Hét év börtönbüntetést kapott első fokon pénteken Vizoviczki László a Fővárosi Törvényszéken abban az ügyben, amelyben adócsalással és kapcsolódó bűncselekményekkel vádolták 33 társával – volt beosztottjaival, köztük például üzletvezetőkkel – együtt. Közülük huszonkilencet bűnösnek talált a bíróság; több terheltet is 5-5 és fél év börtönnel sújtottak, de jó páran felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, vagy közérdekű munkát szabott ki rájuk a bíróság.
Az elsőrendű vádlott Vizoviczkival szemben több mint 600 millió forint értékben rendeltek el vagyonelkobzást, és hét évre a közügyektől is eltiltották. (A vállalkozó korábban negyedmilliárd forint óvadékért került házi őrizetbe.) A tárgyalás végén az ügyészség kérte az előzetes letartóztatás elrendelését, de a bíróság elutasította, és fenntartotta a házi őrizetet.
A vád és a per lényege az volt, hogy a Vizoviczki-birodalom részét képező szórakozó- és vendéglátó helyeket – például a hajógyári-szigetieket – fenntartó 16 cég bevétele egy tetemes részét eltitkolta, elsősorban a nyugtaadási kötelezettség elmulasztásával. Tették ezt annak érdekében, hogy – amint a törvényszék megállapította – 670 millió forint értékben kerüljenek el adófizetési kötelezettséget. A vád elsősorban azokra a dolgozók által vezetett, a nyomozó hatóság által lefoglalt feljegyzésekre alapozott, amelyekre a perben csak „napirajzokként” hivatkoztak, és amelyeken az ügyészség szerint a valós bevételek szerepelnek.
A védelem – és különösen Vizoviczki – fő érvei között szerepelt, hogy a költségvetési csalás törvényi tényállása nem a bevételt, hanem a be nem fizetett adó összegét veszi alapul, ez utóbbit pedig az ügyészség nem tudta konkrétan megnevezni. Az üzletember úgy fogalmazott, hogy ebben az iparágban a világon mindenütt nehéz megtartani a nyugtaadási fegyelmet, ám náluk legfeljebb alkalomszerű szabályszegés történhetett csak, ami adóbírság kiszabásának lehet alapja, nem pedig büntetőeljárásé.
– Az államkasszát nem érte vagyoni hátrány – állította az utolsó szó jogán az elsőrendű vádlott. Arról is beszélt, hogy az egész eljárás „egy ügyészségi kínzás”, elfogása pedig katonai támadás volt családja ellen. A vádhatóságot többször gyanúsította azzal, hogy a rá terhelő vallomást tevő tanúkat, vádlottakat a nyomozók kényszerítették.