„Az elit a tőke szolgájává vált”

Róna Péter és Hossó Andrea beszélgetésének fő témája Nagy-Britannia uniós kilépése és a migráció volt.

– A bevándorlási kérdés egy metafora: bár ez lett a kilépési kampány fő motívuma, a mélyben sokkal komolyabb ellenérzés húzódik – mondta Róna Péter. Szerinte a brit társadalom nincs megelégedve az unióval. Úgy vélte, a brit elit nem akarja „elmismásolni” a kilépést, mert egyre világosabban látják, hogy az Európai Unióval komoly bajok vannak, rosszul működik, és ezeket a gondokat a brüsszeli vezetők képtelenek kezelni. – Vagyis Nagy-Britanniának nem érdeke maradni – állapította meg. A közgazdász arra is kitért: az angolok nagyon komoly lelki, kulturális szálakkal kötődnek az angol ajkú országokhoz, és az unióból való kilépéssel ezeket a szálakat megerősíthetik. Ennek szemléltetésére fölidézett egy példát még az unióba való belépésük előttről, amikor komoly vita folyt arról, hogyan vesznek majd új-zélandi vajat, ha tagjai lesznek a közösségnek.

Hossó Andrea egyetértett vitapartnerével abban, hogy a brit elit „beleáll” a brexitbe, hiszen komoly gazdasági, politikai érdekei is ütköztek az unióban, ugyanakkor magát a népszavazást nem írták volna ki, ha tudják, hogy a távozásra szavazók lesznek többen. A kilépési tárgyalások szerinte azért sem kezdődtek még meg, mert Theresa May brit miniszterelnöknek „jó a totojázás”, ugyanis „erős pozícióból akar indítani”. (May közben a hétvégén felvázolta a kilépés tervezett forgatókönyvét.) Abban is egyetértett Róna Péterrel, hogy a referendum valójában nem a migrációról szólt: az embereknek elegük lett az unióból. Még a félelemkampány sem használt, amellyel próbálták őket elriasztani attól, hogy a kilépésre voksoljanak. Hossó fölidézte: 2-3 millióval többen mentek el szavazni, mint a legutóbbi általános választásra. A fölmérések szerint az uniópártiak 63 százaléka a gazdasági szempontokat, 3 százaléka az Egyesült Királyság szuverenitását tartotta a legfontosabbnak, míg a kilépéspártiaknál ez pont fordítva volt: 3 százalékukat motiválták gazdasági megfontolások, 57 százalékukat viszont hazájuk szuverenitása. – Vagyis nem az osztálykülönbségek mentén volt megosztott a brit társadalom, hanem aszerint, hogy ki kozmopolita, és kinek fontos hazája függetlensége – hangsúlyozta Hossó Andrea.

Róna Péter a brexit okai között említette, hogy napjainkra a szolidaritás gondolata háttérbe szorult, „az elit a tőke szolgájává vált”. Kifejtette: az unió fölszámolta a közös értékek, a közös jó szolgálatát, és már csak azt tekinti jónak, ami versenyképes, ami nagy anyagi megtérülést hoz. – Az ember már nem ember, hanem humántőke – fogalmazott. Hozzátette: az unió világa a munka helyett a tőke rendszerére lett kiépítve. Ebben a rendszerben az embert már csak az érdekli mindenben, mi az ő haszna, „mi az ő százaléka”.

– A brit társadalom nem kér abból a tőkekultúrából, amit az unió létrehozott – vélte Róna. Szerinte a britek politikai filozófiája, államelmélete is radikálisan eltér a kontinentálistól, ez is szerepet játszhatott a kiválásban. – Miközben az európai gondolkodás a hatalom abszolutizálásától nem tud megszabadulni – lásd: Orbán Viktor –, addig a brit politikai filozófia szerint csak az Isten az abszolút – fogalmazott Róna Péter. Azt is megjegyezte: Anglia mindig vonakodó EU-tag volt, „mindig nyavalygott, mindig csikorgott ez a tagság”.

