A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonában álló cég busás haszna több tételből áll össze. Egyrészt abból is van bevételük, ha a munkáltatók megveszik az Erzsébet-utalványokat, ekkor ugyanis a forgalmazó az igényelt összegen túl két százalék szolgáltatási díjat is felszámol. Az elfogadóhelyeknek pedig még többet kell fizetniük, mert amikor valódi pénzre váltják az utalványokat, öt százalékot levonnak tőlük beváltási díj címen. Ezenfelül 1500 forint elfogadóhelyi díjat is fizetniük kell, amely fedezi az üzletre kikerülő matrica díját, a nyilvántartással kapcsolatos költségeket s a központi honlapon való, marketing célú megjelenítés ellenértékét.
Miután több mint 58 ezer helyen lehet Erzsébet-utalványokkal fizetni, az ebből származó bevétel tavaly elérte a 87 millió forintot.
Ezek a tételek már önmagukban is 10 milliárdos nagyságrendű bevételt jelentenek, miután egy átlagos évben bőven 100 milliárd forint feletti értékben bocsátanak ki Erzsébet-utalványokat. A 2015-ös évben például már több mint 140 milliárd forintért vásároltak utalványokat a munkáltatók, ami azt jelenti, hogy az ötszázalékos díjból 7,2 milliárd forint, míg a 2 százalékos díjból 2,9 milliárd forint bevétele volt az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt.-nek.
A fenti tételek nagyjából meg is jelennek az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. 2015-ös beszámolójában, amely 10 milliárdos árbevételt tüntetett fel. Az utalványozási piacra rálátó forrásaink szerint azonban a programnak a fentieken kívül további bevétellehetőségei is vannak. Nagy tételt jelenthet például a befolyó pénzek forgatásából eredő haszon.
Az üdülésre fordítható utalványokat ugyanis inkább a nyáron használják fel, így az elfogadóhelyek – a csúcsidőszak után – gyakran csak augusztusban és szeptemberben szeretnék valódi pénzre váltani a szelvényeket. A munkáltatók azonban havi bontásban fizetnek az Erzsébet Utalványforgalmazónak, így nagyon jelentős összeg parkolhat januártól augusztusig a cég számláján. Ezt a pénzt egyébként legálisan fektethetnék be, miután a program célja a fenntarthatóság is, így a mindenkori vezető joggal hivatkozhatna arra, hogy ő csak fialtatta a pénzt, értékvesztés pedig nem történt. Az Erzsébet-utalványok elődjénél, az üdülési csekkeknél az ebből származó haszon több milliárd forintot tett ki, azt azonban nem tudni, hogy jelenleg mekkora ez az összeg, miután az erre irányuló érdeklődésünkre nem válaszoltak.
A fentiek mellett tiszta haszonként jelenhetnek meg a be nem váltott Erzsébet-utalványok, információink szerint ugyanis a kibocsátott utalványok nagyjából 10 százalékát nem használják fel az emberek a lejáratig. Ennek legtöbbször az az oka, hogy az utalványokat sokan nem tekintik valódi pénznek, és emiatt kevésbé is vigyáznak rájuk. Ez a tétel – az említett 10 százalékos becslésnél maradva – 10–14 milliárd forintot is jelenthet, de ha az üdülésre ugyancsak lehetőséget adó Szép-kártyákat vesszük figyelembe, és egyszázalékos aránnyal számolunk, akkor szintén milliárdos nagyságrendről beszélhetünk. Pontos számok azonban nem ismertek, miután – egy korábbi adatkérésről szóló bírósági ítélet szerint – az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. pénzügyei – a hivatalos beszámolókon túl – nem számítanak publikus adatnak.
Az Erzsébet-programban állami támogatásokból, valamint az MNÜA ráfordításaiból a négy év alatt összesen 600 ezer ember, köztük 400 ezer gyerek üdülhetett.
