Csepeli voksok: „mert nem akarom, hogy felrobbantsanak”

Apokaliptikus jövőtől rettegnek, akik nemmel voksoltak a mai referendumon. Csepel utcáit jártuk.

„Mert nem akarom, hogy felrobbantsanak, és hogy aztán még meg is erőszakoljanak” – ezzel a morbid képpel foglalta össze lapunknak a válaszát Szilvia, akit Csepelen, a Szent Imre térnél kérdeztünk arról, miért döntött úgy, hogy részt vesz a kvótareferendumon. A nő egyértelműsítette is a válaszát: ahonnan a migránsok jönnek, ott mindig is ezt tették az emberek, így ha befogadnánk őket, ugyanott folytatnák, ahol abbahagyták. Ezért benne fel sem merült, hogy otthon maradjon, sőt mindenkit arra buzdított a barátai közül, hogy igenis el kell menni, és nemmel kell szavazni.

Vasárnap kora délelőtt Csepel még csendes. Nincsenek kinn az utcákon annyian, mint hétköznap, a II. Rákóczi Ferenc úton sem látunk sok embert. Majd Szabó Szabolccsal, az Együtt politikusával találkozunk, aki 2014-ben megnyerte a választásokat, így ő ma Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője. A politikus úgy látja, hogy a csepeliek többségét nem érdekli a népszavazási kérdés, de elutasítják a kormány gyűlöletkeltő kampányát is. Mint mondja, ezt teszik ők is, így inkább ételt osztanak a rászorulóknak. És valóban, az utcáról is érezni a készülő ebéd illatát: múltkor száz adagot osztottak, most is ennyi vendégre számítanak.

A Csete Balázs utca környéke már jóval mozgalmasabb: több iskola is van erre, így nem nehéz olyan embert találni, aki szavazott. Két idős hölgyet kérdezünk, akik arra kérnek, hogy ne említsük a nevüket. Ők már elmentek szavazni – mint mondják, ugyan nincs olyan családtagjuk, akit a migránsok veszélyeztetnének, de akkor is fontosnak tartották, hogy elmenjenek szavazni. „Isten őrizzen, hogy ide is jöjjenek” – veti fel most az idősebbik, aki szerint Magyarországnak igenis van félnivalója, hiszen láthatjuk, hogyan viselkednek a migránsok Európában: nem hajlandók beilleszkedni, így maradjanak csak ott, ahol vannak.

Majd a fiatalabb veszi át a szót: Csepelen már egyébként is nagy baj van a közbiztonsággal, esténként például itt, a padon már le sem lehet ülni egyedül, csak akkor, ha egyszerre többen jönnek le. Azt mondja: mindez Tóth Mihály volt szocialista polgármesternek tulajdonítható, aki annak idején befogadta ide azokat, akiket Budapest központjából kitelepítettek. Így ide legkevésbé a migránsok hiányoznak – mondja.

Az üzletsor előtt egyre többen lesznek. Egy kisebb társasághoz megyünk oda, amelynek tagjai éppen cigarettáznak. Ők is voltak már szavazni, egyikük Árpád, a másik István néven mutatkozik be, de hozzáteszi, hogy Csepelen mindenki úgy ismeri őt, hogy „a Pityke”, írjuk csak így a nevét.

Pityke bele is kezd: nem akarják, hogy betelepüljenek a migránsok, mert az egy más világ, ahonnan ők jönnek. Ha orvosok vagy tanárok lennének, akkor még jöhetnének, de ez nem így van, inkább szakmunkások jönnek, akikből Pityke szerint már van éppen elég. „Ezek értéktelen emberek” – mondja a férfi, aki szerint a migránsok csak rabolnának, fosztogatnának, és megerőszakolnák a lányokat. Ezért az ő megoldása az lenne, hogy mindenkit vissza kellene küldeni oda, ahonnan jött, hiszen őket is küldték azok, akiknek az a céljuk, hogy „gallyra tegyék Európát”.

A férfi meglehetősen optimista, így biztos abban, hogy meglesz a kellő számú szavazat ahhoz, hogy a népszavazás érvényes legyen. „Nehogy azt hidd, sokan lusták” – szólal meg most Árpád, aki szerint egyáltalán nem biztos, hogy elegen mennek el szavazni. Mint mondja, sok magyar még száz métert sem tenne meg ezért.

Nem kell sokáig keresgélnünk, hogy más véleményt is halljunk: Ferenc is elment szavazni, csakhogy ő ezt egészen sajátosan tette. Majd előhúzza a zsebéből a szavazólapjának a letépett alsó részét, és büszkén mutatja nekünk.

A férfi azt mondja, azért ment el szavazni, mert 1990 óta minden választáson ott volt, most sem akarta megbontani a kontinuitást. Ugyanakkor szándékosan érvénytelenül szavazott, mert nagyon elege lett abból, hogy „hülyének nézik a szavazókat”, de abból is, hogy szerencsétlen emberek ellen uszítanak. „A keresztény egyháztól azt tanultam, hogy segíteni kell a bajbajutottaknak, nem pedig hátat fordítani nekik” – mondja Ferenc, aki szerint egy ilyen horderejű problémát, mint a migráció, nem Európából dezertáló magatartással kell kezelni, hanem úgy, hogy közös megoldást keresünk. „Most úgy teszünk, mint aki árvízkor csak a saját házát védi, és nem megy ki a gátra” – hangsúlyozta.

S hogy miért döntött a férfi úgy, hogy az igen és a nem beikszelése helyett inkább letépi a szavazólap alját és elhozza? Ferenc válasza egészen egyszerű. Segíteni akart a szavazatszámlálóknak, hogy egyértelmű legyen nekik is: érvénytelen a szavazata.