Olajozottabb a téli hajléktalanellátás

Együttműködőbbek a hatóságok és a járókelők, de így sem tökéletes a rendszer. Jó szándékkal is árthatunk.

Tényleg egyre együttműködőbbek a rendőrök és a közterület-felügyelők is, segítik a szociális munkásokat – mondta el lapunknak Orbán Miklós, A Város Mindenkié (AVM) mozgalom aktivistája, hozzátéve, ennek köszönhetően szerencsére nem tud arról, hogy kihűlés miatt valaki életét vesztette volna. Ő maga egy átmeneti szálláson lakik, innen jár dolgozni – ez a harmadik lépcső a hajléktalanellátásban.

De azokat is megérti, akik nem akarnak részesülni a „fapadosabb” kategóriákból: a rendes éjjeli menedékhelyeken még saját ágyuk, szekrényük lehet a bentlakóknak, de a krízisszállókon gyakran csak egy matrac jut nekik, zsúfoltság, esetenként nem túl higiénikus állapotok és a lopás is keserítheti az életüket, ezért inkább az utcán maradnak – mondta Orbán. Ilyenkor nem sokat tehetnek az AVM-esek sem, más lehetőség híján próbálnak felszólalni az aluljárók, pályaudvarok éjszakai bezárása ellen, hogy mégis legyen valamiféle fedél a fejük felett.

Az aluljárózás tényleg bevett túlélési stratégia a „notórius utcások” körében: itt, illetve a nem lakáscélú építményekben is fagypont fölött van a hőmérséklet, ha többen vannak, összebújva is melegíthetik egymást a fedél nélküliek – mondta a Menhely Alapítvány elnöke. Aknai Zoltán hozzátette: napi huszonnégy órában rója az utakat az alapítvány krízisautója, éppen az ilyen helyzetbe került emberek begyűjtése céljából.

Aknai elmondta: jelenleg 90 százalékos az éjjeli menedékhelyek telítettsége. Morva is úgy látja, van elég férőhely, de ezen belül több speciális kellene. Egyrészt az idősebbeknek és a pszichiátriai betegeknek kellenének számukra kialakított férőhelyek, másrészt az ellátásból kiszorulóknak kellene több olyan hely, ahol nem szabnak szigorú feltételeket. Ilyen a Rimaszombati úti kollégium aulája, ami ilyenkor krízisszállóként működik – itt például ha ittasak is, megadják az életmentő befogadást a fedél nélkülieknek.

Morva hangsúlyozta a bejelentők kulcsszerepét. Őket a máltaiak diszpécserei arra is sokszor megkérik, próbáljanak szóba elegyedni a hajléktalannak vélt emberrel, vagy laikus szemmel mérjék fel az illető állapotát, így kiderítve, a szeretetszolgálat vagy a mentők tudják-e jobban ellátni a rászorulót. A beszélgetésnek emellett fontos szerepe van abban is, hogy az illetőt helyben maradásra bírják a szolgálat kiérkezéséig.