Fiktív ősökkel házalhat a családfakutató

Sok százezer forintért kínálnak a szakma szerint kétes eredetű nemzetségtáblákat a megrendelőknek.

Egyre többen érdeklődnek a családjuk múltja iránt – vélik családfakutatással foglalkozó szakemberek. A genealógia jellegéből fakadóan macerás és drága szolgáltatás, egy alapos kutatás több hónapig vagy akár egy évig is elhúzódhat – mondta lapunknak Hidvéghy Norbert családfakutató. Nem véletlenül: a megrendelőtől begyűjtött adatokból kiindulva a nemzetségtábla felgöngyölítése valódi nyomozómunka, születési és házassági anyakönyvek alapján pontról pontra haladva – az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén, mert bár a jelenlegi Magyarország területét érintő anyakönyvek elérhetők a levéltárak helyszíni adatbázisából, a szálak gyakran vezetnek a határon túlra, így sok utazás vár a kutatóra – példálózott Hidvéghy Norbert. Az eredmények hitelességét azonban a megrendelők csak egy újabb drága vizsgálattal ellenőrizhetik, így ki vannak szolgáltatva a kutatóknak – a kecsegtető haszon miatt viszont akadhatnak olyanok, akik visszaélnek a megrendelő bizalmával, hamis vagy ellenőrizhetetlen adatokért kérnek el több százezer forintot. Ám erre épp az ellenőrizhetetlenség miatt ritkán derül fény.

Kivételes annak a cégnek az esete, amelynek több panaszosa kapcsolatba lépett lapunkkal, mondván: megkárosította őket a pécsi Családfakutatók Csapata néven futó vállalkozás. Volt, aki a nagyapját kereste, de egy valószínűleg fiktív dédapát kapott helyette, másikuknál egyértelműen kiderült, hogy a cég valótlan adatokat írt be a családfába, egy harmadik esetben pedig egyszerűen nem adták oda a kifizetett szolgáltatások egy részét. A pénzt minden esetben a munka átadása előtt kérték el, kizárólag születési anyakönyveket küldtek bizonyítékként, a késésekre, hiányosságokra, hibákra releváns magyarázatot sosem adtak, tereltek, sumákoltak – mondják a panaszosok.

Sárdi Tibor még karácsonyra vásárolta meg egy internetes kuponoldalon a csaknem százezer forintért hirdetett szolgáltatást a cégtől: eszerint kétszáz évre visszamenőleg kikutatják a megrendelő őseit, az eredményt pedig igényes DVD-n és bőrkötéses albumban adják át, továbbá egy szép vászonképen is megjelenítik. A cég részéről elkérték Sárdi Tibor családjának adatait, majd hónapokra eltűntek. Többszöri kérésre küldtek egy kinyomtatott sablondokumentumot, amin egy ingyenes adatbázis vízjele virított. A megrendelő felháborodott levelére a cég nem válaszolt, Facebook-kommentjét arrogánsan hárította; ezután Sárdi Tibor bepanaszolta a céget az érintett kuponoldalon, de ők sem léptek. Végül egy műanyag felületre nyomtatott, hiányos családfát adtak át, olcsó kötésben a szkennelt anyakönyvi kivonatokat és egy összetört DVD-tokban üres lemezt, amit többszöri reklamáció után kicseréltek – a cég 99–265 ezer forintos csomagjai ma is megvásárolhatók a kuponoldalon, jelenleg 45 darab kelt el belőlük.

Még rosszabbul járt egy másik károsult: Seres Hajnalka hobbikutatók segítségével kereste őseit, majd idő hiányában fordult a pécsiekhez, akiknek két részletben 198 ezer forintot fizetett ki. A cég két hónap múlva küldte a kész családfát, kiegészítve a megrendelő és ismerősei által időközben feltárt adatokkal. Egy családfa és szkennelt születési anyakönyvek szerepeltek a küldeményben, kinyomtatva – ám időközben Seres Hajnalka magánúton kért információi is befutottak, amelyek ellentmondtak a cég adatainak. A vállalkozás eleinte elismerte a hibákat, és helyesbítést ígért, azóta azonban hárít és sumákol – mondja a károsult, aki házassági anyakönyvek kikérése után még több hamis adatra bukkant a kapott anyagban.

Egy neve elhallgatását kérő harmadik károsultat „csak” 50 ezer forinttal húztak le elmondása szerint: ő az apai nagyapja megkeresésére adott megbízást a pécsieknek, akik az átutalás után eltűntek. A megrendelő leveleire időhúzásba és kifárasztásba kezdtek: előbb előkerítették a kért nagyapa helyett az állítólagos dédapát, értetlenkedtek, már elküldött adatokat kértek újra, végül borsos felárért felajánlották, hogy elvégzik az eredetileg megrendelt kutatást.

