A legmagasabb állami kitüntetést az államfő a Sándor-palotában Kövér László, az Országgyűlés elnöke jelenlétében adta át.
A Szent István-rend hazánk legmagasabb kitüntetése, amelyet csak azok érdemelhetnek ki, akik „sokszorosan beteljesítették tehetségük ígéretét, akik a mérce fölé nőttek, és ezzel másoknak is új mértéket adtak” – fogalmazott a köztársasági elnök. Hozzátette: „nemzetünk kiválóságai ők, akik világraszólót alkottak”.
A köztársasági elnök a díjazottakról azt mondta, hogy ismerik a tehetséggel járó felelősség súlyát, és bármilyen messze jártak is, érezték, hogy Magyarországhoz, a magyar hazához tartoznak. Hozzáfűzte: munkájukkal, művészetükkel örömet szereznek, vigasztalnak és reményt nyújtanak, így lett tehetségük nemcsak magányos erény, hanem közösségi érték.
Az államfő Marton Évát, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas operaénekest méltatva azt mondta: „énekhangja hamar messzire hallatszott Budapestről”, és a zeneirodalom legvágyottabb szerepei úgy illettek rá, mintha a zenetörténet nagyjai neki írták volna azokat.
Marton Éva következetes, pihenést nem ismerő munkával lett a világ elismert drámai szopránja – hangsúlyozta. Úgy vélte, amikor ma növendékeit kíséri e gyönyörű, mégis nagyon nehéz pálya kezdetén, személyes példáján taníthatja a szorgalom, az alkalmazkodni tudás, az örökös gyakorlás és a feladat iránti alázat fontosságát.
Áder János megköszönte az operaénekesnek, hogy a világjárásából újra és újra hazatért, és hangjával, tekintélyével, szakmai tudásával, kultúraszervező energiájával, oktatói elkötelezettségével már évek óta itthon van.
A köztársasági elnök Makkai Ádám kétszeres Kossuth-díjas költőt, nyelvészt, műfordítót méltatva kiemelte: úgy lett világpolgár, hogy közben „féltőn óvta hűségét az anyanyelvhez”.
Bár a nyelv határait kutatóként angolul feszegette és angolul tanított, örök szerelme maradt a verselés magyarul – mutatott rá. Úgy fogalmazott, Makkai Ádám „a feje tetejére állította a műfordítás öröknek hitt törvényszerűségét”, hogy magyarról nem lehet jól fordítani idegen nyelvre.
A csodaszarvas nyomában című, angolul és magyarul napvilágot látott antológia egyszerre kimagasló szellemi teljesítmény és hűségeskü a hazához – mondta.
Áder János köszönetét fejezte ki Makkai Ádámnak, amiért „a nyelvészek tudományos alaposságával és a költők érzékenységével láttatja, milyen érték az írott szó”, és hivatásának tekinti, hogy a nyelv által hidat építsen a népek között.
A felolvasott kitüntetési határozat szerint Marton Éva „a magyar klasszikus zeneművészet rangját erősítő páratlan nemzetközi pályafutása során nyújtott elsöprő sikerű címszerepei, a világ legrangosabb színpadain ünnepelt világsztárok kiváló partnereként évtizedeken át színre vitt emlékezetes alakításai, művészetének lenyomatát őrző nagy hatású felvételei, valamint az újabb énekművész-nemzedékek felkészítését odaadóan szolgáló művésztanári munkája, illetve a magyar művészeti közéletet gazdagító tevékenysége elismeréseként” kapta meg a kitüntetést.
Makkai Ádám „a magyar kultúra nemzetközi megismertetését és jó hírnevének erősítését szolgáló elkötelezett tevékenysége, főként saját fordításában A csodaszarvas nyomában címmel angol nyelven megjelent monumentális magyar versgyűjtemény kiadása érdekében végzett munkája, valamint a világ számos jeles egyetemén folytatott és nagyra becsült oktatói, illetve páratlan költői, műfordítói és világszerte elismert nyelvészeti tudományos pályája elismeréseként” vehette át a kitüntetést.
A Sándor-palotában tartott ünnepségen mások mellett jelen volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöki jogokat gyakorló elnökhelyettese, Darák Péter, a Kúria elnöke, valamint Erdő Péter bíboros és Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa.
A legmagasabb magyar állami kitüntetés a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb, különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál. A kitüntetést 2013 óta augusztus 20-án adományozza a köztársasági elnök.
Döbbenettel, meghatódottsággal és nagy örömmel fogadta Marton Éva operaénekes a Magyar Szent István Rendet. A művész elmondta, három nagy pilléren nyugszik életútja, amely a mai napig töretlen. A férjével való megismerkedés és a családalapítás mellett fontos időszaka volt pályájának, amikor 1972-ben elhagyta Magyarországot és a frankfurti operához szerződött, ahol megalapozta a nagy munkákat az elkövetkező éveket. Ennél erősebb a harmadik pillér, amikor 2005-ben visszatért Magyarországra tanítani, hogy a Zeneakadémián átadja tudását, élet- és szakmai tapasztalatát a növendékeknek, részt vegyen a zenei életben, az újabb énekesek nevelésében, a kulturális életben.
