– Majd biztos, alaposan megvizsgálják, mielőtt átengedik a törvényt, azért, hogy ne mondhassák róluk, nem megfontolt döntést hoztak – ezzel az elszólásszerű mondattal reagált egy fideszes képviselő, volt kormánytag arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi lesz a sorsa a lex CEU-nak, illetve annak a jogi szakvéleménynek, melyet Sólyom László mellett Lévay Miklós volt alkotmánybíró, valamint Jakab András és Szente Zoltán egyetemi tanárok és MTA-doktorok jegyeznek. (A képviselő azért nem vállalta nevét, mert hivatalos nyilatkozattételre nem kapott felhatalmazást.)
A jogi vélemény szerint – melyet Lévay Miklós lapunknak is kifejtett – „a törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezért azokat az Alkotmánybíróságnak – tekintettel az alaptörvény-ellenesség súlyára, valamint arra, hogy az érintett rendelkezések még nem kerültek végrehajtásra – ex tunc (visszaható) hatállyal meg kellene semmisítenie”.
A Fideszben azonban biztosak benne, hogy az Alkotmánybíróság nem így dönt majd, és átengedi a jogszabályt.
A már idézett egykori kormánytagon kívül még egy, az ügyet szintén jól ismerő fideszes képviselővel, szakpolitikussal is beszélgettünk a lex CEU-ról (aki szintén névtelenséghez kötötte véleménye megjelentetését). Egymástól függetlenül mindketten úgy vélekedtek, hogy a törvényt bíráló Sólyom-féle beadvány jogi szempontból „értelmezhetetlen”.
A jogi szakvélemény szerint három ponton sérti a törvény az alkotmányt: alaptörvény-ellenesen korlátozza az egyetemi autonómiát, sérti a tanszabadsághoz, a kutatáshoz való jogot és teljesíthetetlen feltételeket támaszt az intézménnyel szemben.
Forrásaink ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy ezek az érvek nem állnak meg.
– Az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az állam az általa alapított egyetemek tanítási rendjébe, tudományos életébe nem szól bele. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy állam úgy enged külföldi intézményeket működni, hogy bizonyos feltételeket szab nekik. Ez a világon mindenhol így van, én sem alapíthatok csak úgy a tetszésem szerint egyetemet máshol – mondta a cikkünk elején idézett egykori kormánytag.