Játék az egészséggel: így trükköznek a cégek

A jól hangzó ígéretek milliárdokat hoznak a kasszába, ha ügyesek, a cégek büntetlenül megúszhatják.

Amikor az ember ezeket a határozatokat böngészi, egy valami biztosan feltűnik: hogy a tavalyi évben bírságolt cégek jellemzően 2013 és 2015 között elkövetett stiklikért kaptak büntetést. Ez több dologból adódik, és csak az egyik az, hogy a reklámokat alapvetően mindig az első megjelenés időpontjától kezdődően, többéves időtartamot lefedve vizsgálják. A másik az, hogy az ügyek feltárása igencsak időigényes: gyakran sokáig tart az adatok beszerzése, szükség van pontosító információkra, műsorszolgáltatók, lapkiadók megkeresésére, más hatóságok, szakértők bevonására.

Mint azt Grimm Krisztinától, a GVH Fogyasztóvédelmi Irodájának vezetőjétől megtudtuk, az eljárások átlagosan nagyjából egy év alatt zárulnak le, jellemzően ennyi idő kell ahhoz, hogy a hatóság döntése megszülessen. Addig zajlik a macska-egér harc: az eljárást lassíthatja például, ha időközben más lesz a cég képviselője, változik a székhelye. Ugyan az elérhetőség megszűnését jelzik a cégbíróságnak, de a gond az, hogy abban a pillanatban, amint ilyesmi történik, a korábban feladott levelek célt tévesztenek, a hatóságnak már mással kell kommunikálnia. A cégeknek pedig jogukban áll akárhányszor székhelyet vagy éppen vezetőt cserélni, függetlenül attól, hogy ezzel nyújtják a fogócskát.

Azt sem tiltja semmi, hogy másik vállalkozás vigye tovább a már büntetett cég szolgáltatásához kísértetiesen hasonlító tevékenységet, mint ahogyan az a Bajor Imrét is kezelő áldoktor esetében történt. Varghát a versenyhivatal tévéműsorokban és reklámokban szereplő megtévesztő állítások miatt maximális, 12 millió forintos bírsággal sújtotta, amit még be sem fizetett, ugyanis a döntés miatt bírósághoz fordult. Az ügy tehát még nem zárult le, viszont a cég adószámát felfüggesztették, így tevékenységét nem folytathatja. Az már más kérdés, hogy fiai hasonló üzleteket visznek, csak éppen szolidabban reklámozzák azokat. Az pedig nem számít, hogy ismertségükhöz mennyit tett hozzá az apai cég korábbi kétes hírverése.

Az ellen általánosságban sem lehet tenni semmit, hogy valakik más vállalkozások korábbi kommunikációjából hasznot húzzanak: esetükben a GVH már csak akkor vizsgálódhat, ha ők maguk is vétenek, esetleg bizonyítható, hogy a korábbi kommunikációban is érdekeltek voltak. Illetve akkor sem feltétlenül, ugyanis a versenyhivatal csak akkor léphet, ha az ügynek van versenyjogi vonatkozása – ami a gyakorlatban nem jelent mást, mint hogy az adott cég több újságban vagy nagyobb televízióban szabálytalankodik, vagy éppen országos, esetleg több megyét lefedő rádiócsatornán népszerűsíti kétes módon termékeit. Önmagában azzal, hogy valaki egy-egy honlapon fényezi magát, tevékenységéhez pedig nem köthető nagyobb árbevétel, maximum egy-egy megyei kormányhivatal figyelmét lehet fölkelteni. Abból pedig túlzottan nagy bírság aligha kerekedhet ki.

Ugyan ismertségükben más ügyek nemigen érhetnek Vargha nyomába, de azért tavaly is volt jó pár olyan döntése a versenyhivatalnak, amelyben jelentős bírságot szabtak ki sérülékeny fogyasztókkal játszó cégekre. Egy vállalkozás például MLM-rendszerben forgalmazott olyan kozmetikumokat, amelyeknek bizony megalapozatlanul tulajdonítottak gyógyhatást, egészségre gyakorolt jótékony hatást. A csodatevő tusfürdőkkel, testápolókkal, testpermetekkel, samponokkal, szájápolókkal és arckrémekkel foglalkozó cég tavalyelőtt csaknem 6 milliárd forintos árbevételre tett szert, amihez képest a GVH elsőre hatalmasnak tűnő, mintegy 40 milliós büntetése már nem is annyira brutális. A hatóság a termékeket gyártó külföldi céget ugyancsak bírsággal sújtotta, a kettő együtt 90 millió forintot tett ki. Az ugyanakkor kérdés, hogy az összeg behajtása sima ügy-e, egyrészt mert a cég mérlege szerint a vállalkozás csúnyán el van adósodva, másrészt mert a hatósági döntés miatt a bírósághoz is fordultak, amíg pedig az le nem zárul, bírságot sem kell fizetniük. Jelzésértékű az is, hogy a külföldi cég a hatósági eljárás során egyetlenegyszer sem tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, így kérdés, bírságot mennyire szeret fizetni.

