Mogyoró és mogyoró közt hatalmas a különbség. Az eredetvédett piemontit aranyárban mérik, ez a mogyorók Rolls-Royce-a. Világszerte ennek van a legkomolyabb presztízse, ára miatt itthon kevés fogy belőle – ezt emeli ki először Molnár B. Tamás, a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítója és elnöke, amikor a mogyoróról kérdezzük. A Culinarisban 2500 forintért adják a piemonti pirított mogyoró 10 dekáját, míg a Tescóban 840 forintba kerül a Mogyi 80 grammos pörkölt mogyoróbele (az előbbi 25 ezer forintos kilónkénti árat jelent, míg az utóbbi 10 500 forintosat). A Tescóban van héjas lédig törökmogyoró is, kilónkénti 1120 forintos áron, így aki pucolással és pörköléssel is bajlódna, ilyet is be tud szerezni nagyáruházban, kérdés, hogy milyen minőségben.
Molnár B. Tamás szerint itthon a kiskereskedelmi cégek arra panaszkodnak: ha egy termék jobb minőségű, vagyis drágább, akkor az emberek egyszerűen nem veszik meg, sokszor még azok sem, akik megtehetnék. Ebben a pénzügyi problémák ugyanúgy szerepet játszanak, mint az ismeret hiánya. Sokan nem tudják, milyen különbség lehet két hasonló megjelenésű termék között. Más a kereslet Európa keleti és nyugati részein is: a jobb termékeket tőlünk nyugatabbra nemcsak keresik, hanem meg is tudják és meg is akarják fizetni.
Az, hogy a mogyoró drága, az áruházak édességes polcain is látszik, egész mogyorós csokit alig találni az üzletekben. A hazai gyártók egyre jobban elengedik ezt a termékkört, a külföldiek is csak keveset hoznak be ilyesmiből.
– A törökmogyoró világtermésének 80 százalékát Törökország adja, el lehet képzelni, hogy ennek a monopolhelyzetnek mi a következménye – mondja Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke. Az áremelkedést sokszor indokolják azzal, hogy elfagyott a termés, emiatt kevesebb a mennyiség, ami valós ok lehet, de az árra az is rányomja bélyegét, hogy szabályozásába a török állam is beavatkozik. Emiatt a mogyoró ára nagyon hektikusan változik, a kilónkénti 8 dollárról hirtelen megugorhat 15 dollárra is. A második legnagyobb mogyorótermesztő Olaszország, amely a világtermelésnek mintegy 12 százalékát adja, de ott az árak sokkal magasabbak.
Az árak emelkedése miatt kevesebb az egész mogyorós csokoládé, sok boltban nem is kapni ilyet. Az áruházláncok az áremelést egyszerűen nem fogadják el, innentől kezdve viszont a gyártók sem tudják kitermelni a mogyoró drágulásából eredő veszteséget. Sokszor a folyamat már ezen a ponton megáll, tehát az áruházak át sem veszik a magasabb árú terméket, de ha igen, akkor is kérdés, hogy az mennyire eladható.
– Az emberek egyszerűen megszokták, hogy a táblás csokik 200-300 forintba kerülnek, nem tudnak mit kezdeni azzal, ha 400 forintot kell fizetniük értük. Akkor sem, ha az indokok érthetők – mondja Sánta Sándor. Hozzáteszi, a gyártók most is izgulva várják, hogy április–május környékén lesznek-e fagyok Törökországban. Az idei árakat már ez alapján sejteni lehet, de az még így is kérdés, hogy a török kormány miként szól közbe.
A stabil mogyoróellátásért folyó versenyt jól mutatja az is, hogy a Ferrero (mogyorókrémjük 13 százaléka mogyoró) 2014-ben megvásárolta az Oltan csoportot, amely világszerte vezető szerepet tölt be a mogyoró beszerzésében, feldolgozásában és értékesítésében. Az évi 500 millió dollárt meghaladó forgalmat bonyolító vállalat Törökország főbb mogyorótermelő vidékein öt gyárral rendelkezik, az Európai Unióba, illetve a világ más nagy piacaira is exportál.
A törökök és az olaszok mellett mogyorókérdésben más nem nagyon rúg labdába, bár mostanában az Egyesült Államokban is elkezdtek ültetvényeket telepíteni. Van mogyoró Magyarországon is, Szeged környékén például tudják termeszteni, de az összmennyiséget tekintve ez csak csepp a tengerben. Másrészt a fagy nálunk is komoly veszélyt jelent, a mogyorótermést könnyen elviheti.
A kakaó beszerzése kevésbé problémás, annak termőterülete lényegesen nagyobb, de az árak itt is hektikusak. Másrészt ez esetben eleve három termékről van szó: a kakaóbabból előállítanak kakaóvajat (ez tulajdonképpen a kakaó zsírja), mely a fehér csokoládé fő alapanyaga, lesz belőle kakaómassza, ez az értékes antioxidáns az étcsokoládé fő része, a feldolgozási folyamat mellékterméke pedig maga a kakaópor. A gyártók mindháromnak figyelik az árát, és persze a kakaóbabét is. Utóbbit az amerikai és az angol tőzsdén jegyzik, tonnája 2400 fontról akár 1400 fontos mélységig is lezuhanhat (ez 860-500 ezer forintot jelent, tehát a kilónkénti ár 860-500 forint között alakul).
A csokoládégyártók nem kakaóbabot, hanem kakaóvajat vásárolnak, számukra ez a mérvadó: ennek ára kilónként 7-8 euró körül alakul, de van, hogy hirtelen 4 euró alá is esik. Az árkülönbségek tehát itt is nagyok, aminek oka ez esetben is a fő termesztőknél keresendő. Egészen pontosan abban, hogy a piacra kerülő kakaó kétharmada Afrikából, azon belül Ghánából és Elefántcsontpartról származik. Amikor utóbbiban pár éve háború tört ki, rekordszintre ugrott a kakaó ára, most pedig épp az ellenkezője zajlik: elkezdtek termelni, az árak pedig nagyon lezuhantak. Kérdés, hogy ez meddig tart, pár napig vagy fél évig. Ezt nehéz megmondani, főleg mert erre még a tőzsdei ügyletek is hatással vannak. Kakaót egyébként még Indonéziában és Dél-Amerikában termesztenek nagyobb mennyiségben. Brazília és Ecuador egyre inkább növeli a termelést, de ma még mindenképp Afrika az elsődleges, így az ottani politikai helyzet a világpiacra erősen rányomja bélyegét.
Csalóka elnevezés
A törökmogyoró egy köznyelvi elnevezés, a fán termő törökmogyoróra (Corylus colurna) és a bokron termő változatra (Corylus avellana) egyaránt használják. A két faj egymással közeli rokonságban áll. A híres piemonti mogyoró bokron terem. Ezek az európai mogyorók jóval drágábbak a földi, avagy amerikai mogyorónál (Arachis hypogaea), és annál lényegesen jobb beltartalmi értékekkel rendelkeznek. A földimogyoró a törökmogyoróval még távoli rokonságban sem áll: előbbi a hüvelyesek rendjébe tartozik, ugyanoda, ahová a bab és borsó, vagy éppen a szója, míg utóbbi a nyírfafélék családjának tagja.
