Tovább bimbózik a kormányzati szóvirág

A kormány szerint szükség van a tagállamok „érzékenységét kezelő” szabadkereskedelmi megállapodásra.

Érdekes változásokon megy át az ország szuverenitásának megőrzéséért elkötelezett kormányzat hozzáállása a szabadkereskedelmi egyezményekhez. Az Egyesült Államokkal kötendő egyezmény (TTIP) pillanatnyilag lekerült a napirendről, nem úgy a kanadai változat, a CETA, amelyet sokan a TTIP előszobájának tekintenek. Már csak azért is, mert a Kanadában jelen lévő amerikai cégek már ezen keresztül is beszivároghatnának az öreg kontinensre.

A kérdésben a magyar kabinet először a szokásos harcias modort vette fel, majd szép lassan változni kezdett az álláspont, persze a kvótás népszavazás kampánya idején a vitatott ügyet igyekeztek minél inkább a színfalak mögött tartani. Már csak azért is, mert – mint arra már sokan rámutattak – a CETA (és a TTIP) támogatása fontos diplomáciai lépés lehet, főként ha Budapest tényleg javítani akarja kapcsolatait az egyezmények iránt elkötelezett Angela Merkel német kancellárral. (Akinek, mint a legnagyobb európai gazdaság irányítójának, nem kis beleszólása van a közös források elosztásába.) Azért akadt, aki már a népszavazás előtt kibeszélt a rendszerből. Mikola István még szeptember 26-án közös fórumot tartott Cecilia Malmströmmel, az Európai Bizottság kereskedelempolitikai biztosával a Budapesti Gazdasági Egyetemen, ahol leszögezte: Magyarországnak szüksége van szabadkereskedelmi megállapodásokra, hogy ne szoruljon ki a világ egy piacáról sem. Ne feledjük, Mikola a Külgazdasági és Külügyminisztérium nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára.

Belső körökből tudni lehet, a kormánypárt politikusai erősen megosztottak a kérdésben, a külügyi tárca képviselőit és Lázár János kancelláriaminisztert az egyezmény hívei között tartják számon, az ellenzők között „régi vágású” fideszeseket találunk, Kövér Lászlót, Turi-Kovács Bélát, Bencsik Jánost. A két oldal közti erőviszonyokról pedig mindenkinek lehetnek elképzelései…

Csakhogy! A CETA és a TTIP ügye sokkal nagyobb visszhangot kapott, mint az az átlag szakpolitikai viták idején megszokott. Aligha meglepő, a kommentárok és az eddigi európai közvélemény-kutatások alapján a többség elutasítja az egyezmény aláírását. Különösen kínosan érintheti a politikai vezetést, hogy a képviselők közül többen is kiszivárogtatták: a CETA támogatását maga Orbán Viktor facsarta ki a frakcióból, pedig a többség inkább ellenezte. (Főként a megfellebbezhetetlen választott bíróságok léte jelentette kockázatok miatt.)

Hétfői hír szerint a kormány fel is hatalmazta a külgazdasági és külügyminisztert „az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény szövegének – a megerősítés fenntartásával történő – végleges megállapítására”. Ezt pedig magyarra fordítva úgy értelmezhetjük, hogy kéznyújtásnyira kerültünk a szignálástól – igaz, ezt több uniós tagállam inkább blokkolná a maga részéről. Kedd kora délutánig tovább bimbózott a kormányzati szóvirág: „Magyarország érdeke, hogy az Európai Unió versenyképes tudjon maradni az új világgazdasági helyzetben, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a tagállamok érzékenységét kezelő szabadkereskedelmi megállapodás jöjjön létre Kanadával” – fogalmazott az MTI tudósítása szerint Szijjártó Péter az uniós tagországok kül- és kereskedelmi minisztereinek luxemburgi tanácskozását követően. A „tagállamok érzékenységét” alighanem az „kezelné”, ha az egyezményt úgy, ahogy van, elfelejtenék, vagy legalábbis lényegi elemeket vennének ki belőle. A gmo-mentesség szavatolása mindenképpen ilyen cél, ám a már említett választott bíróságok működése mellett nincs arra garancia, hogy a gazdasági érdeksérelem miatt pert indító tengerentúli cégek ne tudnák akár ezen a területen is érvényesíteni érdekeiket. Nem állíthatjuk, hogy Kanadában vagy akár az Egyesült Államokban kizárólag rossz és egészségkárosító termékeket állítanak elő és hogy minden élelmiszerük génmanipulált összetevőket tartalmaz, arra viszont hitelesnek tűnő számítások születtek, hogy az európai gazdaság megsínylené az egyezmény megkötését. De legyen igaza bármelyik félnek, az biztos, hogy az egyezmény részleteiről nem folyt valódi szakmai vita idehaza. Ahogyan ez már megszokott.

Szijjártó szerint „Európának részesévé kell válnia a világkereskedelmi folyamatoknak. Ha az unió nem képes szabadkereskedelmi megállapodásokat kötni, akkor az Európai Unió végleg lemarad a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági versenyben, ami Magyarországra is rendkívül negatív hatással lenne”.

Akik ugyanezt hirdetik, azok Amerikából jöttek, híres mesterségük a manipuláció. Immár nincs új a Nap alatt.