Hiába hiányzik 22 ezer informatikus a magyar munkaerőpiacról, jövőre alig több mint 8700 fő szakképesítését fogja csak támogatni az állam az informatikai ágazatban. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) 2017/2018-as tanévre vonatkozó szakmaszerkezeti döntése alapján lapunk által készített összesítésből kiderül az is, hogy a minisztérium csak korlátozottan kívánja támogatni a szoftverfejlesztők képzését országszerte, Bács-Kiskun megyében pedig egyáltalán nem. Ez azért meglepő, mert a Világgazdaság szeptemberi cikke szerint a szoftverfejlesztőknél már a junior pozícióban jellemzően bruttó 410 ezer forint körül alakulnak a bérek, a ranglétrán feljebb lépegetve már 600–900 ezer között mozognak fizetések, a vezető állásokban pedig jellemzően havi 1,1 milliót lehet keresni. Az NGM szintén csak korlátozott számban tervezi támogatni például a gazdasági informatikus vagy az informatikairendszer-üzemeltető képzéseket, míg aki web- vagy mobilalkalmazás-fejlesztést tanulna, azt több megyében egyáltalán nem támogatják.
Hasonló a helyzet az eladók szakképesítésével is: ott is csak korlátozott keretszám után hajlandó támogatást fizetni az állam. Pedig nemrégiben arról lehetett olvasni: a súlyos munkaerőhiány miatt a Lidl már 304 ezer forint fölötti bruttó fizetési ajánlattal keresett főpénztárost több boltjába. A kormányzat az olyan, a vendéglátóiparban elengedhetetlen képzéseket sem kívánja korlátlanul támogatni, mint amilyen a szakács vagy a pincér. Ami ennél is meglepőbb: a korlátozott támogatás a balatoni megyékre is érvényes, holott a szakképzett dolgozók hiánya már akkora, hogy az negatív hatással volt az idei bevételekre is. Egy augusztusi szezonértékelő fórumon a dél-balatoni kereskedelmi és vendéglátó vállalkozások arról számoltak be: a szeszélyes időjárás és a krónikus munkaerőhiány miatt forgalmuk a parti sávban átlagosan 15–30, a parttól távolabb öt százalékkal csökkent tavalyhoz képest.
A korlátozottan támogatott szakképesítés azt jelenti: a szakképző iskola fenntartója korlátozott keretszámok alapján jogosult költségvetési hozzájárulásra. Ezzel szemben a támogatott szakképesítés esetén korlátozás nélkül lehet diákokat beiskolázni, mindegyikük után jár finanszírozás. A harmadik kategóriát a nem támogatott szakképesítések jelentik, ezek után egyáltalán nem fizet az állam költségvetési hozzájárulást.
Annak ellenére, hogy a kórházakban is egyre nagyobb az ápolóhiány, az e típusú képzések támogatása is korlátozott országszerte öt megye kivételével. Hasonló a helyzet a gyakorló ápoló, a gyakorló mentőápoló, a csecsemő- és gyermekápoló vagy a szociális gondozó és ápoló szakma esetében is.
Korábban egyébként élesen bírálta az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete a szakmaszerkezeti döntés rendszerét, és eltörlését kérte a szaktárcától. A szervezet leszögezte, a jelenlegi rendszer nehézkes, sok adminisztratív szereplőt igénylő, költséges eszköz, amely a szakképzést jelen formájában nemhogy rugalmasabbá tenné, de távolabb sodorja a gazdasági és a munkaerőpiaci mechanizmusok hatásaitól. Szerintük az elmúlt évek bebizonyították, hogy ennek meghatározásához nem állnak rendelkezésre megbízható munkaerőpiaci előrejelzések, ráadásul a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ezzel kapcsolatos tanulmányai sem megalapozottak. Az egyesület példaként a 2013-as tanulmányt elemezte, amely állításuk szerint a működő vállalkozások mindössze 0,4 százalékának megkérdezése alapján született. Ráadásul az elért vállalkozások 15,2 százaléka, azaz 428 cég egyáltalán nem válaszolt arra a kérdésre, hogy négy év múlva várhatóan milyen szakképesítésű munkaerőt kíván alkalmazni. Az adatfelvételek során a vállalkozások 98 százalékát adó 20 fő alatti mikro- és kisvállalkozások nem képezték a kutatás célcsoportját, a nagyobb nemzetgazdasági jelentőségű szolgáltatóipar alul volt súlyozva a felmérésben, és a közszféra munkaerő-piaci kereslete is hiányzott a kutatásból.
