A TEK akciójának köze lehet a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) tevékenységéhez. A Kisalföld írt arról először, hogy a vélt elkövető Gy. I., aki információink szerint a hungarista szervezet vezetője. A Wikipédián található adatok szerint Gy. I. azt állítja magáról: az 1956-os forradalom után börtönbe került, ahol a nyilas rabtársakon keresztül megismerkedett a nemzetiszocializmus és a hungarizmus eszmeiségével. 1989-ben Győrben megalapította a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportokat. A nemzetiszocializmus eszmeiségének terjesztése miatt tagtársaival együtt azonnal perbe fogták és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A per lezárulta után szervezete nevét 1992. november 29-ével Magyar Nemzeti Arcvonalra változtatta.
Gy. I. és csoportja használta először a rendszerváltás után nagy nyilvánosság előtt az árpádsávos zászlót, amikor 1992. október 23-án kifütyülték Göncz Árpádot. A hungarista mozgalom vezetését Henney Árpád 1980-as halálával a szintén alapító tag Tatár Imre vette át. Tatár még életében egyfajta társelnöki rendszert alakított ki az 1990-es években a mozgalom élén. A három társelnök Gy. I., Szabó Albert (Világnemzeti Népuralmista Párt) és Ekrem-Kemál György (Kommunizmus Üldözötteinek Szövetsége) voltak.
Megpróbálták legalizálni a szervezetet és 1994-ben Magyar Hungarista Mozgalom néven pártot alapítottak, ám öt hónapon belül feloszlatták magukat, és még abban az évben Magyar Népjóléti Szövetség néven formálódtak újra. Ez a párt 1998-ra gyakorlatilag teljesen szétesett, hivatalosan pedig 2000-ben szűnt meg. Tatár 1995-ös halála után Gy. I. egyeduralomra tört, és a társelnöki rendszert semmisnek nyilvánítva kinevezte magát a hungarizmus és a hungarista mozgalom egyedüli vezetőjének. 1997 februárjában csoportjával megszervezte az első Becsület Napja felvonulást.
Az Athena Intézet oldalán az áll a szervezetről, hogy MNA Magyarország egyik legnagyobb és legszervezettebb félkatonai gyűlöletcsoportja. A szervezet erősen hierarchikus felépítéssel rendelkezik. Ez a hierarchia alapvetően két részre osztható. Az Arcvonalhoz, azaz a belső csoporthoz tartozók alkotják a csoport „elitjét”, míg az Akciócsoportok tagjai csak a szervezet perifériáját jelentik és az MNA ideológiai megalapozásában sem vesznek részt. A csaknem húsz éve tevékeny szervezet a magyar extrémizmus egyik főszereplője, központi feladatot lát el más gyűlöletcsoportok félkatonai kiképzésében. Célja a fegyveres harcokra való felkészülés, amit propagandája is jól érzékeltet: egy, a csoport által készített kisfilm amerikai katonák lemészárlását mutatja be és dicsőíti a gyilkosság elkövetőit.
A Magyar Nemzet Onlinenak sikerült elérni Tálos Lőrincet, az Athéna Intézet korábbi munkatársát, aki néhány évvel ezelőtt Gy. I. -vel készített interjút. A beszélgetésre így emlékezett vissza: „Amikor megszólítottam a házának a kertjében, paranoidnak tűnő érveléssel arról kezdett beszélni, hogy nem nyilatkozik, mert a média elferdíti majd, amit mond. Aztán összefüggéstelenül másfél órán keresztül beszélt, az össze-vissza mondatokból pedig kirajzolódott a Magyar Nemzeti Arcvonal működése.” Sokat elárul a katonai kiképzésekre vonatkozó egyik alaptételük: „buzik, zsidók, cigányok kizárva”. A feltételezett tettes akkori nyilatkozatából szó szerinti részletet közlünk cikkünk végén.
2009-ben a Kisalföld arról számolt be, hogy a szervezet bőny-szőlőhegyi táborában német neonácik fegyveres kiképzése folyt, igaz ezt GY. I. cáfolta a lapnak.
Az MNA egyik tagja lehetett az a férfi is, akit a TEK 2015-ben tartóztatott le. A hatóságok két férfiról közöltek információkat, akiket a 2015 november végi razziák során tartóztattak le. A TEK közlése szerint egy lehallgatott telefonhívás alapján fogták el őket, ahol állítólag az egyik kormánytag meggyilkolásáról és a kormány megdöntéséről beszéltek. A razzia során a TEK valóban talált náluk automata lőfegyvereket, lőszert és hangtompítókat is.
„Nem, nem mondom, hogy nem vagyunk mi antiszemiták, zsidó barátunk is van, szó sincs róla. Nem szeretjük a zsidókat. Ez teljesen tény, ők se szeretnek minket. Miért szeressük őket és ők miért szeressenek minket? Ez nem egy kérdés, nincs okuk rá. Na de, antiszemiták nem vagyunk több okból, de a legfontosabbat azért elmondom, az antiszemitizmus, az antikommunizmus vagy akármilyen anti-dolog az abból áll, hogy az az illető, aki ezt vállalja, hogy én antiakármi vagyok annak az élete abból áll, hogy azt a valamit az élete központjába teszi és állandóan azzal szemben fejti ki a tevékenységet. Tehát nem csak, nem az, hogy túlértékeli mert a (…) nem lehet túlértékelni, hanem hogy olyat tesz meg az élete tárgyává, ami neki nem jó, ami neki rossz. Tehát a gyűlölete tárgyát teszi meg központi témává. Ebből mi adódik? Az, hogy a zsidógyűlölet az egy rettenetesen negatív – erről már volt ugye szó – érzés. Engem magam is képes megölni a gyűlölet akkor is, ha a gyűlöletem tárgya mondjuk tényleg, a viselkedéséből is sok minden más miatt rászolgált azokra a dolgokra. Akkor se vagyok hajlandó gyűlölködni, mert nem akarom magamat tönkretenni. Az én derűs, normális, tiszta szép világképemet nem akarom egy ilyen gyűlölködő, ilyen magamba forduló és fortyogó indulatokkal megmérgezni. Hát ezért ez az antiszemitizmus el van utasítva, nem fogadjuk el. El van intézve, mondtam róluk ezt is, azt is, ők is... nem foglalkozok ezzel a kérdéssel különösebben. Az én világom, megpróbálom őket kizárni, ők az ő világukból minket kizárnak, ugye. Néha megeresztünk egymás felé olyan dolgokat, ami, amit talán nem kellene, de ez mindig kölcsönös, aztán el van intézve. Azok, akik ilyen nagy antiszemiták vagy vagy antifasiszták vagy antiakármik ugye, antikommunisták, ezek nagyon, nagyon, hát nem mondom azt, hogy primitív emberek, de mondjuk azt, hogy inkább unintelligens emberek. Mert egy nagy egészből egy kis szeletet kiemelnek, azt teszik meg maguknak egésszé, és teljes erőből gyűlölködnek és nem látják meg az egészet. Látom én nagyon jól. Na most, hogy ne ilyen önfényezésnek, meg öndícséretnek de nálunk, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik az az óhéber nyelvet is beszéli. Az óhéber nyelvet is beszéli. Mi pontosan látjuk a zsidóságnak a dolgait. Itt vannak olyan vélemények, amelyeket azért nem hozunk nyilvánosságra, mert a zsidósággal kapcsolatban – antiszemitizmusnál tartunk – mert, ha még azt is nyilvánosságra hoznánk akkor már holnaptól kezdve már nem csak pontok lennénk, hanem mittudomén, akármi más is. Tehát, mi látjuk azt, hogy ott mi van”.
