Azt, hogy szomszédtól vették az áramot, egy ideig a család sem tagadta, azt azonban igen, hogy erről ne tudott volna az érintett, sőt állításuk szerint ő maga ajánlotta fel, hogy főzni és zuhanyozni tudjanak – az ingatlanban korábban ugyanis kikapcsolták a villanyt. A jogvédők szerint márciusban az alpolgármester azt ígérte, Jériéknek semmiképpen sem kell elhagyniuk a lakást, ha minden feltételt teljesítenek. Ezek közül pedig egyetlen maradt hátra: a villanyóra átírása. Ezt azonban azért nem tudtak elintézni, mert a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ Zrt. sokáig nem volt hajlandó kiadni az igazolást, amire az ügyintézéshez lett volna szükség. Amikor végül a dokumentumot sikerült beszerezni, az érintettek a tartozás elismerése mellett megkötötték a szolgáltatásvásárlási szerződést. Ám az önkormányzat álláspontja szerint „aki nem működik együtt, erőszakos lakásfoglaló, nem tartja be a közösségi együttélés szabályait, lopja a közműveket, annak megkezdi kilakoltatását”.
Jéri Jánosné fia méltatlankodva figyelte, milyen sokan gyűltek össze, hogy végignézzék „szégyenüket”. Arról beszélt, néhány éven belül már egyetlen cigány sem lakik majd a környéken. Kiderült, hogy Dombrádon élő nővére tavaly áprilisban felajánlotta, átvállalja a család tartozását, de a közelmúltban meghalt. Jéri Jánosné feketébe öltözve álldogált a szemeteszacskóba csomagolt holmijai között, és könnyezve nézte, amint egykori otthonuk bejáratát és ablakát befalazzák. A gyerekes pár a Magyar Máltai Szeretetszolgálat befogadóközpontjába kerül, az özvegy ideiglenesen idősek otthonában marad, beteg fiát pedig átmenetileg vidéki rokonok veszik magukhoz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!