A tőkével szembeni elégedetlenség Hossó Andrea szerint máshol is jelentkezik. Kiemelte: korábban volt egy egyezség a tőke és a munkaerő között, ám a politikai vezetés a Szovjetunió összeomlása után úgy érezte, a „kesztyűs kéz” helyett jöhet a washingtoni konszenzuson alapuló, kőkemény neoliberalizmus. Példaként említette, hogy az unióhoz korábban csatlakozó Spanyolország még a szolidaritás jegyében komoly gazdaságfejlesztési segítséget kapott, ám ebből az újabb belépők, köztük Magyarország, már nem részesült.

Gazdasági katasztrófaként jellemezte hazánk belépését az unióba. Mint mondta, a legrosszabb időpontban, hihetetlenül kedvezőtlen feltételekkel lettünk EU-tagok. – Közép-Európában kísérlet sem történt az „emberarcú kapitalizmus” megteremtésére, és erre Magyarország esete a legjobb példa – fogalmazott Hossó Andrea. Rámutatott: egyfajta félgyarmati szerkezet alakult ki nálunk, gazdaságunk a külföldi tőkétől és „transzferektől” függ, normális polgári társadalom sem jött létre. Majd a brexithez visszakanyarodva arról beszélt: eddig úgy tűnt, az unió mindig csak bővülni fog, ám a brexit „rést ütött a páncélba”, és komoly törés, hogy a világ ötödik legnagyobb gazdasági hatalma mondta azt, eddig és ne tovább.

Abban egyetértett Rónával, hogy az unióban egyre többen lázadoznak a brüsszeli modell ellen, ám szerinte a brit elitet nem politikai filozófiai megfontolások, hanem ugyanúgy hatalmi szempontok vezérlik, mint más országok vezetőit. Idézett egy spanyol elemzést, amely azt taglalja, hogyan használhatná ki Spanyolország „a felbomlóban lévő unióban” a maga hasznára a brexitet. Ennek kapcsán Hossó Andrea kiemelte: Magyarországnak is föl kellene mérnie, milyen lehetőségeink vannak, ha az EU valóban „véglegesen meggyengült”; hogyan lehetne ezt a történelmi lehetőséget kihasználni hazánk életképtelen gazdasági szerkezetével, torz társadalmi viszonyaival. Ehhez azonosítani kellene a számunkra kedvezőtlen tényezőket, és a hozzánk hasonló feltételekkel csatlakozókkal együtt kérni kéne a csatlakozási feltételek újratárgyalását. Hossó itt külön kiemelte a termőföld ügyét.

Róna Péter szerint Magyarország érdeke, hogy a lehető legszorosabban csatlakozzon a közép-európai, elsősorban a német ipari zónához. Úgy vélte, Orbánnak igaza van abban, hogy itt, Közép-Európában van az unió igazi ipari ereje. – Ha csatlakozni tudnánk ehhez az ipari maghoz, és elmozdulnánk a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítása felé, az jó pálya lehetne az országnak. Ehhez azonban a politikai gondolkodásunkon változtatni kellene, az oktatás és a képzés radikális átalakítására van szükség, szemben azzal az intézményi rombolással, ami jelenleg folyik – hangsúlyozta. A keleti nyitás komolytalanságát szemléltetendő Róna azt mondta: Putyin Oroszországa „egy katasztrófa, egy agyrém”, és Erdogan Törökországa is nevetséges. Megjegyezte: az orosz gazdaság ma kisebb, mint a komoly válsággal küzdő olasz. Egy felmérésre hivatkozva pedig azt közölte: ha marad a jelenlegi alacsony olajár, akkor az orosz devizatartalékok 2018 végére kimerülnek, Oroszország tönkremegy.

Abban egyetértett vitapartnerével Hossó Andrea, hogy minimális hozzáadott értékű termékeket gyártunk, és hazánk gyakorlatilag egy „összeszerelő ország”. Ám csak az olcsó munkaerővel nem lehetünk versenyképesek, hiszen az rengeteg más tényezőtől függ, például a korrupciótól. Ezután arról beszélt, hogyan jutottunk ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Fölidézte, a rendszerváltáskor a Világbank sokkterápiájával gyakorlatilag letarolták a magyar gyártókapacitást, a gazdaságpolitikát pedig átadták a külföldi tőkének, hogy jöjjön ide, és csináljon szabadpiacot. Ám szinte semmilyen feltételt nem szabtak az idetelepülő tőkének. Szerinte a megoldás, hogy új feltételeket kell kidolgozni. Hossó Andrea egyetlen olyan kormányzati politikusról, Becsey Zsolt fideszes államtitkárról tud, aki próbálta elérni a magyar beszállítók arányának növelését – el is távolították posztjáról.