„Ez egy lépcsőzetesen felépített életpálya volt” – mutatott rá, hozzátéve: a karrier szót nem szívesen használja, de tudatosan, meggondoltan, 5-6 évvel előre gondolkoztak mindketten a férjével. Mint mondta, annak ellenére, hogy nem áll már színpadra, még sok szép dolgot tud tenni. A háttérben dolgozik, onnan próbál irányítani, segíteni, szervezni, és nagyon szeret tanítani.
A közeljövő eseményeiről, terveiről szólva elmondta: szeptember 19. és 25. között rendezik meg a Zeneakadémián a II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyt, amelyre gyönyörű hangú és minden hangfajt képviselő énekesek jelentkeztek. Ezt követően mesterkurzust tart szeptember 26. és 28. között.
Október végén a Magyar Művészeti Akadémián (MMA) Bartók-mesterkurzust tart, és szintén a Pesti Vigadó ad otthont a november 9-i hangversenynek, amelyen Bartók-dalokat adnak elő. Emellett felhívta a figyelmet a Liszt Ferenc és gróf Széchényi Imre dalait bemutató estre is, amely a Zeneakadémián lesz.
Százszázalékos meglepetés
„Úgy érzem, hogy távol töltött éveim tudását sikerült a szülőföldem javára fordítanom” – hangsúlyozta Makkai Ádám költő, író, műfordító, nyelvész, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzora.
„Bevallom, hogy százszázalékos meglepetés volt a kitüntetés, akárcsak előtte a Kossuth-nagydíj” – fogalmazott Makkai Ádám. Arra a kérdésre, hogy pályafutása mely oldalára, tudományos-oktatói, fordítói vagy költői munkásságára büszke a leginkább, azt válaszolta: pályafutása különböző szeletei összefüggnek egymással, egymást segítik.
„42 éven keresztül oktattam az Egyesült Államok egyetemein, de Malajziában, Szingapúrban, Hongkongban, Kínában is huzamosabb ideig vendégprofesszor voltam. Mint nyelvész megismerkedhettem az angol nyelv mélyebb rétegeivel, sajátosságaival, és ez az affinitás feltétlenül segítségemre volt az idegen nyelvű költészet nüánszainak megértésénél, amelyeket a magyar versek angolra való fordításánál hasznosíthattam” – mondta.
Makkai Ádám felidézte azt is, hogy doktori disszertációja az angol nyelv idiómarendszeréről szólt, a témában írt Dictionary of American Idioms című szótára 1975-től öt kiadást ért meg, és máig is kapható az Egyesült Államokban, kiadták Kínában, Tajvanon, Bulgáriában, az 1980-as években Magyarországon, valamint lefordították japánra is. 1965-ben részt vett a napjainkban is működő Linguistic Association of Canada and the United States (LACUS) nyelvészeti társaság alapításában, amelynek nemzetközi tagsága lehetőséget adott a különböző nyelvek sajátosságainak részletes elemzéséhez.
Mint fogalmazott, költőként verseiben és szonettciklusaiban ellentétes oldalról kísérelt meg megszólaltatni egy-egy témát. „A fordítással is így vagyok: ha egy verset, mint például József Attila Születésnapomra című remekművét angolul kellett visszaadni, a magaméval együtt a vers hét fordítását közöltem más-más szerzőtől” – jegyezte meg.
Művei közül kiemelte az általa szerkesztett In Quest of the Miracle Stag: The Poetry of Hungary című kétrészes, egyenként több mint ezeroldalas antológiát, amelyben minden fontos magyar költemény és szerző helyet kapott az Ómagyar Mária-siralomtól a tavaly elhunyt Juhász Ferencig.
„Úgy érzem, hogy minden eddigi munkásságom, beleértve a saját verses köteteimet is, felkészülés volt ehhez a nagy munkához” –hangsúlyozta az antológiával kapcsolatban, amely magyarul A csodaszarvas nyomában: A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából címmel jelent meg. Hozzáfűzte: a londoni The Times Literary Supplement cikkírója, az irodalmi Nobel-díjas Seamus Heaney 1997-ben „vízözönszerű kinyilatkoztatást” látott az antológiában, amely „egy nagyjából ismeretlen irodalmat mutatott be angol nyelvterületen¨.
Makkai Ádám elmondása szerint „jó húsz évi” munka fekszik a két kötetben, amelyet munkatársaival együtt a feladat jelentőségének tudatában, hazaszeretetből, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül valósított meg. „Ez az, amit becsülettel le tudok tenni a magyar nép asztalára. Úgy érzem, hogy távol töltött éveim tudását sikerült a szülőföldem javára fordítanom” – fogalmazott Makkai Ádám, aki elárulta azt is: jelenleg önéletírásán dolgozik, amelynek nagyjából a felénél tart.
„Még fél év vagy egy év, és mehet a lektorhoz” – fűzte hozzá a 80 éves szerző.