A reklámokkal trükköző cégek a diabéteszes betegeket is eléggé kedvelik, tavaly két olyan vállalkozásra is lecsapott a GVH, amely őket akarta megtéveszteni. Egyikük azzal népszerűsítette élelmiszerként forgalmazott termékét, hogy az alkalmas a cukorbetegség tüneteinek kezelése, általában véve pedig jó hatású az egészségre és a közérzetre. A tavalyelőtt 23 milliós bevételre szert tevő cég maximális bírságot kapott, ami esetében 2,3 millió forintot jelentett. A vizsgálat szerint a vállalatnak egyedül a termék kendermag- és krómtartalmára vonatkozó állításai nem voltak jogsértőek, azok ugyanis, noha nem a cukorbetegség kapcsán, de összhangban voltak az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság állításaival. Viszont ettől függetlenül csúnyán pórul járhatott volna az a diabéteszes beteg, aki hisz az ígéreteknek és ne adj isten kizárólag erre a termékre hagyatkozik.

Olyan cukorbetegre utazó társaság is a hatóság látókörébe került tavaly, amely televíziós reklámfilmjeiben megtévesztően hirdette azt, hogy termékei – lábkrémek, testápolókrémek és krémtusfürdők – cukorbetegeknek ajánlottak. A vállalkozás, amelyet 10 milliós bírsággal sújtottak, nem kevesebbet állított, mint hogy portékái alkalmasak a diabétesz tünetei közé tartozó bőrszárazság és annak szövődményei – sebes, repedezett, fekélyes bőr – kialakulásának megelőzésére és kezelésére. Ez a kijelentés már csak amiatt is veszélyes, mert a cukorbetegség egyik legsúlyosabb szövődménye valóban a diabéteszes láb, ami elhanyagolva akár amputációt is szükségessé tehet – egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mivel és hogyan kezelik. És itt merül föl az a kérdés, hogy a versenyhatósági lépéseken túl milyen következménye lesz annak, ha valaki ilyen ígéretekkel téveszt meg olyan betegeket, akik emiatt egyéb terápiákat akár el is hanyagolhatnak. Mert gyakorlatilag semmilyen.

Hogy nem csak a sarlatánok és az élelmiszereknek, illetve kozmetikumoknak megalapozatlan gyógyhatást tulajdonító vállalkozások játszanak hirdetéseikkel, jól mutatja, hogy tavaly a GVH három gyógyszergyártóra is lecsapott. A Merck például azért kapott 150 milliós bírságot, mert egyik vény nélkül kapható, gyógyszerként nyilvántartott krémjét hirdette úgy több mint egy éven keresztül, hogy a terméket gyógyszerész ajánlotta. Ezt ugyanakkor csak a patikában álló egészségügyi szakember tehetné meg, amennyiben ez a szakmai meggyőződése – reklámokban nem mondhat ilyet gyógyszerész, ahogyan nem tehet ilyet tudós, orvos, sőt még ismert embert sem. Ennek oka egyszerűen az, hogy a betegek hajlamosak előnyben részesíteni olyan termékeket, amelyeket szakemberek ajánlanak, reklámoknál viszont nincs szó arról, hogy a véleményt formálók önzetlenül tennék ezt.

Ugyancsak túllőtt a célon a Sager Pharma, amely fájdalomcsillapítóját reklámozta azzal, hogy az azonnal működésbe lép, holott szó sincs arról, hogy az rögvest hatna – mindezért a cégnek 10 millió forintot kellett betolnia a hatóság kasszájába. A Pfizer a kisgyerekes családokat célozta olyan tévé- és mozireklámokkal, plakátokkal és szórólapokkal, amelyek azt sugallták: kicsiknek szánt vitaminkészítményük alkalmas a kiegyensúlyozott, változatos étrend kiváltására. Ez a gondatlanság 50 milliójába került a cégnek. Azt pedig vélhetően csak a marketingesek tudják kiszámolni, hogy a tavalyelőtt 28 milliárd forintos árbevételt termelő vállalatnak megérte-e büntetést rizikózni amiatt, hogy a szülőkre ilyen reklámokkal próbáljon hatni – miközben arra azért ügyel, hogy portékájára apró betűvel ráírja: egyetlen étrend-kiegészítő, így terméke sem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

A gyógyszercégek a bírságokat – amelyeknek kiszabásakor a GVH számol a reklámozás költségével, illetve az elért árbevétellel – befizették, beleértve az utóbbit is, függetlenül attól, hogy az ellen jogorvoslattal éltek. Összességében tehát jól látszik, hogy ha az árbevétel reklámok általi növeléséről van szó, mindenki hajlamos túlzásokba esni. Különbség inkább csak abban van, hogy melyik cég mennyire messzire megy el.