– Semmilyen szakmai anyag nem támasztja alá, hogy a tanulási, magatartási, beilleszkedési nehézséggel küzdő (btmn-) gyerekek ne lennének motiváltak, ha megfelelően tanítják őket – így reagált lapunknak Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektan-szakpszichológus arra a törvénymódosító javaslatra, mely szerint a jövőben az érintett gyerekeket nem lehetne felmenteni a tantárgyakból történő osztályzás alól. Btmn-diáknak például a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás, illetve a hiperaktív tanulók számítanak. A módosítást javasoló Emberi Erőforrások Minisztériuma viszont éppen azzal indokolta a változtatás szükségességét, hogy a felmentések miatt „sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő oldaláról nincs motiváció a tanulási nehézségek leküzdésére, ami a tanuló jövőképe szempontjából rendkívül hátrányos”. Hozzátették: a tantárgyi minősítés alól való mentesítések nagyszámú, szinte automatikus alkalmazása immár rendszerszintű problémákat okoz a köznevelési tanulmányokban. Gyarmathy szerint – aki az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének is tagja – viszont a rendszerszintű problémát nem a felmentések okozzák, hanem az, hogy „nem készül fel a közoktatás arra, hogy ezek a gyerekek léteznek, és oktatni kellene őket”. Amíg pedig a pedagógusok kezébe nem adnak megfelelő módszertani eszközöket, addig nem lenne szabad a felmentési rendszert eltörölni, mert ez erkölcstelen a tanulókkal szemben.
– Parancsszóra nem fog megváltozni a gyerekek idegrendszere; attól, hogy nem kap felmentést, hirtelen nem fog megtanulni számolni – mondta, hangsúlyozva, hogy az érintett diákok képességei nem rosszabbak a többiekénél, csak másképp tudnak tanulni. Így azért sem lenne jó a felmentési lehetőség eltörlése, mert eddig sem volt elég fejlesztő-, illetve gyógypedagógus, aki foglalkozni tudott volna az érintett tanulókkal. Vagyis sokuknak hiába van papírjuk arról, hogy fejlesztést kellene kapniuk, a gyakorlatban ez nem valósul meg.
A megoldást tehát az jelentené hosszú távon, ha a pedagógusképzés felkészítené a tanárokat az átlagostól eltérő fejlődésű gyerekek oktatására. Rövid távon pedig módszertani képzéseket kellene nyújtani a pedagógusoknak. Utóbbira már van kezdeményezés: Gyarmathy három éve szeretné elérni, hogy létrejöjjön egy atipikusfejlődés-módszertani központ, „hogy végre legyen egy olyan hely, amely összefogja a különféle gyermekek igényeinek megfelelő módszereket”. Erre lenne lehetőség az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a megfelelő szakmai háttér is adott hozzá, csak a „pénz, paripa, fegyver” hiányzik. A központ létrehozásáért a szakpszichológus Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkárhoz fog fordulni.
Ugyanakkor úgy látszik, hogy a kormányzat nem kíván engedni a törvénymódosítás eredeti koncepciójából. Mint a Civil Közoktatási Platform felhívta rá a figyelmet, az Országgyűlés kulturális bizottsága a keddi ülésén elutasított minden ezzel kapcsolatos ellenzéki módosító indítványt.
