Felderítetlenség, tényekből rossz tényekre való következtetések, indokolási kötelezettségek megsértése, csak néhány azok közül a megállapítások közül, amelyekkel az ítélőtábla illette az elsőfokú indoklást. Rámutattak, hogy az indoklásból kimaradt, mit vett számba a törvényszéki tanács, mit mérlegelt, és döntési tevékenysége is ellenőrizhetetlen volt. Nem volt követhető, egyes bizonyítékokat miért értékelte az elsőfokú bíró hitelt érdemlőnek, másokat miért nem, márpedig az indoklásból ennek ki kellett volna derülnie.
A táblabíróság kifogásolta azt is, hogy a bíróság előre nem tulajdoníthat egy-egy bizonyítéknak kisebb vagy nagyobb jelentőséget, és nem osztotta a törvényszéknek azt a gyakorlatát sem, hogy amikor ellentét volt a tanúk vagy a szakértők véleménye között, minden esetben a szakértőknek adott igazat. Teljesen hiányzott az indoklásból, hogy Bakonyi Zoltánon és további egy tanún kívül mire alapozza a felmentést
Szokatlannak minősítette a törvényszék, hogy a tanúk a nyomozás során tett vallomásukkal megegyező vallomást tettek a bíróságon is, idézett az ítélőtábla, ám a másod fokon eljáró bíróság számára az nem derült ki, hogy miért tett ilyen megállapítást a törvényszék. Ahogy az sem, mely vallomásokat fogadott el, és melyeket nem.
Zólyomi Csilla kitért arra is: a tisztességes eljárás stílusa nem sértheti az ügyfélegyenlőséget, nem kelthet olyan benyomást, hogy a bíró előre eldöntötte magában bizonyos dolgokat, nem sérthet senkit. Emlékezetes, hogy
az elsőfokú eljárás során és az ítélet indoklásában is egymást érték Fejes Péter ügyész munkáját és személyét érő sértő megjegyzések.
A tanúkihallgatás gyakorlatát is bírálat érte. Tanúként az hallgatható meg, akinek egy adott tényről tudomása lehet, ugyanakkor nem kérhető vélemény tőle a tényekről való következtetésekre, illetve vádlottak jellemzésére, jó színben való feltüntetésére.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!