miatt”, ahol a görög katolikus egyház szegregált.
Szavait így zárta: „Tényleg fontos, hogy a fehér szülőben ne legyen meg az a nagyon mélyről jövő előítélet, hogy ha sok a cigány gyerek valahol, az biztos rossz. Fontos, hogy ne féljenek a cigányoktól – s ebben, mint mondtam, nekünk, cigány értelmiségieknek is van feladatunk, felelősségünk. Nekünk kell emancipálnunk magunkat. Senki mástól ezt el nem várhatjuk.”