Róna Péter ugyanakkor azt hangsúlyozta: azért volt kudarcos az uniós csatlakozásunk, mert – szemben például a lengyelekkel – nem fogalmaztuk meg világosan az elvárásainkat. Hossó szerint sem mondtuk meg, mit akarunk, ám ha megmondjuk, Nyugatról akkor sem lett volna szándék ezek figyelembevételére. – Megmondták nekünk: „nincs külön út”. A magyar politikai elitet pedig az „abszolút szolgalelkűség” vezérelte – tette hozzá. Ezzel szemben Róna Péter azt állította, nagyon magas szellemi színvonalú szervezetekről van szó, amelyeknek igenis érdekük a másik fél érdekeinek a tisztelete. Itt Lukács Csaba közbekérdezett: akár a profitja árán is? Mire Róna igennel felelt. Szerinte nem a Nyugat, hanem a mi hibánk, hogy főként alacsony hozzáadott értékű munkákat végzünk: ezt mi ajánlottuk föl, miután nincs magas hozzáadott érték előállítására képes munkaerőnk.

Róna szerint hazánknak nem érdeke az unióból való kilépés, mert nem életképes a gazdaságunk. Hossó viszont megjegyezte: ha így mennek tovább a dolgok, akkor megfontolhatjuk a kilépést, de most ennek nincs realitása, még ha a szívünk néha ezt diktálná is. Róna Péter hangsúlyozta: az a legbosszantóbb, hogy a magyarok föl tudnának zárkózni, ám olyan intézményrendszer jött létre 1989 után, amely nem alkalmas arra, hogy teret adjon a magyarokban megbúvó alkotóképességnek. Ez az intézményrendszer önkényes, lassú, nem kiszámítható, a szabályokat állandóan változtatja. Példaként említette a devizahitelezést, amelybe az elhibázott gazdaságpolitika belehajszolta az embereket, majd jogrendszerünk – amely a társadalom helyett a hatalmat szolgálja – képtelen volt ezt kezelni. Ehhez kapcsolódva Hossó Andrea a szolidaritás hiányát emelte ki: szerinte a társadalom széttöredezett, nem képes összefogni, legyen szó devizahitelesekről, Malévről, gazdákról, ha pedig alakulna valamiféle civil összefogás, azt a hatalom villámgyorsan megtorpedózza.

A kvótanépszavazás kapcsán komoly véleménykülönbség alakult ki a két szakértő között. Hossó Andrea azt ecsetelte: a referendum alapvetően szükségtelen volt, hiszen alaptörvénybe lehetett volna emelni a betelepítés tiltását, és akkor nem lett volna szükség a propagandacélokat szolgáló, figyelemelterelést célzó kampányra. Ám hazánkra most már komoly külföldi figyelem vetül, ezért a kisebbik rossz az, ha elmegy az ember szavazni. Kiemelte: nem szabad ide betelepíteni migránsokat. Úgy vélte, az unió szándékosan nem akarja kezelni a migránsáradatot: egyrészt gazdasági okokból, másrészt meg akarják bontani a nemzetállamok szövetét, át akarja alakítani a társadalmakat.

Róna szerint viszont nem szabad elmenni a népszavazásra, csupán 1290 ember betelepítéséről van szó, minden más magyarázat „beteges képzelődés”. Azt állította: az iszlám mélységes válságban van, ők a legnagyobb áldozatai a tudomány és a technika fejlődésének, és „dehogy akarnak ők ide betörni”. A népszavazás a magyar társadalom asszimilációs képességéről szól: miután az első világháború óta az asszimilációinkat (cigányok, zsidók) elbuktuk, a csoportos iszlám bevándorlás „idegösszeomlást” okoz. Bár egy államnak tudnia kellene kezelni egy ilyen helyzetet, azt Róna Péter elismerte, minden országnak joga van eldönteni, kit akar beengedni.