Hallotta, azt mondják, loptam az áramat magától? Azért a virágaimra majd vigyáz, amíg visszajövök értük? – kérdezte tegnap szomszédjától Jéri Jánosné, amikor megérkeztek a végrehajtók, hogy kilakoltassák. A megszólított férfi, aki éppen kutyasétáltatásra indult, így kényszerből lett tanúja a jelenetnek, biccentett. „Hallottam, mesélted már – mondta. – Majd beviszem magamhoz a növényeket” – fűzte még hozzá.
Frissen vakolt homlokzatával a Magdolna utca 12. alatt található lakóház elüt az utcán sorakozó többi ingatlantól. Az épület egyike volt a Magdolna negyed szociális programban felújított úgynevezett krízisházaknak. Tavalyelőtt szeptemberben a rendőrség és a Terrorelhárítási Központ munkatársai közösen csaptak le itt egy kábítószer-kereskedő bandára. Az akciófilmbe illő jelenetre azonban tegnap semmi sem utalt. Bár voltak rendőrök, unottan vagy feszengve várták, hogy befejezzék munkájukat a végrehajtók. A napfényes udvaron újságírók gyűltek össze, hogy meghallgassák a Közöd Civil Társaság képviselőit, akik védelmükbe vették a kilakoltatás előtt álló kilencfős családot. Tíz órára úgynevezett esetismertető konferenciát hirdettek meg, amelyre hiába hívták el a kerületi önkormányzat képviselőit, tizenegykor pedig megkezdődött az ingatlan kiürítése és lezárása. A 37 négyzetméteres lakásban Jéri Jánosné, egy idős rokkantnyugdíjas és két felnőtt fia, valamint egyik fiának párja és öt gyermekük lakott. A legkisebb három-, a legidősebb tizenhét éves. Jéri Jánosné másik, negyvenöt éves fia anyja elmondása szerint skizofrén.
A jogvédőknek és az önkormányzatnak természetesen egészen más véleményük van arról, ki felelős a kialakult helyzetért. Annyi bizonyos, a család majdnem egymillió forint tartozást halmozott fel az önkormányzattal szemben, ezért 2013-ban felmondták velük a bérleti szerződést. Idén Sára Botond alpolgármesternél jártak, aki felajánlotta, hogy az önkormányzat részletfizetési megállapodást köt a családdal, és a tartozás egy részét el is engedi nekik. Cserébe annyit kért, hogy működjenek együtt velük, a család azonban „átverte őket”. Nemrég ugyanis arra derült fény, hogy Jériék lopták az áramot.
Azt, hogy szomszédtól vették az áramot, egy ideig a család sem tagadta, azt azonban igen, hogy erről ne tudott volna az érintett, sőt állításuk szerint ő maga ajánlotta fel, hogy főzni és zuhanyozni tudjanak – az ingatlanban korábban ugyanis kikapcsolták a villanyt. A jogvédők szerint márciusban az alpolgármester azt ígérte, Jériéknek semmiképpen sem kell elhagyniuk a lakást, ha minden feltételt teljesítenek. Ezek közül pedig egyetlen maradt hátra: a villanyóra átírása. Ezt azonban azért nem tudtak elintézni, mert a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ Zrt. sokáig nem volt hajlandó kiadni az igazolást, amire az ügyintézéshez lett volna szükség. Amikor végül a dokumentumot sikerült beszerezni, az érintettek a tartozás elismerése mellett megkötötték a szolgáltatásvásárlási szerződést. Ám az önkormányzat álláspontja szerint „aki nem működik együtt, erőszakos lakásfoglaló, nem tartja be a közösségi együttélés szabályait, lopja a közműveket, annak megkezdi kilakoltatását”.
Jéri Jánosné fia méltatlankodva figyelte, milyen sokan gyűltek össze, hogy végignézzék „szégyenüket”. Arról beszélt, néhány éven belül már egyetlen cigány sem lakik majd a környéken. Kiderült, hogy Dombrádon élő nővére tavaly áprilisban felajánlotta, átvállalja a család tartozását, de a közelmúltban meghalt. Jéri Jánosné feketébe öltözve álldogált a szemeteszacskóba csomagolt holmijai között, és könnyezve nézte, amint egykori otthonuk bejáratát és ablakát befalazzák. A gyerekes pár a Magyar Máltai Szeretetszolgálat befogadóközpontjába kerül, az özvegy ideiglenesen idősek otthonában marad, beteg fiát pedig átmenetileg vidéki rokonok veszik magukhoz.