Hidvéghy Norbert lapunknak elmondta: a kutatók rendszerint más dokumentumokkal – a születési mellett házassági és halálozási anyakönyvekkel – támasztják alá kutatási eredményeiket, hiszen hitelesen a sok névazonosság miatt házassági vagy halotti anyakönyvek nélkül nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy a megtalált személyek azonosak a keresett ősökkel. Persze a mormon egyház által üzemeltetett FamilySearch.org oldalról kimásolhatók korban hasonló, találomra kiválasztott személyek adatai, amihez lehet csatolni az illetők keresztelési anyakönyvi nyomtatványait – a házasságiakat vagy a halottiakat nem, ezek ugyanis nem találhatók meg semmilyen netes adatbázisban, hanem mindenképpen költséges helyszíni kutatást igényelnek. Ezt is megspórolhatta a pécsi cég a kutató szerint, nyilvános adatbázisokból hozzáférhető adatok alapján önkényesen összeházasítva fiktív ősöket. Egy ilyen csomag előállítása legfeljebb két-három napos munka, ezért kérnek el több százezer forintot. Legalábbis erre utal a nagyapját rá vonatkozó információk nélkül kereső károsult esete, akinél valószínűleg a cég dédapajelöltje sem biztos, hogy igazi Hidvéghy Norbert szerint: beszédes, hogy a megbízó egyébként nem ritka vezetéknevére rákeresve a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület adatbázisának első találata éppen a „dédapa” adatait tartalmazza.

Az adatok véletlenszerűségét látszik alátámasztani, hogy pécsi levéltári forrásaink szerint a cég munkatársainak nagy része be sincs iratkozva az intézménybe, ahonnan a valós anyakönyvekhez a legkönnyebben hozzáférhetne – ezt egyébként Mészáros Ádám, a szintén pécsi Múltvadász nevű cég családfakutatója is megerősítette, aki színét sem látta a levéltárban a Családfakutatók Csapata embereinek. Ami a munkatársakat illeti, az Opten cégadatai szerint egyébként a Családfakutatók Csapatát működtető cég, a Pexter.net Kft. – amely a végrehajtás miatt felszámolás alatt álló Első Magyar Családfakutató Kft.-től örökölte meg Mester János ügyvezető-tulajdonossal a csapatot – nulla alkalmazottal dolgoztat, miközben honlapjuk mostanra kiürített „Csapatunk” menüpontja alatt korábban 18 munkatárs szerepelt. A honlapon megtalálható volt egy amerikai családfakutató szervezet bizonyítványa is, a washingtoni Board for Certification of Genealogists honlapján azonban nyoma sincs Mesteréknek.

Természetesen megkerestük Mester Jánost is, aki hárította az ügyfelek panaszait. Mint mondta, a két céget valójában „összevonták”, amikor pedig a felszámolásról kérdeztük, közölte, hogy az Első Magyar Családfakutató Kft.-ből ők már kiszálltak. A pexter.net-es lefoglalások ügyeit szerinte „hozták magukkal” egy korábbi cégből, de egy ügyvédi csapatuk dolgozik rajtuk. Ami az alkalmazottakat illeti, a csapat tagjait vállalkozókként foglalkoztatják, kivéve az irodavezetőt, aki állítása szerint – és a cégnyilvántartás adataival szemben – be van jelentve. A munkatársak azért nincsenek beiratkozva a levéltárba, mert többségüknek „nem volt rá szüksége”, a megrendelői panaszokat pedig mindig megnyugtatóan lezárták. Az ügyvezető szerint ők egyébként minden esetben csatolják a halotti és házassági dokumentumokat, ha vannak; de ha nem bizonyítható az ős kiléte, akkor lezárják a kutatást – állította. A végrehajtási ügyekről később annyit írt e-mailben: azok magántermészetű ügyek, nincs közük a cég jelenlegi tevékenységéhez.

– Óriási a csalók felelőssége – mondta lapunknak Mészáros Ádám. – A családfakutatás bizalmi munka, a megrendelő beengedi a kutatót gyakorlatilag az intim szférájába. Ezért nemcsak anyagi károkat okoz, ha valaki visszaél ezzel a bizalommal, és nemcsak a szakma hírnevét rontja, hanem súlyos erkölcsi vétséget is elkövet – tette hozzá.