Fiktív ősökkel házalhat a családfakutató

Sok százezer forintért kínálnak a szakma szerint kétes eredetű nemzetségtáblákat a megrendelőknek.

Még rosszabbul járt egy másik károsult: Seres Hajnalka hobbikutatók segítségével kereste őseit, majd idő hiányában fordult a pécsiekhez, akiknek két részletben 198 ezer forintot fizetett ki. A cég két hónap múlva küldte a kész családfát, kiegészítve a megrendelő és ismerősei által időközben feltárt adatokkal. Egy családfa és szkennelt születési anyakönyvek szerepeltek a küldeményben, kinyomtatva – ám időközben Seres Hajnalka magánúton kért információi is befutottak, amelyek ellentmondtak a cég adatainak. A vállalkozás eleinte elismerte a hibákat, és helyesbítést ígért, azóta azonban hárít és sumákol – mondja a károsult, aki házassági anyakönyvek kikérése után még több hamis adatra bukkant a kapott anyagban.

Egy neve elhallgatását kérő harmadik károsultat „csak” 50 ezer forinttal húztak le elmondása szerint: ő az apai nagyapja megkeresésére adott megbízást a pécsieknek, akik az átutalás után eltűntek. A megrendelő leveleire időhúzásba és kifárasztásba kezdtek: előbb előkerítették a kért nagyapa helyett az állítólagos dédapát, értetlenkedtek, már elküldött adatokat kértek újra, végül borsos felárért felajánlották, hogy elvégzik az eredetileg megrendelt kutatást.

Hidvéghy Norbert lapunknak elmondta: a kutatók rendszerint más dokumentumokkal – a születési mellett házassági és halálozási anyakönyvekkel – támasztják alá kutatási eredményeiket, hiszen hitelesen a sok névazonosság miatt házassági vagy halotti anyakönyvek nélkül nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy a megtalált személyek azonosak a keresett ősökkel. Persze a mormon egyház által üzemeltetett FamilySearch.org oldalról kimásolhatók korban hasonló, találomra kiválasztott személyek adatai, amihez lehet csatolni az illetők keresztelési anyakönyvi nyomtatványait – a házasságiakat vagy a halottiakat nem, ezek ugyanis nem találhatók meg semmilyen netes adatbázisban, hanem mindenképpen költséges helyszíni kutatást igényelnek. Ezt is megspórolhatta a pécsi cég a kutató szerint, nyilvános adatbázisokból hozzáférhető adatok alapján önkényesen összeházasítva fiktív ősöket. Egy ilyen csomag előállítása legfeljebb két-három napos munka, ezért kérnek el több százezer forintot. Legalábbis erre utal a nagyapját rá vonatkozó információk nélkül kereső károsult esete, akinél valószínűleg a cég dédapajelöltje sem biztos, hogy igazi Hidvéghy Norbert szerint: beszédes, hogy a megbízó egyébként nem ritka vezetéknevére rákeresve a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület adatbázisának első találata éppen a „dédapa” adatait tartalmazza.

Az adatok véletlenszerűségét látszik alátámasztani, hogy pécsi levéltári forrásaink szerint a cég munkatársainak nagy része be sincs iratkozva az intézménybe, ahonnan a valós anyakönyvekhez a legkönnyebben hozzáférhetne – ezt egyébként Mészáros Ádám, a szintén pécsi Múltvadász nevű cég családfakutatója is megerősítette, aki színét sem látta a levéltárban a Családfakutatók Csapata embereinek. Ami a munkatársakat illeti, az Opten cégadatai szerint egyébként a Családfakutatók Csapatát működtető cég, a Pexter.net Kft. – amely a végrehajtás miatt felszámolás alatt álló Első Magyar Családfakutató Kft.-től örökölte meg Mester János ügyvezető-tulajdonossal a csapatot – nulla alkalmazottal dolgoztat, miközben honlapjuk mostanra kiürített „Csapatunk” menüpontja alatt korábban 18 munkatárs szerepelt. A honlapon megtalálható volt egy amerikai családfakutató szervezet bizonyítványa is, a washingtoni Board for Certification of Genealogists honlapján azonban nyoma sincs Mesteréknek.

Természetesen megkerestük Mester Jánost is, aki hárította az ügyfelek panaszait. Mint mondta, a két céget valójában „összevonták”, amikor pedig a felszámolásról kérdeztük, közölte, hogy az Első Magyar Családfakutató Kft.-ből ők már kiszálltak. A pexter.net-es lefoglalások ügyeit szerinte „hozták magukkal” egy korábbi cégből, de egy ügyvédi csapatuk dolgozik rajtuk. Ami az alkalmazottakat illeti, a csapat tagjait vállalkozókként foglalkoztatják, kivéve az irodavezetőt, aki állítása szerint – és a cégnyilvántartás adataival szemben – be van jelentve. A munkatársak azért nincsenek beiratkozva a levéltárba, mert többségüknek „nem volt rá szüksége”, a megrendelői panaszokat pedig mindig megnyugtatóan lezárták. Az ügyvezető szerint ők egyébként minden esetben csatolják a halotti és házassági dokumentumokat, ha vannak; de ha nem bizonyítható az ős kiléte, akkor lezárják a kutatást – állította. A végrehajtási ügyekről később annyit írt e-mailben: azok magántermészetű ügyek, nincs közük a cég jelenlegi tevékenységéhez.

– Óriási a csalók felelőssége – mondta lapunknak Mészáros Ádám. – A családfakutatás bizalmi munka, a megrendelő beengedi a kutatót gyakorlatilag az intim szférájába. Ezért nemcsak anyagi károkat okoz, ha valaki visszaél ezzel a bizalommal, és nemcsak a szakma hírnevét rontja, hanem súlyos erkölcsi vétséget is elkövet – tette hozzá.