Kérdéses Lattmann Tamás támogatottsága az MSZP-ben

Az MSZP kitart Botka mellett, a baloldal szereplői elutasítóan reagáltak a jogász bejelentkezésére.

A baloldal szereplői a Magyar Nemzet megkeresésére vagy elutasítóan, vagy a konkrétumokat mellőzve reagáltak Lattmann Tamás bejelentkezésére. Nyakó István, az MSZP sajtófőnöke úgy fogalmazott, egy általuk is nagyon nagyra becsült, kitűnő szakemberről van szó, de a szocialista párt országos elnöksége már döntött. Botka Lászlót támogatják és ajánlják a demokratikus oldal és a magyar közvélemény figyelmébe, ő a párt miniszterelnök-jelöltje. A DK még ennyire sem volt konkrét, mert – mint írták – tartják magukat ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt nem beszélnek az ellenzéki tárgyalásokról, az esetleges jelöltekről és az együttműködés módjáról. Vagyis nem kommentálják Lattmann Tamás esetleges jelöltségét, ahogy korábban Botka Lászlónál sem mondtak érdemben semmit. Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke szintén csak annyit közölt szűkszavúan, hogy nem kommentálja a hírt. Az LMP, ahogy a baloldali „összeborulást”, úgy a mostani bejelentkezést is élesen elutasítja. Szél Bernadett társelnök azt mondta, nem is kaptak megkeresést, hogy támogassák Lattmann Tamást, de ha állítanak miniszterelnök-jelöltet, az LMP-s lesz.

A baloldal eddigi legemlékezetesebb kasztingja 2009-ben zajlott. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök lemondása után egyre-másra jelentek meg a nevek, ki lehetne esélyes a kormányfőjelöltségre. Felmerült akkor Surányi György volt jegybankelnök, Glatz Ferenc akadémikus, Vértes András, a GKI Gazdaságkutató elnöke, Takács János, az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója, de még Bokros Lajos korábbi pénzügyminiszter is. A szinte bohózatba fulladó keresgélés végén Bajnai Gordon lett a befutó, akit támogatott a szocialista párt és az SZDSZ is.

Négy évvel később, 2013-ban más típusú harc zajlott a miniszterelnök-jelöltségért: akkor Bajnai Gordon, illetve az akkori MSZP-elnök Mesterházy Attila feszült egymásnak. Végül a szocialista politikus szerezte meg a miniszterelnök-jelöltséget a baloldali együttműködés élén. Ez a konstrukció a választásokon valamivel több mint 25 százalékra volt elég.

Juhász Attila, a Political Capital ügyvezető igazgatója:

– Egyelőre nem vehető komolyan Lattmann Tamás mint miniszterelnök-jelölt. Ennek több oka is van. Egyrészt saját maga is nyilatkozta, hogy afféle felhívásként értelmezhető a nyilatkozata, másrészt pedig nincs mögötte olyan szervezet, amilyenre egy ilyen feladathoz szüksége lenne. Harmadrészt azt is ki kell emelni, hogy a sajtóban időnként szerepel ugyan mint szakértő, mint nemzetközi jogász, és civil kezdeményezéseknek is az élére állt, de a választópolgárok körében az ismertsége rendkívül alacsony. Vagyis a média számára érdekes lehet a bejelentkezése, de abban a közegben, ahol igazán számít, az ellenzéki szavazók körében nem valószínű, hogy ez a hír túl komoly visszhangot kelt. Ha Lattmann Tamás mégis komolyan gondolja, hogy el akar indulni, nagy feladat előtt áll, hiszen fel kell építenie magát politikusként. (K. M.)

Kiszelly Zoltán politológus:

– Önjelöltnek tekinthető Lattmann Tamás. Bejelentkezése nem is előzmények nélküli, hiszen korábban már látszottak politikai szárnybontogatásai, például a „rendszerbontó népszavazásnál”. Nyilván a személyében alkalmas jelöltről van szó, de az nagyon fontos, hogy jogászként elméleti szakember, így pedig nincs döntési tapasztalata. Nem határozott még emberek sorsáról, és attól, hogy valaki jó jogász, még nem biztos, hogy jó politikai döntéshozó is. Valószínűleg a párton kívül álló embereket szeretné majd megszólítani, de volt már olyan ember a politikában, aki kívülről jött: Medgyessy Péternek hívták, és Gyurcsány Ferenc meg is puccsolta. Könnyen elképzelhető az is, hogy ez a mostani bejelentkezés kasztingot indít el a baloldalon. Hiszen a szintén önjelölt Botka László és Lattmann Tamás után más civil szervezetek is dönthetnek úgy, hogy saját jelöltet állítanak. (K. M.)